Ismét itt az új Merítés és benne számtalan érdekes téma. Az első rovat lett most a kedvencem, különböző szerkesztők ajánlanak benne jobbnál jobb téli olvasmányokat. A pszichológia rovat is nagyon jól sikerült, az egyik leghíresebb szociálpszichológust, Philip Zimbardót mutatja be, a szintén roppant érdekes történelmi rovat pedig a legnépszerűbb magyar uralkodót, Mátyás királyt. A posztmodern rovat egy édes kis miniatűr budi képével indít (ezt látnotok kell), aztán pedig arról olvashatunk az értékelések köré írt kerettörténetben, hogy milyen lenne az élet, ha egyszer csak mindenki elkezdene olvasni. A YA-rovat várható filmfeldolgozások mellett romantikus olvasmányt is ajánl Valentin-nap alkalmából, a Fényőrség pedig szintén a szerelmesek napja miatt a vágy témakörében kutakodik. A kortárs magyar irodalom rovata az aktuális irodalmi díjakkal foglalkozik, a vallási rovat pedig reformációval, amelynek idén ünnepeljük 500 éves évfordulóját. Az én rovatomban pedig van jógás, bogaras és karácsonyos könyv, de krimi és nyelvtan is, úgyhogy lehet válogatni.

- Pénteken este elmentünk szaunázni a győri fürdőbe. Nagyon jólesett, úgyhogy időről időre biztos elmegyünk még.

- Szombaton bevásároltunk a délutáni főzéshez, és megnéztük a Bortársaság új üzletét az Árkádban. Most nagyon lelkes vagyok, mert oda sokkal egyszerűbb lesz beugrani, és nem kell a borokat átcipelni a városon a kocsiig. Vettünk is rögtön három üveg bort.

- Este barátok jöttek, Tibor főzött, nekem csak desszertet kellett csinálni, és így sokkal relaxáltabb voltam, mint egyébként vendégváráskor.

- Vasárnap meg a Vappiano-ban ettünk szintén barátokkal. Oda vagyok a tésztáikért.

- Megjöttek a héten a bookdeporitory-s rendelés maradékai. A Brenner-sorozat új része németül, alig várom, hogy olvashassam. És végre megvan az összes kötet Chris Riddell Ottoline-sorozatából, imádom ezeket a kis cukiságokat.

- Elkezdtünk egy tánctanfolyamot az El Pasoban, úgy érzem remek lesz. Kedves nagyon az oktató, jó a hangulat, és jól átmozgatja az embert.

- Fergeteges fúvószenekari koncertet adtak Katinkáék az Aporban, állva tapsolt a nép.

- Katinka meglepetés szülinapot szervezett a barátnőjének, saját maga sütötte a  tortát és csinált egy tök aranyos, megható videót is neki.

- Elkezdtem hallgatni Gretchen Rubin podcastját. Főzés, rendrakás mellé tökéletes.

Keith Stuart: Kockafiú

Az autistákról szóló dolgok mindig is izgattak, különösen, amikor könnyed regényben olvashatunk erről az állapotról, és Keith Stuart önéletrajzi ihletésű könyve ilyennek tűnik. Hogy a Minecraft, ami szintén központi eleme a történetnek,  mennyire érdekel, már egy másik kérdés, de olyan hívószavakat olvashatunk a fülszövegben, hogy humor, meg megható, és ez az elegy nálam működni szokott, úgyhogy sokat várok tőle. Megjelenés márciusban.

 Anne Tyler: Az ecetlány

Bár a cérnás könyve nem volt túl meggyőző, azért fontolgattam már akkor is, hogy kéne még olvasni Anne Tylertől, és most ez az új kötete, amely A makrancos hölgy történetét meséli újra, nagyon érdekesnek tűnik. Szeretem azt a sztorit a nagyszájú, erős nőről, akit Katának hívtak, és remélem Tyler jól megcsinálja ezt a remake-et. Ez is márciusra várható.

Neil Gaiman: Északi mitológia

Gaiman viszont Tylerrel elletétben olyan szerző, aki nem nagyon okozott még csalódást, úgyhogy remélem ezzel az új kötetével is kellemes órákat okoz majd. Terjedelemben nem egy Amerikai istenek, azért valahogy mégis egy kicsit arra a hangulatra számítok a téma miatt. Szerintem egy kompakt kis tömör-gyönyör lesz, remélem beválik a számításom. A kötet a napokban jelent meg.

Francesca Zappia: Csak kitaláltalak

Ez nagyon izgalmas és eredeti ifjúsági-romatikusnak tűnik, irtó vonzó a borítója is. Persze fennáll a veszélye, hogy ennek ellenére gagyi lesz, vagy egy nagy katyvasz, mert eléggé szerteágazónak tűnik a sztori, ezért beszerzésre biztos nem kerül, de remélem, azért majd sikerül elolvasnom, mert jelen pillanatban nagyon izgatja a fantáziámat. Szintén márciusban jelenik meg.

Lucy Jessop:  A csodálatos avokádó

Nagy rajongója vagyok az avokádónak, de sajnos nem tudom eléggé változatosan elkészíteni, úgyhogy ezt a könyvet, azt hiszem, nekem írták, ugyanis azt ígéri, hogy számtalan jobbnál jobb ötlete van az avokádó felhasználására. Állítólag még brownie-t is süthetünk vele. Február 15-re várható a megjelenése.

Lackfi János: Álompince és citromos arcvíz

Ez már a Dombontúli mesék ötödik része lesz. Még egyet sem olvastam, de annyira cukik a címlapok és agyamentek a címek, hogy nem tudom elképzelni, hogy ne tetszene. Tizennégy részes lesz egyébként a sorozat, és mindegyik kötethez jár plüssállatka is, úgyhogy kifejezetten addiktívnak ígérkezik a dolog. Ez a rész hamarosan már kapható.

- Michelle Obama a Carpool Karaoke-ban. 

- Pénteki mozi: Kaliforniai álom. Juj, de jó kis film! Megérdemli azt a sok Oscar-jelölést. Tetszett a sztori, a színészek, a táncok, és azóta is ezeket a zenéket hallgatom. Például ezt, ezt ezt vagy ezt. De akár az összeset idelinkelhetném...

- Szombati mozi: Utazók. Na, ez egy egészen más kategória, de látványos és szórakoztató, szombat esti lazulásra tökéletes.

- Aztán még valamelyik nap, mert nagyon ráértünk, megnéztük Katinkával a Holt Költők Társaságát. Még mindig nagyon jó film, manapság is csinálhatnának ilyeneket.

- Ja, és mivel úgy látszik, ez egy filmes hét volt, újra végignéztem a családdal, mert eddig csak én láttam, a Sherlock-ot.

- Volt egy gyönyörű sétánk a hóesésben, és élvezem ezeket a ködös, szürke napokat, a madarakat, ahogy szállnak.

- Jók lettek Katinka pontjai, most nagy az öröm, végre talán elhiszi, amit mi eddig is mondtunk, hogy sikerülni fog a Révai.

Beszerzések (3):

Maggie O'Farrell: A kéz, amely először fogta az enyémet

Ezt már oly régen el akartam olvasni, amióta olvastam a szerzőtől A köztünk lévő távolságot. Baromira idegesített, hogy nincs meg a könyvtárban, kölcsönkérni se tudom senkitől, és már évek óta annak a listának az első helyén van, ahol az ilyen könyveket gyűjtöm, így január elején hirtelen felindulásból megrendeltem.

P.D. James: Szörnyűségek szép szigete

Tetszett nyáron nagyon ez a könyv a szerzőtől, és amikor böngészgettem a könyvtár katalógusában, hogy mijük van még tőle, a fentebbi kötetet találtam, aminek nagyon szimpi volt a fülszövege. Most meg, amikor ki akartam venni (tanulság: sose halogasd az ilyesmit!), kiderült, hogy ez alatt a pár hónap alatt törölni bírták az állományból. A tesómnak úgyis rendelni akartam éppen névnapi ajándékot, úgyhogy ezt is hozzácsaptam. Antikvár példány, úgyhogy tök olcsó volt.

Jo Nesbo: Midnight Sun

Ezt Tibornak rendeltem a bookdepótól. Nagyobb rendelés volt, de még csak ez jött meg.

Olvasások (16):

Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Mivel szilveszterkor játszódik a történet, ezt az év végére tartogattam, és még az óévben kezdtem el, de január elején fejeztem be, úgyhogy ide sorolom. Izgalmas, fordulatos és nem utolsó sorban vicces történet. A szerzőhöz képest meglepően feszes, gördülékeny, stílusában is csak egy-két dolog volt idegesítő.

Donna Tartt: Az Aranypinty

Ezt meg még karácsony előtt kezdtem el, de olyan hosszú volt, és a közepén egy kissé elvesztettem a lelkesedést, hogy ennek is januárra maradt a befejezése. Kevésbé tetszett, mint A titkos történet, a vegasi részt sokszor kimondottan untam, meg persze nagyon taszító is volt. De összességében jó volt megint elmerülni egy ilyen lassú, nagy ívű történetben, annyi gyönyörű részlet, andalító mondat: kimondottan bekuckózós könyv, kiváló volt az ünnepek alatti lustuláshoz. Ja, és kivitelében is gyönyörű darab.

Maggie O'Farrell: A kéz, amely először fogta az enyémet

 Büszke vagyok rá, hogy az első idei beszerzésemet már el is olvastam. Bár a hozzá fűzött reményeket nem teljesen váltotta be: rettenetes lagymatagon indult, ha nem olyan régóta akarom már elolvasni, talán félbe is hagyom. A közepe felé viszont úgy beindult, hogy csak na. Izgalmas volt, megható, és nagyon szép lett a lezárás is. Kicsit szikár volt nekem a stílusa, főleg Tartt után, de azért van benne valami szerethető. Szóval összességében azért megérte megvenni.

J. K. Rowling - John Tiffany - Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Ez viszont szuper volt, imádtam olvasni. Hihetetlenül jó volt újra ebben a világban lenni: tele volt izgalommal, humorral, érzelemmel.

Molnár T. Eszter: Most már igazán

Rendben van ez is, de az első azért jobban tetszett. Nem tudom, hogy nekem nehéz mostanában belerázódni egy könyvbe, vagy tényleg ilyeneket olvasok, de ez is olyan volt, hogy a feléig kb. nem kapott el a gépszíj, de aztán meg nagyon beindult a cselekmény. Ezt most nem éreztem korszakosnak, inkább csak olyan kis tinglitanglinak, de vitathatatlanul voltak benne nagyon jó részek is. 

Agatha Christie: A szárnyak szava

Már csak két könyv hiányzott, hogy meglegyen a Molyon az Agatha Christie életműért járó plecsnim, ezeket tavaly szereztem be, amikor rájöttem erre a tényre. Ebben a kötetben kelllemesen misztikus történetek szerepelnek, pont annyira borzongatóak, hogy még nyugodtan tudjak aludni. Nem fenomenálisan csavarosak, de nagyon jó stílusúak, hangulatosak.

Agatha Christie: A Greenshore-gloriett

Számomra, kevés kivételtől eltekintve, Agatha Christie-t olvasni mindig gyönyörűség, így volt ezzel a kisregénnyel is, amelynek kidolgozottabb változatát már olvastam, és rémlett is egy csomó minden, mégis olyan hangulatos, olyan kellemes volt. 

Harcos Bálint: Szofi és a Mikulás

Kivettem a gyerekkönyvtárból gy csomó 2016-os kiadású kötetet, zsűrizés céljából, és el is olvastam már szinte mindet. Harcos Bálint sorozatának ez a része kevésbé tetszett. Szofi, ha nem is rosszindulatú, de idegesítően hiperaktív volt. A végén már fárasztott a sok balhé, a lezárás meg olyan kurta-furcsa.

Dániel András: Kuflik a hóban

A kuflik viszont még mindig jók. Szépen felépített, kedves történetek voltak ebben a kötetben is, aranyos, vicces rajzokkal, szellemes beszólásokkal.

Mandl Péter: Kiskobold és a párnafosztogatók

Lehet, hogy csak jobb kedvemben talált, de ez a kötet most valahogy jobban tetszett, mint az első rész. Tetszik ez az abszurd világ, és mintha most egy kicsit jobban összeálltak volna a történetek. A rajzok meg persze zseniálisak, hiszen Dániel András követte el őket.

Jeli Viktória: Dönci és a varázstakaró

Helyes, értelmes könyvecske, jó ötlet ez a varázstakaró, a képek is aranyosak, sajnos mégsem érintett meg úgy igazán mélyen.

Borsa Kata: A Varázsfuvola

Határozottan egyedi látásmódú könyvecske, de nekem már sokszor túl abszurd, és Dettike sem volt általában szimpatikus. Kár, mert ki lehetett volna ebből hozni valami igazán nagyszerűt is, egy szerethetőbb főhőssel (mondjuk, ha Balambért vesszük főhősnek, akkor ő cuki volt), és kevesebb agyament részlettel, mert egyébként voltak benne egészen sziporkázó ötletek is.

Petőcz András: Nagy Kalap és Pici Sál

Ez elég béndzsa kis verseskötet volt: annyira semmilyenek, rímtelenek, ritmustalanok ezek a versek, plusz mondanivalójuk sem nagyon akad egy-két kivételtől eltekintve. Kár, mert egyébként meg tetszetős kis könyv, a címlapja is nagyon vonzó.

- Pénteken este tartottunk egy felvételi előtti önbizalomnövelő és feszültségcsökkentő családi shoppingolást-kajálást az Árkádban.

- Szombaton Katinka megírta a felvételit, úgy jött ki, hogy szerinte jól sikerült, úgyhogy jó hangulatban pizzáztunk egyet. 

- Este beszélgetős, pinpongozós, evős-ivós buliban voltunk szomszédéknál.

- Kedden pedig dolgozni mentem: két délutánt leszek az AUDI iskolában.

- Új sorozatot kezdtünk, Tibor végre hosszas tipródás után bírt választani (addig csak azon nyavajgott, hogy miért nem nézünk már valamit, de amit én mondtam, egy se volt jó): választottunk a Kártyavár, és eddig nagyon tetszik.

- Egy véletlen folytán rájöttem, hogy az a darab, amit egyszer két színjátszós adott elő a gimiben, és olyan szép volt, hogy majd a szív szakadt meg, a Gellérthegyi álmok, és gyorsan meg is néztem a filmet. Bár nem volt annyira megkapó, mint az emlékeimben élő előadás, de a fiatal Huszti nagyon cuki volt benne.

- Heti zenék: U2, Doris Day, Dés.

Most, hogy elolvastam egyik kedvenc írónőm összes magyarul megjelent kötetét, és ezt a molyos kitüntetésemmel is igazolni tudom, úgy gondoltam, összeszedem, hogy miket írtáltam össze róla az évek során.

Ez a téma már csak azért is megfelelő a régi posztok első listájához, amit ígértem a 2017-es terveimről szóló bejegyzésben, mert a blog legelső posztja is Agatha Christie-ről szólt. Az önéletrajzáról írtam akkor, 2009-ben. Még ugyanebben az évben elolvastam a másik önéletrajzi könyvét, amelyet a régész férjével közel-keleti ásatásokon átélt élményeiről írt. Aztán jött Charles Osborne átirata A.C.egy színdarabjából, meg egy regénye, amit még nem olvastam.

2010-ben nem olvastam semmit kedvenc írónőmtől, vagy vele kapcsolatban, de aztán 2011-ben megint belehúztam, elolvastam pl. az összes Westmacott álnéven írt könyvét: Távol telt tőled tavaszom, Az élet súlya, A lányom mindig a lányom, Az óriás kenyere, Befejezetlen portré. De közben jutott még időm a színdarabjaira is, egy novelláskötetre, olvastam ezt és ezt angolul, ezt németül, valamint Laura Thompson csodás életrajzát.

Az életrajzi könyvek olvasása a későbbi években is folytatódott: olvastam Jared Cade kötetét, és mivel fanatikus vagyok Christie-vel kapcsolatban, mint ahogy írom is ebben a bejegyzésben, természetesen meg kellett szereznem a jegyzetfüzeteiről szóló irományok mindkét kötetét is. Ezek kapcsán is ígérgettem az életmű újraolvasását, és most már elárulhatom, hogy a feltétel a házunk felépülése volt, ami már két éve megtörtént, de az A.C. könyveimet még nem olvastam újra. Most nem ígérek semmit, talán egyszer majd sorra kerül ez is bokros teendőim közepette. 

2013-ban olvastam még egy novelláskötetét, aztán meg 2014-ben a Grand Tour című úti beszámolóját, és még ugyanebben az évben Sophie Hannah regényét. Utána egy jó ideig megint semmi, mígnem jött a Molyon ez a kitüntetés, és kiderült, hogy két könyve még kimaradt. Ezeket még gyorsan elolvastam (a januári összefoglalóban majd írok róluk), és most még fáj a fogam az Sophie Hannah újabb könyvére, illetve a karácsonyi krimikre.

- Médiabál: ismét nagyon jó volt, ráadásul most már két asztalunk volt, szuper társasággal, rengeteget nevettünk meg táncoltunk.

- Katinka barátnőjééknél aludt, és amikor mentünk érte, megnéztük a folyamatban lévő házfelújításukat. Nagyon becsülöm őket, mert nem élnek kimagasló anyagi körülmények között, de ötlettel, jó ízléssel, beosztással és nem kevés saját munkával egy kis ékszerdobozt csinálnak a házukból

- Most már tényeg elmondhatom, hogy orchidea hegyeim vannak, folyamatosan nyílnak, csodaszépek!

- Még ebben a hidegben is volt egy-két nagyon jó sétám a héten (mondjuk most már felcipzáraztam a bundás kapucnit a kabátra): barátnőmmel könyvtárazás után (ahonnan egy tonna könyvvel tértem haza), Tiborral este a városban, Katinkára várva. Vacsira meg vittünk haza kínait. :-)

 - Az se rossz fíling, amikor tombol körülötted az influenza, és te nem vagy beteg (meg a családtagjaid se, lekopogom): bár jobbulást kívánok a betegeknek, de volt valami időtlenség érzésem (mint a téli szünetben), amikor a lemondott órák miatt felszabadult időben sok minden rég halogatott dologra jutott időm, mint pl. a molyos frisseim ledolgozása.

- Jó volt ismét Agatha Christie-t olvasni, és egyik reggel, mivel mint említettem annyira ráértem, megnéztem a filmváltozatot is: köntösben, kávét szürcsölgetve.

 Fodor Veronika: Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről

Erre a könyvre akkor lettem figyelmes, amikor a MolyMazsolázó szerkesztése közben Szimonidész Kovács Hajnalka illusztrációit nézegettem. A legendagyűjtő Anton Aulinger története érzésem szerint egy nagyon jó kis darab lesz az ódon hangulatú mesekönyvek kedvelőinek, amelyet csodaszép rajzok díszítenek. Első ránézésre szerintem kisiskolásoknak való.

Antal Attila (szerk.): A civilek hatalma

Ezt a kötetet már azelőtt kinéztem, hogy Németh Szilárd elkezdett volna orbitális baromságokat beszélni, de most már neki is ajánlom, és persze mindazoknak, akiket érdekel a civil szféra. Remélem sok mindenkit, mert kormányunkkal ellentétben én úgy vélem, hogy nem kevesebb, hanem sokkal több civil szervezet kellene ide, hogy élhetőbb legyen az ország.

Anita Ganeri: Mítoszok 30 másodpercben

A Tessloff Babilon Tudás 30 másodpercben című sorozatában már számtalan kötet jelent meg tavaly, én mégis csak most lettem figyelmes rájuk, de annyira jónak tűnnek, hogy legszívesebben most rohannék, és megvenném az összeset. Ez a legújabb rész a napokban jelent meg.

Edward Rutherford: New York

Az utóbbi időben kissé mániámmá vált New York, szeretem az ott játszódó történeteket, így rögtön felkeltette az érdeklődésemet Rutherford regénye is, amely e város történetét meséli el, ráadásul a borítója is gyönyörű. Nem ismerem a szerző munkásságát, de látom, hogy több ilyesmit is írt, Párizsról, Londonról, úgyhogy ha bejön a stílusa, az összeset szándékozom elolvasni.

Mindy McGinnis: Egyetlen kortyot sem

Bírom a disztópiákat, és Mindy McGinnis könyve egy egészen elképzelhető forgatókönyvre épít, vagyis, hogy egyszer csak elfogy az ivóvíz. Kár, hogy sorozat, és kár, hogy YA, de majd meglátjuk, egyelőre érdekel.

Eleonora Galasso: A mai Róma konyhája

És a végére hoztam egy szakácskönyvet is: olasz konyha, már csak jó lehet. Szimpatikusnak tűnik ez a csaj, meg gondolom, remélem, a képek is csodaszépek. Január végére várható.

- Ismét látogatás az IKEA-ban: Katinka megkapta a rég vágyott ágyát (itt megcsodálható), és irtó fincsi húsos palacsintát ettem.

- Szombat este pótszilveszter jó barátokkal: pizza, társasozás.

- Vasárnap este Doktor Zsivágó a színházban.

- Imádtam a Harry Potter színdarabot olvasni, annyira jó volt újra abban a világban lenni.

- Beszereztem mindenféle tavaszi virágokat, a jácint már ki is nyílt.

- Beleszerettem a Milli limitált kiadású krémtúróiba: isteni a fehércsokis-kókuszos és a mandarinos-sajttortás is.

- Szép fehér hótakaró, ami másnapra ugyan elolvadt, de mégis volt egy nap winterwonderland nálunk.

- Heti zenék: Olly Murs és a Primitive Radio Gods.

Ismét itt az új Merítés, és benne számtalan érdekes téma: a vallási rovat a gyerekneveléssel foglalkozik, posztmodern egy Star Wars-os kerettörténetbe ágyazva tárgyalja a jobbnál jobb regényeket, az idézet rovat Évával foglalkozik, a kortárs magyar irodalom rovatban pedig híres írók válaszolnak egy körkérdésre a múlt évvel kapcsolatban. A hónap külföldi írója rovat különszámában a legkülföldibb magyar íróról, Orczy Emmáról olvashatunk nagyon figyelemfelkeltően, nekem legalábbis rögtön kedvem támadt elolvasni A Vörös Pimpernelt. A hónap magyar írója rovatban, amely Szép Ernőről szólt, szintén találtam magamnak olvasnivalót, a Lila ákácot. Új, szerintem nagyon érdekes rovat is indult, a címe Forever Young Adult. Az én rovatomban pedig olvashattok környezetvédelemről, madáretetésről, de egy örmény ifjúsági regényről is.

Karácsony: szuper jól telt idén, köszönhetően annak, hogy mindent sikerült időben elintézni, fa felállítva, feldíszítve, ajándékok beszerezve, becsomagolva, úgyhogy 24-én már csak csillagszóróért robogtunk el az Árkádba, de úgyis ott akartunk ebédelni, mert nem akartam főzni, csak estére. Szenteste a kaja jól sikerült, hangulat jó volt, mindenki örült az ajándékoknak. Másnap volt társasozás, jókat röhögtünk, és folytatódott az evészet. Szekszárdon nagyokat pihiztünk, olvastunk, sétáltunk, Emmáztunk, és persze ettünk-ittunk, még étteremben is voltunk. 28-án még besűrítettünk még egy családi evés-ivás-társasozást, aztán egy nap felkészülési idő után 30-án elutaztunk szilveszterezni.

Szilveszter: gyönyörű ez a Hotel Füred, még soha ilyen jó szállodában nem voltam. Ízléses és kényelmes volt a szoba, szuper a kaja (még nem voltam olyan helyen, ahol sütőtök, rántott hagymakarika vagy mondjuk chilis bab is volt reggelire) és valami fantasztikus a wellness. Kismillió medence, hatalmas szaunák és gyönyörű kilátás a Balatonra, Tihanyra. A kacsák ott pihiztek a szálloda kertjében, mi meg bámultuk őket a nagy üvegablakokon keresztül a meleg vízben ülve. Egész nap csak fürdés, olvasás, szunyókálás. Füred is csodálatos, nagyokat sétáltunk, ki volt világítva minden, nyüzsgött a nép. És lehet-e jobban indítani a szilveszteri mulatságot, mint hogy este ötkor még beülsz a Karolinába egy kávéra és egy méteres kalácsra? A buli is jó volt, táncoltunk sokat, és aminek a legjobban örülök, hogy Katinka és jól érezte magát. Ja, és a csúcs az volt, hogy első délután összefutottunk egy ismerős párral, úgyhogy még társaságban sem volt hiány. És amit a legjobban szeretek a szállodai szilveszterben: amikor a többség már hazament, elsején, másodikán, mi még kipihentünk fáradalmainkat a szinte üres szállodában.

Hát akkor kezdem is a listázást, amivel szeretném idén a blogot egy kicsit megújítani, meg persze a mindennapjaimat is, mert rájöttem, hogy listázni jó. :-) Tehát könyves és blogos terveim az előttünk álló évre a következők:

- Minden hónapban beszerezni legalább egy könyvet és lehetőleg el is olvasni mihamarabb.

- Havi összefoglalókat írni a beszerzésekről és az olvasásokról.

- Régebbi bejegyzéseket képekkel felturbózni, tematikus listákba rendezni.

- A várólistacsökkentős polcomat már mutattam, de érdemes rá még egy pillantást vetni, mert kicsit változtattam rajta az utolsó pillanatban, szerintem nagyon jó lett.

- Végigolvasni a Neveletlen hercegnő sorozatot.

- Olvasni valami hosszabb lélegzetű klasszikust.

- Sokkal tudatosabban kezelni a könyvtárazást.

- Többet olvasni angolul és németül.

- Újdonságokról, új megjelenésekről rendszeres rovatot vezetni.

Szörnyű egy év volt ez azzal a sok gyűlölettel, plakátkampánnyal, Brexittel, Trumppal, meg azzal a sok halállal, de érdekes módon személyesen meg családilag meg egy kellemes, hol izgalmas, hol nyugodt, de sosem unalmas, termékeny, élvezetes esztendő volt.

Ami  a blogot illeti: a bejegyzések számával és minőségével elégedett vagyok, szeretem írni a heti beszámolókat, a rövid összefoglalókat. A hosszabbakból, részletesekből kevesebb volt, de azt hiszem a jövő is inkább a listázás felé fog elmenni. Már vannak terveim.:-) 

A jelenleg olvasott könyvemmel együtt úgy tűnik, meglesz a  kerek 170 kötet, ez lényegesen több mint tavaly, viszont a zsűrizés miatt ebben rengeteg rövidke gyerekkönyv is van. Oldalszámot tekintve 31000 oldal, ez 3000 oldallal több, mint a tavalyi, tehát ezek szerint azért mégsem csak lapozókat olvastam halomra.

Az idei év kedvencei: Jill Hornbytól a Méhkas, Guillermo Martíneztől az Oxfordi sorozat, Donna Tartt-tól A titkos történet, Emily St. John Mandeltől a Tizenegyes állomás, Christopher Moore-tól A Melankólia-öböl buja bestiája, Neil Gaimantól a Sosehol, Harper Lee-től a Ne bántsátok a feketerigót!, Kate Mortontól A tóparti ház és Gretchen Rubintól a Jobban, mint valaha. Ez az utóbbi az egyedüli non-fiction a toplistában, nem is igen olvastam ilyesmit, max. szakácskönyveket. Gyerek- és ifjúsági könyvek közül a legjobbak voltak: Vadadi Adrienntől az Alma utca 22., Varró Zsuzsától az Áfonyka, Molnár T. Esztertől a Stand up!, Kolozsi Angélától a Bódog és Szomorilla és Turbuly Lillától a Talált szív.

A beszerzett könyvek száma 18, ezek nagy része ajándék, és sokat el is olvastam már, úgyhogy ezzel a részével nagyon elégedett vagyok: ismét kezd visszatérni a régi jó "beszerzem, és minél hamarabb elolvasom"-szokásom, ami nagyon jó érzés.

Szóval összességében a magam kis világát tekintve nagyon jó volt ez az év, remélem a következő is hasonló lesz, az embereknek meg csak megjön már az eszük, és a világban is helyre áll a békesség.

Nektek is minden szépet és jót kívánok 2017-re!

- Szombaton nagy bátorsággal elindultunk este öt körül az Árkádba, csodával határos módon találtunk parkolóhelyet, és a Vapiano-ban is le tudtunk ülni. A kaja inkább átlagos volt, de nagyon kellemes, hangulatos kis hely, jó volt ott elpihenni, és nézni a kinti nyüzsgést. Utána pedig felpróbáltam vagy húsz ruhát, nagyon kedvesek voltak a boltban, csak hordták a cuccot a próbafülkébe, és a végén meg is lett az igazi: egy fekete bársony ujjatlan, ezüst mintákkal és ezüst övvel. Ez lesz rajtam a Média Bálon.

- Vasárnap felállítottuk és feldíszítettük a karácsonyfát. Ezentúl mindig így fogjuk csinálni, annyira jó érzés, hogy már ott van, és lehet benne gyönyörködni. Moziban is voltunk: ezt néztük meg. Jó kis családi film volt, és jó barátokkal voltunk. Utána még lecsúszott egy szendvics a KFC-ben.

- Szerdán aztán megint mozi volt: megnéztünk egy Star Wars történetet. Nekem a tavalyi jobban tetszett, de azért elleszek ezekkel egy darabig karácsonykor, nem panaszkodom.

- Tegnap meg győri molyos karácsonyt tartottunk a Fűszeresben: szuper könyvet kaptam, jót dumáltunk, és ettünk-ittunk mindenféle finomakat.

- A tanítványaimtól is kaptam helyes ajándékokat, és nagyon jólesett, hogy gondoltak rám.

Gretchen Rubin első könyvét már jó pár éve olvastam, és azonnal lelki rokonságot éreztem vele: az a könyv olyan volt, mintha csak rólam szólt volna. Annyira nagy hatást tett rám, hogy éveken át mindenkinek ajánlgattam, és nagyon örültem, amikor oly hosszú idő után új kötetete jelent meg magyarul. Az új könyv a szokásokkal foglalkozik, mert a szerző szerint a jó szokások kialakításán áll vagy bukik a boldogságunk. És mennyire igaza van! Rubin megint úgy ír, mintha csak a New Yorkba szakadt ikertestvérem lenne (egyedül a szénhidrátszegény diéta kapcsán fedeztem fel ellentétet kettőnk között, de ezen hajlandó vagyok nagyvonalúan átlendülni), és ahogy faltam az oldalakat, úgy éreztem, hogy ez a nagyon is gyakorlatias elmélet még jobbá teheti az életemet. Nem, mintha panaszkodni akarnék, nap mint nap hálát adok a sorsomért, de kellett valami új inspiráció, és most tele vagyok energiával és ötletekkel. Most ezt a könyvet ajánlgatom mindenkinek, minden megoldandó problémáról ez jut eszembe, és el fogom olvasni a szerző harmadik könyvét is, ami igazából a második, és nem tudom, milyen megfontolásból nem adták ki magyarul, de most az angolul olvasás sem rettent el.  (Sőt az egyik fontos projektem a jövőre nézve, amit Rubin könyvének hatására határoztam el, hogy életem ezen méltatlanul elhanyagolt területén is javítani fogok.) Igazából amit nekem adott ez a könyv: jobb időbeosztás, kevesebb elkalandozás, kreatív tervek és hatékony megvalósításuk, összességében egy sokkal termékenyebb és ezáltal boldogabb élet. Ráadásul más guruk iránt is felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy nem kizárt, hogy hamarosan sorra kerül ez és ez is.

2015-ös kiadás az Édesvíztől, a városi könyvtárból kölcsönözve. Helyes kis címlapja van, de szerintem túl csajos. Attól még, hogy nő írta, ez egy abszolút uniszex könyv. Megint csak azt kell mondanom, hogy az angol nyelvű semlegesebb, de mégis esztétikus borító ezerszer jobb.

- Macaron a Lidlből: a sós karamellás különösen finom volt.

- Első vásárlásom a győri TBS-ben: elég kedvező áron voltak a karácsonyi csomagok, mindenféle kupont  is kaptam, és nagyon kedves volt az eladólány.

- Péntek esti séta a karácsonyi vásárban: szívesen vállaltam a sofőrködést, amíg a többiek forraltboroztak (úgysem szeretem), én inkább egy teát ittam, sikerült kifogni egy isteni napközis jellegűt, ami nagyon jól ment a sajtos-tejfölös lángoshoz. A fények meg tényleg csodásak.

- Szombati fővárosi túra: Katinkáék országos döntője. Élmény volt az egész:  a Fillér utcai iskola otthonossága, a szervezők kedvessége, a dimbes-dombos, romantikus budai környék. Amíg a gyerekek versenyeztek, mi elsétáltunk a Mammutba: kávéztunk-szendvicseztünk a Starbucksban és találtunk még egy jó karácsonyi ajándékot is. Hazafelé útba ejtettük az  Ikeát, vettünk mindenféle hasznos és cuki dolgot, aztán már itthon a Mekiben vacsoráztunk. És a napnak még nem volt vége, bekucorodtunk a tévé elé, és két filmet is megnéztünk egymás után.

- Vasárnap pedig, mivel előző nap kimaradt, húsgolyót ettünk itthon.

- Szintén vasárnap még gyorsan megvettük a karácsonyfát is, a legközelebbi helyen: a fa olcsóbb volt és szebb, mint tavaly, az árusok meg nagyon szimpatikusak, segítőkészek.

- Réges rég nem volt már ilyen, hogy egyszerre hozzon bimbót az összes orchideám, és tegnap ki is nyílott az első virág.

- Jött az sms a Douglastól, hogy csütörtökön 20%-os akció van, úgyhogy elrángattam Tibort, aki már régen szeretett volna egy új parfümöt, és most anyu Jézuska-pénzéből meg is kapta. (Itt ragadnám meg az alkalmat egy kis népnevelésre: az üzletlánc nevének helyes kiejtése "duglász", német cégről van szó, és nem úgy ejtik, mint a neves színészfamília nevét, ahogy sokan előszeretettel teszik.)

- Tegnap vettünk rész utoljára a gyakorlós karácsonyi koncerten, ahol Katinka nyolc éven át mindig fellépett, először csak énekelt a kórusban, aztán jött a fuvola, egyszer még verset is mondott. Nem tudom, hogy azért-e, mert ez volt az utolsó, vagy csak nagyon jól állították össze  a műsort, de valami csodálatos volt: szép, megható és szívmelengető.

Mint a címlapkép is mutatja, a novemberi Merítés egyik központi témája az ebben a hónapban megtartott Molyszülinap. (Ilyen helyes kekszekkel várták az érkezőket.) A  pszichológia rovat számomra különösen érdekes témával állt elő ebben a hónapban: az evési zavarokról írt. A sportrovatban van minden a forma1-től az amerikai focin át a sakkig, történelemrovatban a gyarmatvilágról olvashatunk, a Képzelet Birodalmai pedig a karácsonyfa alá ajánl könyveket azoknak, akik fantasyrajongó családtagjaikat, ismerőseiket szeretnék megajándékozni. De olvashatunk military sci-firől, görög irodalomról,  vagy éppen az írók és a dzsessz viszonyáról. A hónap magyar írója Dragomán György, a külföldi pedig Vladimir Nabokov, mindkettőjükről sok érdekességet megtudhatunk. Mint minden hónapban, most is különleges játékra invitálja a Molyfaggató rovata egy-két figyelemre érdemes molytársunkat, az én rovatomban pedig szerepel többek között filozófiával és programozással foglalkozó gyerekkönyv is.

- Ismét családi szüli- és névnapoztunk: ezúttal a jó társaság mellett a fő attrakció az áfonyás-gesztenyés torta és a kézműves hamburger volt. Előbbit sógornőm rendelte, utóbbit Tibor csinálta, úgyhogy nekem csak a káposztasalátát kellett összedobnom. 

- Megnéztük a Wellhello-filmet: kicsit mást, többet vártam, de még így is nagyon kellemes másfél óra volt. Dékány Barnabás pedig irtó cuki.

- Sikerült megszereznem az új Lidl-szakácskönyv: szuper, mint a tavalyi.

- Nagyon rákaptam az Instagramra: minden nap fotózgatok, és naponta igyekszem is valamit feltölteni. Na meg böngészgetek is, irtó jó dolgokra bukkanok néha, mint pl. ez. 

- Megvettük a bérletet a Strand Fesztiválra.

Két, a maga területén meglehetősen fanatikus férfiember szakácskönyvét olvastam az utóbbi hónapokban, mindkettőjüket nagyon szimpatikusnak találtam, és nagyra becsülöm őket azért, hogy ilyen komolyan veszik, amit csinálnak. Mindketten alázattal és odaadással tekintenek a főzésre, ugyanakkor szerények, nem megmondó emberként viselkednek, nincs bennük agresszivitás.

Elsőként Serényi Zsolt, a tetovált séf könyve került a kezembe. Én nem ismerem őt képernyőről, de sorozata jelenleg is fut a Viasat3-on. A fickó eléggé tapasztalt, sok helyen dolgozott már, aztán erre a biztos gasztronómiai tudásra építette fel a koncepcióját, amiben igazán szakértő: ez a grill és barbecue ételek területe. Aki azt gondolná, hogy ez egy eléggé szűk merítés, és nehéz lehet egy egész könyvet írni róla, az téved, mert roppant változatosak az ételek a könyvben, szinte mindenféle húst, halat, zöldséget megtalálhatunk a receptek között, és emberünknek még desszertre is van ötlete. Persze van, amelyiket nem tudod megcsinálni az otthoni kis grilleddel, vagy legalábbis nem lesz ugyanolyan profi cucc nélkül, de én pl. a sütőben is ki fogom próbálni egyik másikat, vagy legalábbis inspirációt kaptam újra a lassan, alacsony hőfokon sütéshez, ami egyébként is mostanában a kedvencem. De aki esetleg be szeretne szerezni valami igazán ütős grillező alkalmatosságot, ahhoz is kapunk tanácsot, és arra is rá kell jönnünk a kötetet lapozgatva, hogy grillezni bizony egyáltalán nem csak nyáron lehet. 

Heston Blumenthal egy merőben más kategória, mint Serényi, de a fent felsoroltak miatt mégis érzek rokonságot kettejük között. Blumenthal kicsit őrült, maximális háttértudással, hipermodern technikával űzi a főzés tudományát, ugyanakkor végtelenül kreatív, kísérletező kedvű, és erre biztat minket is. Szerintem ennyire részletes, mindenre kiterjedő munkát még nem olvastam a főzésről, rengeteg érdekességet megtudtam. Az ételek többsége, amikről ír, nekem túl macerás otthon elkészíteni (ez a nálam ügyesebbeknek és elhivatottabbaknak való), de étteremben nagyon szívesen megkóstolnám őket. És ezért számomra ez az, ami igazán fontos Blumenthal munkásságában: hogy milyen befolyást gyakorol az éttermi gasztromómiára. Nekem tetszik ez az irány, ez a fajta csúcsgasztronómia, amikor a főzés művészetté válik, az étkezés pedig egy minden érzékünkre ható előadássá.

- Eljutottunk végre a Platánba, ahol Tibor többször volt már cégesen, és ódákat zengett róla.Tényleg igazak a hírek, amelyek szerint az egyik legjobb vidéki étterem: isteni finom volt minden, szép a környezet, szuper a kiszolgálás. Tata meg még mindig egy hangulatos kis ékszerdoboz. Ráadásul régi, kedves, jó barátok társaságát élvezhettük, és kellemesen tavaszias volt az idő is. Ja, és láttunk vadludakat is.  És a szombat itt még nem ért véget, este még megejtettünk egy spontán buliba torkolló tekézést a szomszédokkal.

- Vasárnap délután Katinka színházba ment, mi meg sétáltunk egy óriásit a városban, megnéztük az adventi fényeket, mindenféle kis utcákban csámborogtunk, és kinéztem egy lakást, ahol tudnék lakni, ha majd öreg leszek, és meguntam a családi házat.

- Még mindig csudára energikusnak érzem magam, hála Gretchennek, a melegfrontnak meg a szélnek.

- Kiraktam az angyalkát, amelyik mutatja, hogy hány nap van még karácsonyig.

- Jó könyveket olvasok: ezt meg ezt.

- Kata bejegyzése nyomán kedvet kaptam a Spotify-hoz, és bár csak most kezdek belekóstolni, úgy érzem ez egy szép barátság kezdete. Jelenleg mindenhová magammal hurcolom a lakásban a telefonomat, és ez nem mellesleg arra is jó, hogy lássam a napi lépésszámomat is.

Hogy időszerű legyek, próbáltam összegyűjteni ide egy-két olyan gyerekkönyvet, amelyek szebbé, hangulatosabbá teszik az ünnepi várakozást, az adventi időszakot.

Elsőnek Turbuly Lilla Talált szív című könyvét említeném, mert ez volt a legfrisebb élményem. Már régóta szerettem volna elolvasni, mert valahogy éreztem, hogy nekem való lesz, csak aztán a tavalyi zsűrizés kapcsán elém került a szerzőnek ez a kötetete, ami később jelent meg ugyan, de mégis a Talált szívnek inkább előzménye, hiszen ott a főszereplő, Pepe, még kiscsoportos, és sajnos valahogy nem igazán tudott közel kerülni a szívemhez, olyan kis átlagos volt az egész. Féltem, hogy akkor talán nem is olyan nagy ász ez a Turbuly Lilla, és talán túl sokat várok a Talált szívtől is. Most örülök, hogy végül rászántam magam, mert tökéletes kis könyv: szép ívű, okos, kedves történet, nagyon kellemes, szerethető illusztrációkkal, és helyes részletekkel képben és szövegben egyaránt. Remek karácsonyváró kötet ovisoknak, kisiskolásoknak.

1991-ben, sok évvel a gyerekem megszületése előtt vettem meg Mauri Kunnas hazánkban először megjelent könyvét, akkor még csak a magam örömére. A Télapó tizenkét ajándékot kap azóta nem csak a mi családunkban vált igazi klasszikussá: a rengeteg aprólékos, vicces rajzzal kísért, kedves karácsonyi történetet 15 évvel később más címmel is kiadta a Carthaphilus, sőt Kunnas más mikulásos könyveit is, de szerintem ez az első az igazi. Kunnas a Télapó finn otthonába vezet el minket, ahol együtt él a feleségével és a manókkal. A részletgazdag, vidám képeskönyvből megismerhetjük a Mikulás hétköznapjait, nézegetése, böngészése már a legkisebbekkel is remek adventi elfoglaltság lehet.

Annie M.G. Schmidt Janó és Janka kalandjait bemutató könyveit nagyon kedvelem. Az óvodásoknak szóló sorozatban tavaly a különböző évszakok meséit összegyűjtő kötetek mellett megjelent egy teljesen a Mikulásnak szentelt rész is. A szokásos kedves, egyszerű történeteket olvasgatva, a két gyerekkel együtt várhatjuk a Mikulást. Nekem a vége felé már egy kicsit sok volt ez a várakozás, de valószínű az óvodások jobban értik ezt a felfokozott lelkiállapotot. Ezt a sorozatot is, mint a szerzőnő többi könyvét, Fiep Westerndorp képei illusztrálják: a képek egyediségét ez esetben az adja, hogy a Janó és Janka feketében, árnyszerűen jelennek meg a színes környezetben.

Végül jöjjön egy végtelenül bájos kis könyv, egy mese a karácsony szelleméről. Bosnyák Viktóriával, mint már írtam, ellentmondásos a viszonyom, valamikor nem tudom értékelni a dolgait, de valamikor meg egyszerűen tökéletesen nekem valót sikerül neki összehozni. A Puszedli és Habcsók volt az első ilyen élményem tőle, külön tetszett, hogy a sztoriba szépen egyszerűen, nem didaktikusan beépítette az öt szeretetnyelvet is. A kötetet Rippl Renáta illusztrációi teszik még kedvesebbé. Ez egyébként egy annyira szép kötet szerintem, hogy tökéletes ajándék lehet a fa alá is.

- Nagyon jól sikerült a hagyományos egyesületi bál, pedig a szervezéskor már azt mondtuk, ez lesz az utolsó, de olyan jól éreztük magunkat, hogy valószínűleg megtartjuk jövőre is.

- Vasárnap délután futottunk egy gyors kört a Könyvszalonon, utána meg végre volt hely a Kuglófban.

- Végre nagy huzavona után lefoglaltuk a szilvesztert. Egyelőre csak mi vagyunk, de nekem így is nagy megkönnyebbülés volt, mert féltem, hogy a végén majd lemaradunk mindenről.

- Elkezdtem nézni az Agatha Raisin - sorozatot, szerintem tök cuki, egyelőre élvezem. Mondjuk az elején még a könyvvel is így voltam.

- Ezt a blogot, ha jól emlékszem, a Nők Lapjában ajánlották, és most egy kissé rákattantam, főleg a lakásriportok tetszenek nagyon.

- És sikerült a duplázás: Katinka és Enikő két ügyes fiúval kiegészülve megnyerte a Bolyai magyart is a megyében. 

- Olvasom ezt, és valahogy úgy érzem, tele vagyok inspirációval és energiával.

Egész kicsi koromtól énekeltem kórusban, ezért nagyon közel áll a szívemhez ez a téma. Már ovis koromban is felléptünk névadókon, hogy mit énekeltünk, arra már nem emlékszem, de hogy helyes kis piros szoknyánk volt szív alakú zsebbel, az megmaradt. Aztán a névadós fellépések alsóban is folytatódtak, de ekkor már tagja voltam az iskola egyik kórusának is, hiszen zenei általánosba jártam, ahol volt alsós és felsős kórus, sőt minden osztálynak saját kamarakórusa. A különböző fellépések, versenyek, megmérettetések, rádiófelvételek pedig nyolcadikos koromban csúcsosodtak, amikor részt vettünk egy nemzetközi kórusversenyen, amely feledhetetlen élmény volt. Zeneileg kicsit alacsonyabb színvonalon, de nem kevesebb örömmel énekeltem tovább gimiben is, ahol egy módfelett mókás idős tanárúr vezetésével sajátítottuk el a kórusirodalom klasszikusait. Itt meg a német fiúkórussal folytatott cserekapcsolat volt a hab a tortán, gondolhatjátok. A lányom is jár kórusba, sőt apám-anyám így nyugdíjaskorukban kettőbe is, úgyhogy nem csoda, hogy Gill Hornby új könyve már csak a témaválasztása miatt is felkeltette az érdeklődésemet. Na, meg persze azért is, mert a Méhkas, amit először olvastam tőle, valami zseniális volt.

Szerencsére nem is kellett csalódnom, mert ez a kötet is egy nagyon jól összerakott, szép ívű történet, emberi és bölcs, ugyanakkor meg kellemesen vicces. Ismét ugyanabban a városban, Bridgefordban vagyunk, ahol az előző regény játszódott, marginálisan fel is tűnnek egyszer-kétszer a régi szereplők, de most egy teljesen más közösség kerül a középpontba: a városi kórus. Adva van egy gyengécske énekkar, egy kómában fekvő vezetővel és egy közelgő kórusversennyel, és ebben az alapszituációban figyelhetjük meg a kórus munkája mellett az egyes régi és új tagok problémáit, élethelyzeteit, hogy aztán sok fordulat után az egyén és a közösség is eljusson a megnyugtató megoldásokig. Nem habos-babos a történet, van itt mindenféle sors és karakter, nagyon komplex, jól megkomponált regény mindenféle társadalmi, egyéni konfliktusokkal, de nem akar nyomasztani, túlnőni önmagán, nem akar több lenni, ez színtiszta szórakozató irodalom, ugyanakkor ennél gyengébbre nem szabadna pazarolni a tintát meg a papírt, és már szebb lenne egy kicsit a világ, és talán egy kicsit jobbak az emberek.

2016-os kiadás a GABO-tól, saját példány, névnapomra kaptam a tesómtól. A magyar borító bár egy fokkal elfogadhatóbb, mint a Méhkasé, megint túl csajosra sikeredett, pedig szerintem Hornby könyvei inkább uniszexek, olyanok, mint Backman regényei, nyugodtan olvashatják férfiak is. A fentebb látható külföldi borítók sokkal ízlésesebbek, és jobban illenek a regényhez.

- Márton nap Szekszárdon: annyira szépen, esztétikusan megcsinálták a sátrat, az asztalkák, székek, a díszítés, mind nagyon igényes volt. Liba-batyut ettünk, nagyon jó kis sütőtökös csatnival. A többiek boroztak is (én sofőrködtem), és mindeközben egy helyi kis jazz-trió szolgáltatta a zenét. Korán voltunk, nem voltak még sokan, és így nagyon kis családias volt.

- Másnap a Meropsban ettünk, ami egy picit csalódás volt így másodszorra, mert bár minden finom volt, rengeteget kellett várni a kajára, és nem voltak már kis étvágygerjesztő falatkák sem. A lúdláb viszont világbajnok volt, és az új irsai is isteni.

- Reiffeisenes ügyfél-buli a Vasúttörténeti Parkban: itt is nagyon jó volt a helyszín, mindenféle kényelmes ülőalkalmatosságok mellett még egy régi stílusú étkezőkocsiba is be lehetett ülni. A tematika a kajás filmekre épült, mindenféle finomságok voltak, hihetetlen volt pl. a libamáj bonbon étcsokival és barackzselével, de voltak igazi kézműves bonbonok is, ezek közül a sós karamellás ízlett a legjobban. Ja, és most nem nekem kellett vezetni, úgyhogy valami fenomenális bort ittam Perrinéktől.

- Ismét egy kis felmelegedés, ami azért  is jó, mert amikor ilyen szikrázóan kék az ég, és úgy tűz a nap, hogy szinte ledobnám még az átmeneti kabátot is, akkor mindig eszembe jut, hogy tévhit, hogy hónapokon át csak fázni fogunk, és élvezem ezt a pár nap ajándék tavaszt.

- Az időjárás ellenére viszont egyre karácsonyibb a hangulatom: itt vannak az új reklámok, felfedeztem magamnak a Kronehit Christmast, ahol a megszokott karácsonyi zenék mellett egészen új dalokat is fel lehet fedezni. Vettem mikulásvirágot, és az ajándékbeszerzés is halad.