- Mostanában, ahogy hamar világosodik, többször felébredek korán, hat előtt,  és ilyenkor nem alszom vissza, hanem kitárom a teraszajtót, ömlik be a hűvös levegő, és úgy érzem, rengeteg időm van.

- Eltöltöttünk egy nagycsaládos hosszú hétvégét Lillafüreden, a Palota Szállóban, ahol 16 éve nászúton voltunk. Kicsit féltem, hogy milyen lesz visszatérni, de ez a hely még mindig a tömény romantika.

- Ezt a számot a Hámori-tónál a csónakháznál hallottam.

- Odafelé megálltunk Miskolcon a Dűlőben enni, ami egy nagyon hangulatos kis hely, remek konyhával.

- Visszafelé benéztünk a gödöllői kastélyba, még mindig imádnivaló a parkja.

- Megvolt az utolsó általános iskolai évzáró, rövid volt, frappáns, mint mindig, jól elpoénkodtunk a szülőtársakkal, és Katinka megkapta a díjat, amire vágyott. Utána meg a hagyományos pizzázás a Széchenyi téren.

- Révais beiratkozás: rögtön szert tettünk két pólóra, találkoztunk ismerősökkel, és tök cuki volt mindenki, Katinka még mindig nagyon lelkes. Utána smoothie-val hűsítettük magunkat az Costa Coffee-ban.

- Szereztem a TBS-ből mindenféle nyári, hűsítő illatú testápolókat.

- A Pretty Little Liars a végéhez közelít, nagy az izgalom.

A vendégrovatban a Merítés-díj fikciós széppróza kategóriájáról olvashatunk.

A Klasszikus magyar irodalom rovata a múlt századelő irodalmáraival foglalkozik.

A hónap magyar írója Tóth Krisztina, a külföldi pedig Italo Calvino.

A Kölcsönkapott beszélgetésekben Hestia Potterrel a Legendary-sorozat írójával olvashattok interjút.

A VilágOlvasó rovata Montenegróba kalauzol minket

A Posztmodern szemüvegen át az ember és a természet viszonyáról mesél nekünk.

A Kötelező-felfedezőben Mikszáth-é a főszerep.

A Molyfaggató segítségével külföldön élő molytársaink életébe tekinthetünk be.

A Fényőrségben Davin Lynch és a művészetek viszonyáról olvashatunk.

A Képzelet birodalmai a városok isteneit mutatja be nekünk.

A Sci-fi rovata rendhagyó módon ezúttal gyerekeknek szóló könyveket ajánlj figyelmünkbe.

A Bűnügyi rovat olyan bűnesetekkel foglalkozik, amelyeket "törött elmék", mentálisan sérült emberek követtek el.

A Forever Young Adult olyan disztópia trilógiákkal foglalkozik, amelyeket még nem filmesítettek meg.

Az Utak a Hegyre Mircea Eliade munkásságával foglalkozik.

- Elég nagy kihagyás után folytatom a Neveletlen hercegnő sorozatot, és nagyon élvezem. Habkönnyű kis limonádé, pont nyárra való.

- Ez is egy nagyon hasznos és inspiráló könyv. A szerző ajánlására kitöltöttem itt a tesztet, és roppant tanulságosnak bizonyult.

- Igazán elkezdett  élni nyáron a város, hétköznap is tömve a teraszok, csónakok, vízillat, üldögélők a rakparton. Sétálsz, fagyit eszel, aztán meglátsz egy-két kedves barátot az egyik étteremnél, marasztalnak, leülsz, limonádé, pizza, és nagy nevetések: igazi mediterrán életérzés.

- Leszedtem az első csokor levendulát a kertből, szeretett olasztanáromnak ajándékba. 

- Rájöttem, hogy imádom a Knorr hollandi szószát, szinte mindenhez meg tudnám enni.

- Pennys kuponokkal spórolok.

-  Már virágzik a nemrég ültetett selyemakác. Meg még annyi minden.

- Random beszélgetős este a szomszédokkal, pergolával, lampionokka, rozéval, meleg nyári estével, és buja zöld kerttel. Megállapítottuk, hogy nagyon jó dolgunk van.

- Katinka ballagása: megható és szép volt az egész, utána kellemes az együttlét a családdal, kaja, pia, habzsi-dőzsi.

Idén is volt gyerekkönyves zsűrizés, amint arról már a havi zárásaimból értesülhettetek, itt megnézhetitek, melyik könyvek jutottak a top10-be, itt pedig szavazhattok is a kedvencetekre. Most pedig egy kis összefoglalót hoztam azokról a kötetekről, amelyek nem jutottak a legjobbak közé, nekem mégis nagyon tetszettek, és fontosnak tartom őket.

Bosnyák Viktória A kacifánt nem elefánt  című kötete roppant fontos könyv, ha tehetném kötelezővé tenném minden óvodásnak, kisiskolásnak. Nagyon jó allegória a menekültválságra, az ország jelenlegi állapotára. Van itt gyűlölködés, árokásás, a tipikus sztereotípiák, félelmek, amelyek az idegenekhez ködődnek, de aztán van emberségesség is, meg jó válaszok, a mesében pozitív a végkifejlet. Megéri a gyerekekkel erről olvasni, beszélgetni, hiszen ők is hallják, tapasztalják, hogy mi zajlik, segít a megértésben, az események feldolgozásában, és meg lehet belőle tanulni azt is, hogy miként kellene egy ilyen helyzetben viselkedni. A szöveget Rippl Renáta kedves illusztrációi kísérik.

Az elsőkönyves Pernyész Dóra egy számomra majdnem tökéletes kötetet hozott létre a Habcsók hercegnővel. Szépen megírt, szépen illusztrált kedves karácsonyi történet. Sokszor egészen Szabó Magdás érzésem volt a mondanivalójától: az egész szépen felépített történetben, a főszereplő kislány fejlődésében, a mellékszereplők viselkedésében is több minden volt, ami az ő ifjúsági regényeire emlékeztetett, és ez jó. Azért vontam el egy picit, mert én úgy éreztem, hogy ez a kislány nem feltétlenül lusta vagy hanyag, hanem csak valamiért nehezebben megy neki az írás, olvasás, és úgy gondolom, ezt nem erőltetett gyakorlással és korholással lehet orvosolni sem szülői, sem tanítói részről. A könyvet a szerző illusztrálta.

Fodor Veronika könyvét Szimonidesz Kovács Hajnalka rajzai díszítik, aki egyik új kedvenc illusztrátorom. A Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről engem teljesen elvarázsolt: míves a szöveg, bájosan ódon képi világ, az a kellemes századeleji hangulat, amit annyira szeretek. A történetek végig lekötöttek, informatívak voltak a szómagyarázatok, és összeállt a végén kerek egésszé a mesefüzér. A tipográfiája is csillagos ötös, annyi lett volna még jó, ha kemény a borítója, megérdemelte volna. Érdemes lesz figyelni a szerzőre, ez  a nemrég megjelent könyve például nagyon érdekesnek ígérkezik. 

Szegedi Katalin nálam az illusztrátorok királynője, aki jó pár éve már azt is bizonyítja könyvről könyvre, hogy írni is olyan békebelien tud, mint ahogy rajzol. A Kocsonyakirályfi című kötetéhez lehet, hogy kell egy bizonyos fokú kajaorientáltság, hiszen a főzés, ételek, receptek állnak a középpontban, de mindenképpen kedves, hangulatos olvasmány. A történet lehetett volna egy kicsit koherensebb, de ezt a kis hiányosságot elfeledtette velem az a szegedikatalinos régimódi báj, amiért szeretjük az ő dolgait. 

Végül pedig a sok romantikus, kedves, bájos könyv után jöjjön egy igazi fiús, kalandos.  A Bence és a türkiz Nabu, Magyari Péter első kötete nagyon jó könyv arra, hogy a kisfiúkkal megszeretesse az olvasást, mert egy az egyben az ő világukat mutatja meg, szuperhősökkel, csótányokkal, hatalmi harcokkal. Nagyon vagány, vicces, de ugyanakkor van érzelem is rendesen, jól felépített, izgalmas és egyben empatikus történet. Nekem Lanczinger Mátyás képregényszerű illusztrációi  is nagyon bejöttek.

Mivel többen kérdezték, hogy miért hagytam abba a jóságok listázását, és hangot adtak annak, hogy ők bizony szívesen olvasták, én meg rájöttem, hogy terápiás céllal sem utolsó dolog  az örömteli pillanatok összeszedése (úgy is mint hálanapló), úgy döntöttem, hogy folytatom ezt a rovatot. (Remélem örültök! ;-))

- A hétvégén az idén először voltunk a Balatonon, és annyira jó idő volt, hogy fürödni is tudtunk. Olyan volt az egész, mintha nyár közepe lett volna. Megvolt a szokásos lángosozás, voltunk sétahajózni, megnéztük Szárszón a József Attila Emlékházat, úgyhogy meglehetősen eseménydúsan telt ez a pár nap, de volt azért teraszon kávézós, Balaton partján bámulós, szoba hűvösében olvasgatós pillanat is jócskán. Imádom ezt a érzést, ami már akkor megcsap, amikor odafelé megállunk az ALDI-ban, mindenféle finomságot veszünk (karamell-mogyorós Magnum, erdei gyümölcsös zöld tea), és látom, hogy mások is lazítani, nyaralni jöttek, strandpapucsban, vidáman, ráérősen.

- Előtte még itthon is volt egy csomó jóság: szerda esti DiVino látogatás a molyos csajokkal, csütörtökön könnyesre röhögtünk magunkat a Bödöcsön, aztán meg finom pizzát ettünk a Dunakapu téren.

- Közben épül, szépül a kert, az iskolában is jó most, hogy mindenki lazán már csak a nyári szünetet várja, Katinka is jön-megy, szórakozik, mi meg nagyokat sétálunk és sokat pihenünk, málnát és epret eszünk.

- Még az a kis lehűlés is jó volt, mert tudtam, hogy csak egy napig tart. A hűvösben föllélegezve gyorsan elszaladtam a könyvtárba, újra hosszú ujjút és hosszú gatyát húztam, de zokni szerencsére nem kellett, remélem arra nem is lesz szükség már szeptemberig.

- Kijöttünk a Merítés-díj gyermekkönyves listájával, és jó volt látni, hogy minden szépen összeállt a végére.

- Új jógaoktatót találtam Almásy Csilla személyében, most ezt a videóját nyomom minden nap.

- Imádom a Lidlben ezeket az új kiskocsikat.

Csináltam egy polcot a Molyon a nyárra szánt könyvekről, és úgy döntöttem, itt is mesélek egy kicsit arról, hogy mit szándékozom olvasni ebben a  láblógatós időszakban. 

Először is mindenképpen szeretném elolvasni a legutóbbi beszerzéseket, úgy mint P.D. James három krimijét, a tesómtól kapott szülinapi ajándékot (ezt már el is kezdtem), és  a Szegeden vett három könyvet. Még egy kötet tartozik ebbe a kategóriába, az Időcsodák legújabb része, ami nincs még beszerezve, de tesóm meg fogja venni, amint megjelenik, úgyhogy remélem sorra tudom én is keríteni még a nyáron. Másodsorban jönnek a várólista-csökkentősök közül a könnyedebbek, mint például ez, ez vagy ez. A következő csoport a Jane Austen plecsnihez hiányzó három kötet, köztük ez. Nem tudom, sikerül-e, de ki szeretném végezni a Neveletlen hercegnő sorozatot is, ez a kötet jön most sorra. Végül van még egy-két könyv, ami csak úgy elém került a Molyon, és sürgős ingerenciát éreztem rá, hogy elolvassam. Van ezek között  is ifjúsági, de régóta halogatott klasszikus is. Ez utóbbi például azért került fel a listára, mert Firenzében játszódik, ami azért meglehetősen nyári hangulatú helyszín, nem?

Most úgy érzem, hogy szívesen tartanám magam ehhez az ütemtervhez, és mivel azért nem olyan rengeteg könyvről van szó, beleférnek majd valószínűleg random megkívánások is. Ezentúl szeretnék minden évszakra egy ilyen kis tervecskét, aztán majd referálok, hogy mi valósult meg belőle.

Beszerzések (7):

Születésnapomra kaptam tesómtól:

Graeme Simsion: Örökké holnapig

Szegeden a Bendegúz-versenyen a 3 könyvet 2000-ért akcióban vettem:

Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb

Ian Ogilvy: Measle és a Mordmágus

Fabrice Colin: London vámpírjai

Könyvtári kiárusításon vettem darabját 100 forintért:

P. D. James: Fehérköpenyes halál

P. D. James: A hulla csónakon érkezett

P. D. James: Nem nőnek való

Olvasások (19):

Gyerekkönyves zsűrizésre:

Pásztohy András: A kisegér, aki majdnem hős lett

Igényes szöveg, jól kitalált történet, az illusztráció meg zseniálisan jó a maga egyszerűségében, de sajnos engem nem tudott annyira magával ragadni mégsem.

Dés Mihály: Ancsa és Pancsa a gyerekszoba fogságában

Bele lehetne kötni egy két dologba, de ősszességében meg szórakoztató és valóságos.

Baár Tünde: Buda és Vince

A rajzok aranyosak, a történetek életszerűek, megkedveltem a szereplőket is, de sajnos nem volt jól felépítve, hiányérzetem volt a végén.

Pusztai Ilona: A zöld lovag

Sokat vártam tőle, de ez a kötet se volt egy gyöngyszem: bár az illusztráció nagyon szép, a szöveg elmarad tőle, sokszor didaktikus, logikátlan. 

Pernyész Dóra: Habcsók hercegnő

Ez volt ebben a kategóriában az egyik legjobb a hónapban, de egy iciripiciri azért itt is hiányzott a tökéletességhez.

Rutkai Bori: Pizsamátor

Szépek a képek, jó a zene, de a versek olvasva elég átlagosak, Rutkai Bori meg úgy énekel, mintha folyamatosan alulintonálna, megőrülök tőle.

Gáll Viktória Emese: Borsi a hóban

Jobban tetszett, mint az első rész, pedig az is kellemes volt. Hangulatos, aranyos könyv téli ünnepekkel, népszokásokkal, hangulatokkal.

Magyari Péter: Bence és a türkiz Nabu

Vagány, vicces, de ugyanakkor van érzelem is rendesen, jól felépített, izgalmas és egyben empatikus történet. Kisfiúknak nagyon ajánlom!

Stiglincz Mihály - Varga Norbert: Kalimpa

Jó ötlet a mesét összekötni a mozgásfejlesztéssel: kedves a történet, aranyosak a rajzok, hasznosak és ötletesek a gyakorlatok.

Ifjúsági zsűrizésre:

Mészöly Ágnes: Szabadlábon

Ez is egy csont nélküli darab a tavalyi ifjúsági mezőnyből. A főszereplő nagyon szimpatikus, szerethető figura, a kalandok izgalmasak, az egész történet magával ragadó. Letehetetlenül élvezetes olvasmány.

Fiala Borcsa: Szerinted

Átlagos a sztori, átlagosan megírva. A humora jó a szerzőnek, azzal nincs hiba, sok kis részletet élveztem ebből a szempontból, de egy igazán jó regényhez ez nekem kevés.

Székely Anikó: A Galápagos-akció

Székely Anikó: A Cézanne-akció

Jól olvasható, kellemes ez a BANDA-sorozat, 10 év körülieknek való krimik.

Saját örömre:

Satoe Tone: Ahol a szív dobban

Ez sajnos nem jelenetett valami nagy örömet, rettentő gyenge történet, szép, de szinte minden oldalon ugyanolyan képekkel.

Alan Bradley: Amikor a csontok suttognak...

Na, ez viszont nagyon jó volt: tavaszi hangulat, Flavia elemében, jöhet a folytatás!

P.D. James: Szörnyűségek szép szigete

Gyönyörű, szépirodalmi igényességű leírások, jól kidolgozott jellemrajzok, fondorlatos bűnügy. Nagyon bírom P.D. James-t, szerencsére sikerült most még egyet-kettőt begyüjtenem (lásd fent). Ez volt egyébként az egyetlen saját példány az e havi olvasottak közül, a többi mind könyvtári.

Amy Morin: 13 dolog, amit a mentálisan erős emberek elkerülnek

Egyetlen kivétellel kisebb-nagyobb mértékben az összes dolog vonatkozik rám, amelyeket kerülnöm kéne, ha mentálisan erős szeretnék lenni, úgyhogy van min dolgoznom.

Hendrik Groen: Lesz ez még így se

Roppant szerethető figura ez a Hendrik Groen, és nagyon jól ki van találva ez az egész az öregek otthonával meg a klubbal. Hol humoros, hol szívszorító, pont ahogyan szeretem

 Alexandra Jamieson: Egy falat kísértés

Kellettek az utóbbi időben a lelki megerősítések, épp ezért ez a második önsegítő könyv volt, amit a hónapban olvastam. Adott ez is inspirációt, de most egy időre elég volt az ilyesmiből.

Egyszer már írtam róla 2014-ben a gyerekkönyves blogomon, de most újra aktuálissá vált, hogy felhívjam rá a figyelmet. A felnőtt könyveivel azóta sem sikerült megismerkednem, de amit a gyerekkönyveiről írtam, ma is vállalom. Az eltelt években is olvastam sok jó gyerekkönyvet magyar szerzőktől, de Szakács Eszter mindenképpen az élvonalba tartozik még mindig. Tavaly pedig megjelent az első ifjúsági regénye, ami valami frenetikus! Simán hozza a legnagyobbak, mint pl. a Harry Potter színvonalát, ugyanakkor nem sorozat, kerek egész. Hihetetlenül jól felépített világ, káprázatos ötletekkel, élvezetes stílus, izgalmak, és mindenféle jó kis lelkizések, szerelem, barátság, családi dolgok. Mindez üresjáratok, túlírtság nélkül, mégis mindenre odafigyelve, minden szálat szépen elvarrva. Úgyhogy kicsik és nagyok: olvassatok Szakács Esztertől, mert jó lesz!

Graeme Simsion: Örökké, holnapig

Több, számomra előélettel bíró kötet lesz most a rovatban, az első is mindjárt ilyen, hiszen nagyon szerettem Simsion Rosie-ról és Donról szóló sorozatának első és második kötetét is. Róluk is olvasnék még szívesen, de a szerző most egy másik történettel örvendeztette meg az olvasókat, a fülszöveg alapján ez is nagyon szórakoztatónak és szerethetőnek ígérkezik. Úgyhogy ezt kértem tesómtól a szülinapomra.

Raana Raas: Menekülők

A Csodaidők hatalmas kedvenc volt, és nem marad el mögötte az új sorozat, az Időcsodák sem, amelyről itt írtam. A történet alternatív változata is már a harmadik résznéll tart, elvileg a napokban jelenik meg ez a sokak által nagyon várt kötet. Zseniális, izgalmas, szívhez szóló sorozat, mindenkinek erősen ajánlom, kortól, nemtől, érdeklődési körtől függetlenül.

Yael Adler: Bőrügyek

Bár hivatalosan, ha jól tudom, nem sorozat, de ez már a harmadik egyészségügyi témájú kötet hasonló címmel, hasonló borítóval a Parktól. A másik kettőről itt írtam. Mivel a férjemnek egyik leggyengébb területe a bőre, mindig van valami kínja-baja vele, mondtam neki, hogy megkapja ezt a kötetet apák napjára, ha szeretné. Az előző kötetekből kiindulva remélem, hogy ez is olyan informatív és szórakoztató, mint azok.

Erdős Virág: Szorzótábla versikék

És a végére egy olyan kötetet hoztam, amelynek sok szülő és gyerek örülni fog, hiszen a szorzótábla tanulása szinte minden családban gondot okoz. Erdős Virág, aki már sokszor, sok műfajban bizonyította tehetségét és igényességét, most ezzel a könyvecskével próbál segíteni ebben a központi problémában. A kötethez tanulást segítő kártyák is járnak. Szerintem minden másodikosnak (Vagy mikor is tanulják a szorzótáblát?) érdemes beszerezni.

Ebben a hónapban címlapon a könyvfesztivál, természetesen az év egyik legnagyobb könyves összeröffenéséről is olvashattok az új Merítésben. A Költészet Napja alkalmából megemlékeztünk József Attiláról is, a klasszikus magyar irodalom és a versek rovatában is. A hónap magyar írója Mándy Iván, a hónap külföldi írója pedig Janne Teller. A Forever Young Adult az öngyilkossággal, míg a Kopogtatás nélkül a válással foglalkozik. A VilágOlvasó Bosznia-Hercegovina irodalmát mutatja be, a kaleIDÉZkóp az álmodozásról, a Kötelező-felfedező pedig a Candide-ról szól. A Molyfaggató új szerkesztőket kapott, és az első rovat szerintem nagyon jól sikerült. A Fényőrségben Chaplinről, a vallási rovatban a Bibliáról, a fantasy-rovatban pedig a bálványokról olvashatunk. Nálam, a MolyMazsolázóban a kisebbeknek többek között egy rahedli Dániel Andrást, a nagyobbaknak pedig kiváló sorozatokat találtok.

Beszerzések (0): 

Most olvasom az év elején beszerzettek közül az utolsót, úgyhogy lassan már megengedhetnék magamnak valamit, de nem nagyon érzek égető vágyat semmire. Viszont májusban lesz anyák napja, meg a szülinapom is, úgyhogy két könyv mindenképpen várható.

Olvasások (15):

Az összes e havi olvasásam könyvtári volt.

Voltak megint gyerekzsűris darabok:

Csapody Kinga: Irány a Balaton!

Ettől sokat vártam a Balaton miatt, ami nagy kedvencem, amióta több időt töltök ott, de sajnos a sok hasznos infó ellenére összességében elég átlagos és lapos volt.

Fodor Veronika: Legendák a Pannónia gőzhajó fedélzetéről

Ez viszont teljesen elvarázsolt, szövegben és küllemben is csillagos ötös.

Vadadi Adrienn: Dorci, a legkisebb óvodás

Ez is aranyos volt, nagyon életszerű ovis történetek, de a rajzokkal annyira nem tudtam megbarátkozni.

Vadadi Adrienn: Nyomás a suliba!

Én ezt kicsit gyengébbnek éreztem, mint az Alma utcát, de többen meg pont ellenkező véleményen voltak, úgyhogy lehet, hogy bennem van a hiba. De azért még mindig melegen ajánlom a sorozatot!

Lackfi János: Élni hogy kell?

Az utóbbi évek egyik legszebb gyerekkönyve, és a versek se rosszak, de azért elmaradnak az übercuki illusztrációk mögött.

Gimesi Dóra: A legvidámabb gyereknap

Ez sajnos elég gyengécske, Gimesi Dóra tud ennél sokkal jobbat is.

És egy-kettő az ifjúságiból is:

Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám

Ezt nagyon vártam, mert sok jót hallottam róla, de sajnos inkább csak lufinak bizonyult: jó alapötlet, jó poénok, de aztán mégsem állt össze a kép.

Lackfi János: Szerelmi nyomozás

Ez viszont nagyon helyes volt! Zseniálisan hozta a kamaszhangulatot, és bár nem volt annyira koherens, mint szerettem volna, de azért nagyon élveztem.

Mészöly Ágnes: Várkony és a könyvtár réme

Megunhatatlan sorozat, ez a rész is nagyon jó volt.

Szakács Eszter: A szelek tornya

Ha hirdetnék olyat, hogy a hónap könyve, akkor most ez lenne az, egyértelműen ez volt a legnagyobb élmény. Csak dicsérni tudom, olvassátok!

Zsűrizésen kívül olvasottak:

Varga Bálint: Váltságdíj nélkül

Ezt azért olvastam, mert a második része zsűris, de nem győzött meg sajnos. Érdekes pedig, mert Katinkának nagyon tetszett.

Max Gladstone: Nagyrészt halott

Nem rossz ez a világ, de nem lett a kedvencem. Viszont így egy kötet erejéig elszórakoztatott.

Voltak szakácskönyvek is:

Dale Pinnock: Gyógyító konyha 1. 

Dale Pinnock: Gyógyító konyha 2.

Jól nyomja ez a pasi, abszolút az én szám íze szerint főz.

Vrábel Krisztina: 160 grammos szénhidrátdiéta 2.

Ez viszont csalódás volt, nem volt benne semmi különösebb extra.

Régen volt már ilyen, de ebben a hónapban két félbehagyásom is volt:

John Dickson Carr: A London Bridge rejtélye

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

A Böszörményi csak a második fejezetnél kezdett untatni, előtte még egész lelkes voltam. De a másik esetében meg már szinte az első oldalon tudtam, hogy ez nem nekem való.

Ezennel új rovatot indítok, amelyben reményeim szerint havi rendszerességgel ajánlok nektek olyan blogokat, amelyeket magam is követek, és szívemhez közel állnak.

Az első ajánlóban mindjárt két blogot is megmutatok nektek, ugyanis Kata, akinek a könyves blogját régóta követtem, lassan egy éve utazós blogot is indított. 

Nézzük akkor először a régebbit, a bookworm katacita oldalát. A blogot Kata először a freeblogon írta, amely azóta sajnos megszűnt, és a régi bejegyzéseknek csak kis részét sikerült átmenteni az új helyre. Ezek a posztok még hagyományos könyves témájúak voltak. A fordulópont 2012-ben következett be, amikor Kata átköltözött a blogspotra, és ekkor kezdett el más, nem mindig könyves témájú szösszeneteket írogatni, illetve a könyveseket is kicsit másképpen. Jöttek a  listák, írt a mindennapjairól, mindezt nagyon szerethetően és hangulatosan, és ez a képi kísérőkre is igaz, amelyek ekkor még nem mindig saját művek, de nagyon jól válogatta őket őssze.  2013-ban aztán ezt még mindig tudta überelni, kezdődtek a kenceficés, beauty bejegyzések, volt nyereményjáték is, kajás bejegyzés (ezt a fogást azóta én is többször elkészítettem, és isteni), láthattunk fotókat az otthonáról, Ebben a szellemben folytatta 2014-ben is, amikor írt a Glamour-napokról, kitöltött több book-taget is, és továbbra is beszámolt szerteágazó élményeiről, hangot adott sok témában a véleményének, úgyhogy egyre inkább egyszerű könyves blogból profi életmódbloggá alakult. Szintén ebben az évben jelent meg az első utazós bejegyzés, igaz, hogy csak a közeli Szlovákiáról, és csak egy rövid túra volt, de már saját képekkel, egyedi stílusban. Ezért nem véletlen, hogy ebben az évben lett a a hónap blogerre a JOY magazinban. 2015-ben rekord számú bejegyzés született a már említett témákban, és még mindig volt újdonság is, ekkor kezdte el a TILT-es posztokat írni. 2016-ban aztán elindult az új blog, és ment még ugyan tovább a szekér, volt is jó sok bejegyzés, de aztán idén Kata mégis úgy döntött, hogy nem írja tovább ezt a blogot. Én azért biztatlak benneteket, hogy nyugodtan böngészgessetek a régi bejegyzések között, mert nagyon sok érdekességet, szépséget és jóságot fogtok találni.

Mint ahogy az imént linkelt elköszönő bejegyzésében is írja, Kata ezentúl a travel journalon várja az érdeklődőket, ahol az utazás áll a középpontban. Itt többször írt már Velencéről, ami a legeslegkedvencebb úticélja, de olvashattunk már nála salzkammerguti útinaplót, vagy éppen beszámolót a kevéssé ismert Skye szigetéről. És ezen felül persze itt is vannak és lesznek is összefoglaló, listázó, tanácsadó posztok, legutóbb például egy roppant érdekes bejegyzést olvashattunk arról, hogy hogyan válasszunk úticélt. Mivel magam is szeretek utazni, és kedvelem Kata stílusát, látásmódját is, ezért én biztosan követni fogom itt is. Gyertek ti is!

Nagyon szeretem Szabó Magda regényeit, olvastam is talán az összeset, így nagy garral indultam neki az életművéért járó kitüntetés listájának, hogy akkor ez lesz a következő ilyen plecsni, amire hajtok, de sajnos csalódottan kellett észlelnem, hogy bizony nagyon sok mindent nem olvastam még tőle. Ezek között vannak esszék, novellák, színművek, versek, de még műfordítások is. Nem számoltam, de ránézésre minimum 10 kötet hiányzik,  ráadásul van olyan is köztük, amibe már belekezdtem, és nem tetszett, meg olyan is, ami pl. beszerezhetetlennek tűnik. Úgyhogy azt gondolom, most egyelőre el kell engednem ezt a projektet, de az is biztos, hogy találtam a listán jó pár olyan kötetet, ami hosszú távon érdekel.

Mindenesetre azért most itt összegyűjtöm, hogy melyek voltak azok a kötetei, amit a blog indulása óta olvastam, és értékeltem. Életrajz, ha jól látom, nem született még Szabó Magdáról, mint Agatha Christie-ről meg Jane Austenról, akikről eddig írtam összefoglalóan, pedig nagyon jól meg lehetne szerintem csinálni, és mivel rengeteg rajongója van, vinnék is, mint a cukrot. 

2009-ban, a blog indulásának évében már rögtön írtam is az írónő egyik könyvéről, A szemlélőkről. A következő évben kettőt is olvastam, a Mózes egy, huszonkettőt, és a Freskót. A Mózes nem tetszett, a másik kettő nem volt rossz, de az igazi nagy élmény 2011-ben jött, a Mondják meg Zsófikának című kötettel. Aztán a rá következő évben jött a Pilátus, majd A pillanat. Előbbi tetszett, utóbbi nem. Aztán egy-két év kimaradt, míg 2015-ben jött az Abigél, ami természetesen teljesen elbűvölt. Igazából irigylem azokat, akiknek az írónő számomra katartikus élményt nyújtó regényei még ismeretlenek, mert hatalmas élmények várnak rájuk. Én meg majd elleszek a más jellegű dolgaival, azok között is lehetnek kincsek, vagy jöhet az újraolvasás. Különösen a Disznótor kering már a fejemben régóta, hogy elolvasnám még egyszer, mert úgy emlékszem, nagyon tetszett, és kíváncsi vagyok, hogy mit szólnék hozzá most a mai fejemmel.

Az e havi Merítésben a zónák közül Kézimunka Sarok mutatkozik be, erre utal ez a bájos, régi kép is a címlapon. Új világirodalmi rovat is indul ebben a hónapban Kortárs VilágSzép címmel, és az aktuális világirodalmi eseményekkel foglalkozik majd. Hosszabb szünet után visszatért a Kölcsönkapott beszélgetések Sárhelyi Erika költőnővel,  de a Búvár rovatban is rendhagyó módon interjút olvashatunk Vasváry-Tóth Tiborral, az evangélikus teológus, rockszakíró, költővel. Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényének középpontjában az 1848-as forradalom áll, így a Kötelező-felfedező ezt a regényt választotta márciusi  fő témájának, de megemlékezik a 200 éve született Arany Jánosról is, aki márciusban a A hónap magyar írója rovat főszereplője is, és olvashatunk róla a  Klasszikus magyar irodalom rovatában, a VersRovatban, a kaleIDÉZkópban (amely egyébként a Rebeka nevet viselő hősnőkkel foglalkozik), sőt a VilágKlasszikban is, fordításai kapcsán. A Fényőrség a  szintén márciusi születésű Van Gogh-ról emlékezik meg versekkel, idézetekkel és természetesen csodás képekkel. A VilágOlvasó Szerbiába kalauzol el minket, a  MOLYrágta történelem pedig Japánba, a szamurájok és sógunok földjére. A hónap külföldi írója Raymond Chandler,  a Sci-fi rovat középpontjában H.G. Wells munkássága áll,  az Utak a Hegyre pedig Gary Chapmannel foglalkozik.  A Posztmodern  szemüvegen át a  diktatúrákról ír, a YA-rovat az erős nőkről, a Kortárs magyar irodalom rovata pedig két új bemutató ürügyén olyan filmfeldolgozásokkal foglalkozik, mint a Sátántangó, a Sorstalanság vagy éppen a Kossuthkifli. Az én rovatomban, a MolyMazsolázóban pedig találtok kicsiknek való böngészőt, mondókás könyvet, de nagyoknak való romantikus és kalandos olvasmányt is.

Zadie Smith: NW

Ha nem is a legnagyobb kedvencem, de Zadie Smith többször szerzett már nekem kellemes órákat, itt és itt írtam róla. Az a szerző, akit mindig szívesen olvasok, ezért nagyon megörültem, hogy április végén új regénye fog megjelenni magyarul. A fülszöveg alapján lehet, hogy brutál lesz, de már ismerem az ő brutalitását, és azt hiszem még a kezelhető kereteken belül marad majd. Londonban játszódik a sztori, ami mindig jó, fiatalokról szól, ami szintén, és társadalomkritikus, ami meg kell, hogy ne gondoljam, hogy minden rózsaszín. Először megvárom, hogy megveszi-e a könyvtár, beszerezni csak akkor fogom, ha ez nem történik meg, na és ha nagyon jókat írnak róla az előolvasóim.

Christopher Moore: Lestrapált lelkek

Le vagyok egy kicsit maradva a Moore-olvasásokkal, a legutoljára megjelent két könyvét még nem olvastam, de feltettem a várólista-csökkentős polcra őket, úgyhogy még az idén sort kerítek rájuk. Most viszont a Mocskos meló folytatása fog megjelenni hamarosan, amit imádtam (itt  írtam róla), úgyhogy valószínű ezt kapja majd tesóm szülinapjára. Az új rész örömére egyébként a Mocskos melót is újra kihozta az Agave, ami igen előzékeny dolog tőlük, mert gondolom van, aki még nem olvasta, és hol van már a 2013, amikor először megjelent. Szóval, aki még nem olvasta, kezdje azzal, de remélem, a második rész is ugyanolyan jó lesz.

Daniel J. Siegel: Okostojás

Tegye fel a kezét, aki hozzám hasonlóan, kamaszgyereket nevel! Na, annak a fülszöveg szerint kötelező olvasmány lesz ez a napokban megjelenő kötet. Az amerikai szerző állítólag teljesen más megvilágításba helyezi ezt a nem könnyű időszakot, és ezzel egy problémamentes, inspiráló kapcsolat alakulhat ki gyerek és szülő között. Én állok elébe! Nem mintha egyébként sok gondom lenne, épp ellenkezőleg,sokszor nagyon élvezem a gyereknek ezt az útkeresését, inkább az fogott meg a könyv fülszövegében, hogy emocionálisan és intellektuálisan még jobban tudom fejleszteni a gyereket, ha magamévá teszem ezt a szemléletmódot.

Dániel András: És most elmondom, hogyan lifteztem

Zseniálisan pihentagyú kedvenc gyerekkönyvszerzőmnek három könyve is megjelent így hirtelenjében: a Kuflik új része, az Utazz Bálnabusszal! című lapozó, és fent említett kötet, amely fülszövege alapján ismét egy fergeteges agymenés. A kiadó öt éves kor fölött mindenkinek ajánlja, és akik ismerik és szeretik a szerzőt, gondolom rohannak is a könyvesboltba, hogy beszerezzék, és szebbé, mosolygósabbá tegyék vele a saját és gyermekeik napját. Nekem is remeg az ujjam a megrendelőgomb felett, de valószínű inkább megvárom a könyvtárban.

Beszerzések (0): 

Tudom, hogy megfogadtam, hogy minden hónapban beszerzek legalább egy könyvet, de ezt igazándiból úgy értettem, hogy átlagosan meg kell lennie az egynek, és ebből a szempontból most jól állok, hiszen hat beszerzett könyvem van idén. Meg különben is el vagyok havazva a könyvtáriakkal, úgyhogy majd talán nyáron jöhet egy új bookdepós rendelés. Persze az is lehet, hogy eleve hülyeség volt ezt megfogadni, jelenlegi minimalizmusom nem serkent vásárlásra, de majd meglátjuk, lesz-e valami, amire nagyon rákívánok.

Olvasások (15):

Olvastam megint egy csomó zsűrizendőt a könyvtárból. A gyerekkönyvesre:

Lanczkor Gábor: Gúfó a fák ünnepén

A sorozat első részét nem olvastam, de nekem ez a második rész tetszett. Szerintem a sztori is rendben van, de az illusztrációk meg egyszerűen zseniálisak. Aranyos, ötletes, jól felépített mese, kedves kis csattanóval, évszakokkal, fákkal. Nekem abszolút szerethető volt.

Kertész Erzsi: NEM mese

Nagyon helyes ez a főszereplő kissrác, és a NEM is egy vagány, szerethető figura. Fontos téma, jól feldolgozva, nekem mégis maradt egy pici hiányérzetem a végén. Nem tudom igazán észérvekkel megmagyarázni, hogy miért, tényleg csak egy érzés. A rajzokkal ugyanígy voltam, hogy összességében tetszett, de mégsem az én világom teljesen.

Szegedi Katalin: Kocsonyakirályfi

Nyulász Péter: A fürdők réme 

Sokat ígérő a sorozat első része: izgalmas, vicces, igényes, olvasmányos stílusú, és a kis tudásmorzsák is tetszettek. Képileg is nagyon jó. Csak így tovább!

Az ifjúságira:

Nagy Anikó Johanna: Egy szót se szólj!

Nagyon rendben van a sztori, fontos problémát boncolgat, meg jól is van felépítve, jók a karakterek, de sajnos a stílus nem ér fel az előbbiekhez. Először jó érzés volt, hogy olyan, mintha a saját gimis naplómat olvasnám, de aztán már valahogy nem elég, hiányzik valami plusz, hogy ne csak azért pörgessem a lapokat, mert kíváncsi vagyok a végkifejletre.

Wéber Anikó: Az osztály vesztese

Most, hogy én is napköziben dolgozom, tanúsíthatom, hogy tényleg ilyen ez a közeg. A tanárnak legalábbis nagyon kemény, de a gyerekeknek se egy üdülés. Fárasztó, frusztráló, az egyébként is gyenge oktatási rendszer egyik leggyengébb pontja szerintem. És én még egy elit iskolában vagyok. Wéber Anikó nagyon jól bemutatja ezt a világot, látszik hogy saját tapasztalatai alapján írta a regényt. 

Szrimay Ágnes: Szerelemre castingolva

A maga műfajában teljesen rendben van. A Leiner Laura féle könnyed vonal, csak jobban szerkesztve. Ettől eltekintve sokszor szinte mintha őt olvastam volna, talán azért is, mert a sorozat közege emlékeztetett a Bexi-sorozat tehetségkutatós környezetére, hangulatára. Mindenesetre határozottan jól szórakoztam, jöhet a következő rész is.

Finy Petra: A nagy álom

Néha nekem már túl sok volt az úszás, az edzések technikai leírása, de egyébként egy nagyon helyes, szórakoztató, jó üzenetű regény, szerelemmel, kamaszságokkal.

Saját szórakozásomra könyvtárból:

Rainbow Rowell: Fangirl

Tove Jansson - Sami Malila: Múmin szakácskönyv 

Elsőnek azt emelném ki, hogy annyira helyes, nekem való idézetek vannak ebben a kötetben Tove Jansson meséiből, hogy nem is tudom, miért nem olvastam én eddig erről a hangulatos, vicces, kedves világról. Felkerült ez is a bakancslistámra. A receptek meg egyszerű, tápláló, egészséges, házias, skandináv stílusú étkeket írnak le. Szuper az egész.

Sally Beddell Smith: Erzsébet, a királynő

II. Erzsébet nagy kedvencem és hősnőm, úgyhogy amint megjelent ez a könyv, olvasni szerettem volna. Kicsit elment az idő, mire kézbe vehettem, de jó volt a megérzésem, nekem való, élvezetes könyvet írt Sally Bedell Smith. Nagyon szimpatikus képet fest a királynőről, de az árnyoldalakat sem hallgatja el, úgyhogy nekem objektívnek tűnt. Minden részletre kiterjedően, roppant olvasmányosan, érdekesen ír a szerző, és találó a képválogatás is.

P.G. Wodehouse: Köszönöm, Jeeves!

Megint kedvet kaptam egy kis Wodehose-ra, de ez nem volt a legjobb választás. Nagyon nagy túlzás, amit a fülszöveg állít, hogy ez lenne Wodehouse talán legnagyszerűbb műve, engem legalábbis nem kötött le, néha határozottan vontatottnak éreztem. Persze azért sziporkázó így is sokszor, de inkább közepes, mint kitűnő.

Sophie Hannah: A zárt koporsó

Mostanában gyakran járok úgy, hogy sorozatok második részei csalódást okoznak, itt is ez volt. Az első rész sokkal jobban tetszett. (Vicces, hogy a bejegyzésben azt írom, 2015-ben tartok majd egy nagy A.C. újraolvasást. Most már tudom, hogy valószínű ez soha nem fog bekövetkezni, annyi más olvasnivalóm van.) Ez is szórakoztató volt, de néhol logikátlannak meg túlírtnak éreztem. Azért minden bizonnyal olvasom majd a többit is, de már jobban megértem a fanyalgókat is.

Mészöly Ágnes: Tavaszi divatőrület

Továbbra is jó ez a sorozat, még mindig profin mai, még mindig humoros, a főszereplők nagyon jó arcok, és a mellékszereplők között is van jó pár telitalálat. A vége felé most nekem már nem volt annyira izgalmas a sztori, de így is jól szórakoztam, tetszik ez a világ.

És egy kölcsönkönyv lányom osztáytársától:

John Green: Papírvárosok

Ez volt az első könyvem Greentől, de már értem, miért szeretik ilyen sokan. Mindig örülök, ha egy népszerű szerző ugyanakkor igényes is, és ő, vagy legalábbis ez a regénye ilyen. Nem elcsépelt, filozofikus és lírai, de azért van benne egy nagy adag földhözragadt humor meg kaland, iskolai hétköznapok, szerelem. Egyedi hangvételű, mégis sok klasszikus elemet tartalmazó, igazi jó ifjúsági regény.

- Egyesületi megbeszélést tartottunk a parkban, de a hirtelen jött eső bekergetett minket az egyik szomszédhoz, ahol rozé és kézműves fokhagymás sajt társaságában múlattuk az időt.

- Az Étterem Hét  keretében ismét a Szél Fiaiban ettünk. A kaja, ha nem is lenyűgöző, de abszolút élvezhető volt, a kiszolgálás nagyon szívélyes, és együtt volt a nagy család, szóval roppant kellemes volt a hangulat.

- Már a múltkor a szülői koncerten is elbűvölt egy darab, amit egy másik lány játszott, most Katinka is megkérte Balázs bácsit, hogy megtanulhassa, és legszívesebben mindig ezt játszatnám vele. Neten nem találom, a szerzőt se tudom, csak annyit, hogy Daydreams a címe.

- Most már aztán tényleg itt a tavasz, egy szál muszlinblúzban ültem kedd délután az iskolaudvaron. Ilyenkor egész harmonikusnak tűnik az ittlét. Otthon meg bújnak ki a hagymások, virágzik a kikeleti bangita, minden tele van bimbóval, a népek meg kirajzanak, és bicikliznek, futnak, játszótereznek. Én meg megkezdtem a kerti munkálkodást. Ja, és jelenleg is csiripel egy picinke cinke a villanyoszlopon.

- Csini padlizsánokat vettem, meg gyönyörű  kelkáposztát, és mindenféle jóságok születtek. A kelkáposztát pl. megpároltam, és utána kicsit összesütöttem konzerv paradicsomos babbal, valami isteni lett.

- A Molyon fedeztem fel, és egészen beleszerettem Karla Gerard képeibe.

- Végre találtunk új fogszabályzó orvost: nem kell várni, roppant kedves, szimpatikus, és árban sem lehúzós.

Habár bizonyos rendszerességgel nézegetem a Facebookot is, szeretem a Pinterestet, és új kedvencem az Instagram, de azért még mindig fő tartózkodási helyem a neten a moly.hu, itt már lassan megkapom a nyolc éve regisztrált tagoknak járó kitűntetést. Ehhez jött 2015 nyarán a szintén molyos fejlesztésű snitt.hu, ahol a film- és sorozatnézéseimet vezetem, és most itt a legújabb, a gremlin.hu, ahol társas- és videójátékokról folyik a szó. Utóbbi nem az én világom, előbbi viszont annál inkább, úgyhogy természetesen rögtön feliratkoztam ide is. Már a Snitten se vagyok annyira aktív, mint a Molyon, valószínű a Gremlinen még annyira se leszek, de jó tudni, hogy van még egy játszóterem, amit meglátogathatok, ha nem tudok magammal mit kezdeni, emellett pedig regisztrálhatom a  dolgaimat, amit nagyon kedvel a rendszerező énem. Elsőre a kívánságlista funkció tetszett meg leginkább, mert mindig vannak olyan társasok, amikről olvasok, pl. Hintafa blogján: mostantól ezeket nem kell mindenfelé írogatnom, hogy el ne felejtsem, egyszerűen csak felnyomom a gremlines kívánságlistámra őket. Emellett itt is figyelem a molyos pajtikat, és valószínű találok is még hasonló ízlésű felhasználókat, akiknek adok a véleményére, és új ötleteket szerezhetek tőlük. A honlap már most annyi szerteágazó lehetőséget ad, hogy valószínű rendesen majd csak a nyári szünetben tudok belemerülni, de már előre örülök a kellemes óráknak, amiket majd ott tölthetek. Ami meg még kellemesebbé teszi majd az ott tartózkodást: az oldal egy éves szülinapjáig mindenki ingyenes pro-tagságot kap, ami további érdekes és hasznos funkciók használatát teszi lehetővé.

El vagyok rendesen havazva mindennel, úgyhogy múltkor teljesen el is felejtettem megírni a heti bejegyzést, ezért most két heti adagot kaptok, és osszátok is be, mert jövő héten meg síelek, így itt a blogon nem lesz más csak csend és üresség. :-)

- Az első igazi tavaszi hétvégén óriásit sétáltunk a töltésen: be a városba meg vissza, aztán még elmentünk a Víziváros felé is, ahol mint kiderült, van egy gyönyörű kanyarulata a Dunának, amit még sose láttam, de mondtam, hogy visszatérünk még ide, sőt legközelebb erre kezdjük a túrát.

- Péntek esti dőzsölés barátokkal: rendelés a Don Pepéből. Én doggert ettem, nagyon bejött, utána meg szétröhögtem a fejem a Hadházyn, pedig ezt a műsort már láttam egyszer. 

- Másnap családi szülinap a szokásos jóságokkal: kézműves hamburger, cider, miegymás.

- Már két fejezetet lefordítottam  a Brennerovából (jelenlegi elfoglaltságaim mellett heti egyet tűztem ki), és nagyon élvezem.

- Rámjött valami ösztönös spórolás és minimalizmus, alig vásárolok valamit, mindenből csak a legszükségesebbeket. És élvezem.

- Szeretem az olyan napokat, amikor ha délelőtt megyek az autóval, és hallom ezt a számot, és megállapítom, hogy milyen jó, utána meg délután Katinkával megyünk, és megint ez szól, és neki is tetszik.

- Barátainknak ajánlottuk a füredi szállodát, ahol szilvesztereztünk. Elmentek, és oda voltak érte ők is.

- A Révai kiadta az előzetes számításait, hogy milyen pontokkal lehet szinte biztosan bejutni hozzájuk, és Katinka majdnem  minden osztályban fölötte van ennek pár ponttal.

- Elkezdték csinálni a kertet.

Az e havi Merítés címlapja az Oscar-díjas Mindenkire utalva egy csodás bodzavirágot ábrázol, és  a díj kapcsán a Film, színház, muzsika rovata kis összeállítást készített nekünk azokról a magyar származású színészekről, rendezőkről, zeneszerzőkről, akik a múltban kiérdemelték az Oscart. A másik jelentős filmes esemény, Enyedi Ildikó Arany Medve-díja kapcsán a Fényőrség rovata a rendezőnőről szól. Ezúttal a hónap magyar és külföldi írója is hölgy: Kafka Margit és Tatjana Tolsztaja. Mindketten különleges szerzők, érdemes megismerkedni velük. Egy másik írónőről, kedvencemről, Szabó Magdáról több rovatban is olvashatunk: a Klasszikus magyarban, a Kötelező-felfedezőben és az én rovatomban is. A Világklasszik az örökzöld Három nővér paródiával indul, nekem már ezzel bearanyozta a napomat, a VilágOlvasó rovata pedig Hollandia irodalmát mutatja be érdekes szerzőkkel és csodaszép képekkel. A YA-rovatból megtudhatjuk, milyen a realista romantika, a fantasy-rovatban roppant érdekes istenekről olvashatunk, a sci-fi-rovatban pedig az elsősorban a Dűne sorozatról ismert Frank Herbertről. A Kopogtatás nélkül és az Utak a Hegyre is nehéz de fontos témát választott, előbbi a szégyenről, utóbbi az iszlám és az erőszak kapcsolatáról ír. A MOLYrágta Történelem pedig arról mesél nekünk, hogy már az ókorban megvolt minden, ami mai világunkat is jellemzi. Nálam, a  MolyMazsolázóban ebben a hónapban úgy jött össze, hogy egy kivétellel csak női szerzők szerepelnek, a már említett Szabó Magdán kívül többek között Fésűs Éva, Finy Petra vagy éppen Edith Nesbit könyveiről olvashattok.

Mona Awad: Antilányregény

Nekem, aki mindig is a kilóimmal küzdöttem, valószínű tetszeni fog Mona Awad kötete, amely 2016 legjobb debütregénye lett az Amazonon. Kedves, vicces, ifjúsági történetnek tűnik, és ahogy elnézem, hogy mennyien tették várólistára a Molyon, az év egyik slágere lesz szerintem. Március végén jelenik meg, aki ki bírja várni, hogy ne olvassa el rögtön, szerintem jól fog rajta szórakozni nyáron a strandon vagy a hűs szobában. Én legalábbis így tervezem.

Mark Hyman: Viszlát kilók! Helló zsír!

És ha már szóba jött a fogyókúra, akkor jöjjön Gretchen Rubin kedvenc életmódtanácsadó könyve, amit először nem annyira akartam elolvasni, mert kicsit paleósnak tűnik, meg egyébként sem szeretem ezeket a túl szigorú elméleteket, de kedvenc gurum annyit lelkendezett erről a kötetről, hogy úgy érzem, úgy helyes, ha adok neki egy esélyt, aztán hátha tudok belőle valamit hasznosítani, még ha nem is hiszem, hogy a megszállottja leszek. A pegán diétáról szóló könyv a napokban jelent meg.

Mike Wiking: Hygge

Ezt a dán életérzésről szóló könyvet viszont abszolút lelkesedéssel várom. Ez is kötődik valamilyen szinten az előbb említett Gretchen Rubinhoz, hiszen ez a kötet is a boldogságról szól. A koppenhágai Boldogságkutató Intézet (milyen menő hely már ez, nem?) igazgatója segítségével ismerkedhetünk a dánok titkaival, hogy miért is ők az egyik legboldogabb nemzet a világon. Én egyébként is minden szinten odavagyok Skandináviáért (egyedül a hideg miatt nem élnék ott), úgyhogy ha jól meg van csinálva ez a könyv, szerintem imádni fogom. Április közepére várható.

Lakner Artúr: Édes mostoha

A végére pedig két új kiadást hoztam, az egyik örök nagy kedvencem, az Édes mostoha, amely most az általam szintén kedvelt Horváth Ildi rajzaival jelent meg. Bár én Róna Emy eredeti illusztrációit is szerettem, nagyon kíváncsi vagyok erre az új változatra. A történet meg persze az az igazán édes, kedves, békebeli, amit imádok. Hasonlóan romantikus lelkületűeknek nagyon ajánlom, garantálom, hogy örök élmény lesz. A történet több, mint tíz éve jelent meg utoljára, az új kiadás március végére várható.

Nicole Krauss: A szerelem története

Beszerzések (3):

Megjött a bookdepótól a januári rendelésem maradéka, a két Ottoline, és a Brenner-sorozat legutóbbi része.

Chris Riddell: Ottoline goes to school

Chris Riddell: Ottoline and the Purple Fox

Wolf Haas: Brennerova

Olvasások (14):

Gretchen Rubin: Happier at home

Ezt Katától kaptam kölcsön. Nem tett rám annyira frenetikus hatást, mint a szerző nemrégiben olvasott másik könyve, de azért ebben is voltak nagyon jó kis tippek, kedves kis történetek, inspiráló gondolatok. Még mindig fanatikusa vagyok ennek a nőnek, és most már a podcastját is hallgatom, ami szintén nagyon hasznos és cuki.

Chris Riddell: Ottoline goes te school

Chris Riddell: Ottoline and the Purple Fox

Örömmel tölt el, hogy eddig minden új beszerzést el tudtam olvasni rögtön, így ezt a két gyönyörűséges kis könyvet is. Mindkét kötet hibátlan volt, régi kedves ismerősökkel és kedves új szereplőkkel, bájos békebeli rajzokkal, vicces ötletekkel. Egyszerűen el nem bírom képzelni, hogy erre a cukiságra nálunk nincs igény… Vagány, vicces, izgalmas, kedves: imádtam volna gyerekként is elböngészni, és szerintem a mai kisiskolások is imádnák. Ráadásul Ottoline egy nagyon szerethető és követhető figura: okos, van egyénisége, stílusa és a szíve is a helyén van.

Hugh Fearnley-Whittingstall: Zöldséget minden napra!

Olvastam egy csomó könyvet ebben a hónapban is a molyos gyerekkönyves illetve ifjúsági zsűrizés miatt. Mindegyiket a könyvtárból vettem ki:

Kertész Erzsi: Panthera

Ha egyenként nézem az elemeket, nem nagyon tudok semmibe belekötni, mert jó a stílus, élnek a figurák, izgalmas a sztori, de engem mégis sokszor inkább untatott. Valószínű az lehet a gond, hogy igazándiból nem annyira szeretem a kalandregényeket. A fülszövegben a Ruminit említik, na azt rettenetesen untam, meg az Időfutárt, amit viszont imádtam, és ez a könyv nálam ilyen értelemben tényleg a kettő között foglal helyet: nem utáltam, de nem is tudtam igazán szeretni.

Lackfi János: Robban az iskola

Volt egy-két egészen zseniális vers, de a többi inkább átlagos, meg egy-két fura, viszont számomra nem volt benne igazán taszító darab, és már ez is valami. Ami viszont egyértelműen ellene szól, hogy én is úgy gondolom, korosztályilag nagyon nehezen besorolható kötet: a számos kimondottan ifjúsági vers mellett nem kevés kicsiknek való is olvasható benne. Mondjuk lehet, hogy iskolai használatra, tanároknak szánták, úgy el tudom képzelni, hogy működhet, de egy családban nehezen.

Balázsi Lili Fanni: Madártej

Szép teljesítmény egy ennyi idős lánytól (15 évesen írta a szerző), de azért inkább olyan volt nekem, mint egy jó stílusú, rendkívül hosszúra nyúlt iskolai fogalmazás. Nem nagyon tudott lekötni sajnos, nem volt benne elég élet, elég ötlet, Korea ide vagy oda. Amikor a főhősről leírta, hogy rézvörös hajú és nagy zöld szemei vannak, na akkor már tudtam, hogy ez nem az én világom lesz. Sajnos ez a sablonosság jellemezte végig.

Stefanik Krisztina: Csillagbusz

- Pénteken estefelé elhatároztuk, hogy elmegyünk az okmányirodába Katinkának útlevelet és személyit csináltatni. Fél órával zárás előtt érkeztünk, és láss csodát: senki sem várakozott, rögtön szólítottak is. Így még volt időnk egy kisebb körre az Árkádban utána, ami eredményezett számomra egy jócskán leárazott Geox cipőt, amit már ősszel kinéztem magamnak. Vacsira meg végre megkóstolhattam a Burger Kingben a tükörtojásos hamburgerüket, amire már régen áhítoztam, mert amikor megyek olaszra, mindig szembejön egy plakáton.

- Szombaton este barátaink kezdeményezésére Firkin koncerten voltunk, akikről még életemben nem hallottam, de jó kis ír zenét nyomtak. Mondjuk egészen szürreálisan kevesen voltunk, de ennek ellenére nagyon jó volt a hangulat.

- Vasárnap Tatán voltunk, megint a Platánban, ahol még mindig remek a kaja. Vicces volt, mert pont a Pápai Jociról forgattak egy kis filmet, akiről aznap reggel tudtuk meg, hogy megnyerte a Dal című versenyt. Szép napsütéses idő volt, úgyhogy tudtunk sétálni is egyet, láttunk sok szép madarat is.

- Azóta meg hajtás, helyettesítettem is, meg valamiért nem is vagyok olyan jó passzban, de ez arra volt jó, hogy rájöjjek, át kell gondolnom ezt az egészet az iskolával, és lehet, hogy mégis inkább más utakat kell keresnem.

- Viszont olyan apró jóságok voltak, hogy kedves volt a gázóra leolvasó meg a kéményseprő, szerdán meg végre éreztem, hogy ha lesznek is még kisebb visszaesések, mégis feltartóztathatatlanul itt a tavasz.

A kép ebből a filmből van. Imádtam!

A második, életmű olvasásért járó molyos kitüntetés, amit meg szeretnék szerezni, Jane Austen könyveiért jár, és ehhez is már csak két kötetet kell elolvasnom, úgyhogy remélem, meglesz még idén. Ennek örömére összegyűjtöttem, mi minden Austennal kapcsolatos volt itt a blogon az évek során.

A legtöbb könyvét még a blog előtt olvastam, kamaszkoromban, de egy-két rövidebb lélegzetű műve még elmaradt, így írtam itt a Meggyőző érvekről, A klastrom titkáról és a Lady Susanról.

Olvastam két életrajzot is: Carol Shields és Claire Tomalin tollából.

Ezután pedig jöttek a mindenféle folytatások, újragondolások: fikciók Jane Austen hőseiről, vagy akár magáról az írónőről, mint pl. Syrie James regénye, amely egy kitalált Austen-napló. Ezt nagyon szerettem, és szórakoztatónak találtam Joan Aiken regényeit is: itt, itt és itt írtam róluk. Julia Barrett viszont csalódást okozott, így tőle csak egy kötetet olvastam. Hasonlóan jártam Stephanie Barronnal is, bár ott a második könyv után adtam fel. (Ja, és itt írom, hogy beterveztem a Büszkeség és balítéletet németül, na az, khm, nem következett be.) Annál inkább tetszett viszont P.D. James könyve, A halál jár Pemberley-ben. És milyen jó, hogy újraolvasom ezeket a bejegyzéseket, mert most látom, hogy a sorozatot se néztem meg azóta se: na, ezt sürgősen pótolni kell. (Bár annyi olvasnivalóm van, hogy megfogadtam, az esti, közös sorozatnézések mellett nem nézek semmit, úgyhogy lehet, hogy nyárra marad, de azt hiszem, csinálok egy ilyen nyári listát a snitten, hogy semmiképpen se felejtsem el.)

Végül elolvastam még az Austenlandet is, ami ha nem is nyűgözött le teljes mértékben, azért legalább nem untatott. Azóta viszont jó ideje nem olvastam semmi ilyesmit, de most, mint fentebb  írtam, a plecsni igérete felvillanyozott (szánalmas :-))), úgyhogy majd referálok, ha sikerrel járok.

- Be kellett menni aláírni a felvételi papírokat pénteken, és utána még sétáltunk egyet a városban. Isteni sült zöldséges kebapot ettünk a Duna Dönerben, nagyon kellemes kis hely. Egy-két helyen üveg a padlója, és lelátni a Széchenyi tér alatt feltárt romokra, na meg persze kilátás a térre, roppant hangulatos. 

- Gretchen Rubin podcastjában hallottam a "Power Hour" ötletét, és már meg is valósítottam: szerdán 3-tól 4-ig olyan dolgokkal foglalkoztam, amelyeket nem annyira szeretek, és állandóan halogatom, de mégis meg kell csinálni. Meglepően jó volt, és hatékony, ezentúl minden szerdán így lesz.

- Megkaptam a Molyon a gyerekkönyvrajongóknak járó kitüntetést: ez az a plecsni, ami igazán én vagyok, és ráadásul másodikként vehettem el, ami plusz büszkeséggel töltött el.

- Egyik barátnőmmel szinte hetente össszefutunk egy kis sétára, beszélgetésre, és most belecsöppentünk a zeneművészeti diáknapjába: az utcáról hívtak be minket, hogy énekeljünk. A diákokkal együtt énekeltük el a Tavaszi szélt, nagyon vicces, és egyben aranyos élmény volt. 

- Katinkával is történt egy csomó jóság a héten: bekerült egy országos tehetségprogramba, ahol mindenféle klassz élmények várnak majd rá; hetedik lett a csapatuk a Bolyai Természettudományi versenyen, ami a másik két első helyezés mellett is szép eredmény, ráadásul ez nem csak megyei, hanem regionális küzdelem volt; és voltak az Operaházban a Ki mer ma? című műsor felvételén.

- Annyira csicseregnek a madarak, és néha már annyira melegen süt a nap, hogy érzem, a tavasz már a kapuban áll.