Elégedett vagyok azzal, hogy a tizenkettőből csak három könyvet nem olvastam el az őszi polcról, mert teljesen tudatosan döntöttem úgy, hogy ezek most nem érdekelnek, nem véletlenszerűen maradtak ki. A Ferrantét elkezdtem, de nem tetszett, az Atwood meg nehéznek tűnt most, majd talán egyszer. Érdekes, hogy Wodehouse-hoz sem volt kedvem, úgyhogy feladtam a tervem, hogy havi egy kötetet olvasok tőle is, valahogy az ő regényei inkább tavaszra, nyárra valók, valószínű akkor majd visszatérek rájuk.

A várólista-csökkentés is kifejezett sikertörténet, hiszen csak négy könyvnél tartottam, amikor elmúlt a nyár, és november végén mégis sikerült befejeznem a projektet.

Az új beszerzésekkel is jól állok, szerintem még a télen elolvasom mindegyiket, amelyik érdekel.

A téli polcot sokat alakítgattam, és az utolsó percben szinte teljesen átvariáltam, de most nagyon lelkesen állok hozzá, mert szinte mindegyik könyv olyan rajta, hogy azonnal elolvasnám. Közben szeretnék még visszakanyarodni a tavaszi és nyári polcaimhoz is, mert ott is lapul még egy-két könyv, ami nagyon nekem való szerintem.

Januártól indul az új várólista-csökkentés, amiről már írtam, hogy idén csak gyerekkönyvekkel indulok, úgyhogy reményeim szerint elég gyorsan haladok majd vele. Csináltam egy plusz gyerekkönyves polcot is, ide majd folyamatosan rakosgatom a köteteket, amik érdekelnek. Ugyanígy járok el a szakácskönyvekkel is, mert szeretném egy kicsit csökkenteni a molyos várólistámat, ami megint túllépte a hatszázat, pedig az volt a célom, hogy hosszú távon ötszáz könyv alatt maradjak. Úgy gondolom, hogy ezekkel a gyorsan olvasható kötetekkel sikerül majd javítanom a helyzeten.

Beszerzések (0):

Rendeltem egy-két könyvet a napokban, de még nem érkeztek meg, úgyhogy majd a decemberi zárásnál regélek róluk.

Olvasások (23):

A novembert egy olyan könyvvel kezdtem, amit nemrég vettem Bécsben. Valahogy nagyon vonzott, éreztem, hogy tetszeni fog, és így is lett. Mostanában eléggé érdekel a politika, és gondoltam, hogy itt is lesznek ilyen utalások, és ezek a szellemes kis hasonlatok, beszólások számomra sokat tettek hozzá az egyébként kis tinglitangli krimihez. Rájöttem, hogy sok esetben engem sokkal jobban elbűvöl a körítés, a zseniális szereplőgárda vagy a kellemes vidéki hangulat, mint a fordulatos, csavaros  történet. Szerintem ez a regény kevésbé hasonlít egy Agatha Christie-re, inkább egy Agatha Raisinre, de ha valaki azt szereti, akkor ezt is kedvelni fogja.

Két könyv hiányzott még, hogy teljesítsem a várólista-csökkentés kihívását, és elhatároztam, hogy novemberben befejezem a projektet. Könnyedre vágytam, ezért az egyik választásom Rainbow Rowell romantikus regénye volt. Biztos azért, mert már rajtam a giccses karácsonyi hangulat, de most tökéletesnek láttam ezt a könyvet, még ha néha (főleg a vége felé) kissé át is nyálazódott. Ritka az olyan, hogy csak fekszem a kanapén és falom az oldalakat (jó, most időm is volt), de ez ilyen belemerülős, takaróba burkolódzós, téli estés élmény volt, két nap alatt végeztem is vele.  Vannak benne jó kaják, meg egy csodás lakás, de mégis inkább a roppant pörgős, szellemes e-mailek vettek le a lábamról, meg a nagyon szerethető, csetlő-botló főhős. Könnyed romantikára, szívmelengető történetre vágyóknak ajánlom.

Antonine Laurain regénye hasonlóan jó élmény volt, olyan könnyed, életigenlő, amilyet csak a franciák tudnak írni. Stílusos, humoros, megható, fordulatos, igazi kis gyöngyszem. És ebben is volt egy csipetnyi kis politika, mert hiszen az elnök kalapjáról van szó. Érdekes, hogy pont ezzel a könyvvel fejeztem be a várólista-csökkentést, mert ez volt az összes közül a kedvencem. Magyarul csak két kötete jelent meg eddig a szerzőnek, de egy harmadikat már megvettem németül, és úgy nézem, a többi is ezen a nyelven fog sorra kerülni, mert a magyar kiadók nem tapossák egymás sarkát, hogy megjelentessék a szerző további műveit.

A havi Agatha Christie a Nyílt kártyákkal volt, mert valakinél láttam belőle egy szép őszi idézetet, és gondoltam, akkor időszerű lesz most olvasni. Sajnos a regény nagy részében nem jut szerephez az évszak, és egyébként sem egy nagyon hangulatos könyv, hiányzott a hamisítatlan angol környezet, meg az a szellemes, kicsit csipkelődő stílus,  ami az eddig olvasottakban annyira tetszett. Azért ezzel is jól telt az idő, haladósan lehetett olvasni, úgyhogy összességében nem panaszkodom.

Még egy könyvet olvastam németül ebben a hónapban. A Tschick már régóta érdekelt, és most végre sorra került, mert a nyolcadikosaimnak ez a kötelező az AUDI-s iskolában. Egy a Zabhegyezőhöz hasonló stílusú, tematikájú regény, a két tizennégy éves főhős izgalmas, remek mellékszereplőkkel tarkított utazásának krónikája. Emellett személyes és társadalmi problémák egyaránt terítékre kerülnek, persze minden a fiatalok nyelvén, az ő szemszögükből. Szerintem ilyen egy jó kötelező olvasmány.

A Bezzeg az én időmben kamaszkori kedvencem volt, és most teljesen random emeltem le a polcról. Szerencsére nem kellett csalódnom, sok évtized elteltével is még mindig megérint. Édes-bús történet, nagyon szerethető, szeleburdi főszereplővel, szerelemmel, családi, iskolai problémákkal. Mindez a háború árnyékában, torokszorító jelenetekkel, de azért sok-sok nevetéssel is és romantikával.

A hónap végén pedig megkezdtem a karácsonyra hangolódást a Skandináv karácsony című szakácskönyvvel. Nagyon hangulatos volt a kötet, és éreztem megint, hogy miért is olyan boldogok a dánok, svédek és norvégok. Mert figyelnek egymásra, megbecsülik a pillanat szépségét és az egyszerű örömöket. És bár a receptek annyira nem jöttek be, jó indulás volt ez az adventbe.

Gyerekkönyvből ismét szép számmal olvastam, összesen tizenhat darabot. Köztük volt Rowling új könyve, A karácsonyi malac, és a Klementin sorozat utolsó két kötete.

A tavalyi sikerből tanulva idén ismét bővített listával indultam Lobo várólistás kihívásán, és most sikerült is számolni, úgyhogy a maximálisan megengedett huszonnégy könyv várt arra a virtuális polcomon, hogy elolvassak belőlük legalább tizenkettőt. Pandémia ide vagy oda, idén ismét úgy gondoltam, hogy csak könyvtári könyveket választok, és ezzel szerencsére nem is volt gond, mert az átvételi pont még a legnagyobb hullámverések idején is végig kiválóan működött.

A lehetőség tehát adott volt, mégis elég sokáig vártam, hogy belekezdjek a projektbe, az első könyvet Sophie Hannah Poirot-regényét,  A háromnegyed rejtélyét csak májusban olvastam el.

Júniusban egy ifjúságival, a Beépített hercegnővel folytattam, majd jött egy gyerekkönyv Tania del Riotól.

Júliusban ismét egy ifjúsági került sorra, az egyik legjobb a mezőnyből, Marie-Aud Murailtól A lélekdoki.

Augusztusban hosszú idő után ismét Gavaldát olvastam, az Életre kelni című novelláskötetet.

Szeptemberben éreztem, hogy össze kéne már kapni magam, így ebben a hónapban három könyvet olvastam el. A Vince és Joyt, Az élet dolgait és a Jane Steele-t.

Októberben két regénnyel folytattam, a Házassági összeesküvés és Az ördög is csak ember került sorra.

Novemberben pedig két nagyon jó könyvvel zártam a sort, a Szív küldi és Az elnök kalapja is roppant kellemes élmény volt.

A jövő évi polcra csak gyerekkönyveket tettem, mert úgy érzem ezen a téren sok elmaradásom van. Mivel rövid könyvekről van szó, mind a huszonnégyet szándékozom elolvasni, sőt  csináltam még egy plusz polcot is a maradék könyvnek.

Valószínű a képen látható regényt fogom utoljára hagyni, mert ez az egyetlen saját példány, a többit meg szeretném még karácsony előtt visszavinni a könyvtárba. Először pedig a Skandináv karácsonyt fogom olvasni, hátha találok benne valami jó receptet.

A kettő között pedig lesz két regény, az egyik Catherine Rider könyve, a Csók Londonban. Tavaly olvastam a szerzőtől a csókos sorozat New Yorkban játszódó részét, és annyira tetszett, hogy elhatároztam, minden karácsonykor elolvasok egyet ezek közül a történetek közül. A másik Fredrik Backman vékonyka kis kötete, az Életed üzlete. Ezt elsősorban azért választottam, mert hajtok a Backman-kitüntetésre. Egy novelláskötet is helyet kapott a válogatásomban, Móra Ferenc karácsonyi írásait is olvasni fogom az ünnepre várva.

A többi gyerekkönyv, a legvastagabb köztük Rowling új könyve, A karácsonyi malac. Választottam egy-két idei zsűrizőst, a Várjuk a karácsonyt! Tóth Krisztinától, Csukás István mesejátékát,  a Diótörőcskét, és ha szerencsém lesz, talán még az ünnep előtt meg tudom kaparintani Kiss Judit Ágnes új könyvét, a Babaróka karácsonyát. Szabó T. Anna Adventi kalendáriuma főleg Rofusz Kinga illusztrációi miatt érdekel. A Kicsi Mimi karácsonya pedig eddig valamiért kimaradt, pedig imádom ezt a nyúlcsaládot. Pettsonéknak viszont nem vagyok olyan nagy rajongója, de ezt a karácsonyi sztorit most valahogy megkívántam.

Tavaly jóval kevesebbet könyv volt a karácsonyi polcon, de most nagyon benne vagyok az olvasásban meg a karácsonyi hangulatban is,  úgyhogy azt tervezem, hogy már jövő héten belekezdek, és szerintem simán meg is birkózom ezzel a kupaccal szentestéig.

Most, hogy véget ért a csodaszép október és kicsit hidegebb, borúsabb az idő, gondolom minden könyvmoly szeret  a kinti hűvös szelek elől elmenekülve a jó meleg szobában, bolyhos takaró alatt, valamilyen forró italt kortyolgatva elmerülni valami igazán kellemes, ehhez az időhöz passzoló könyvben.

Bár én nyár végén olvastam, mégis azt gondolom, a Hygge szerelem alapdarab ebben a témában. Nagyon cuki kis történet, olyan igazi megnyugtató, belefeledkezős, tényleg abszolút hygge. Ez a könyv megmutatja, hogyan lehetünk boldogok és elégedettek a pocsék idő ellenére is.

Veronica Henry már az előző válogatásomban is helyett kapott. Nagyon szeretem, mert elegánsan, olvasmányosan és hangulatosan ír olyan dolgokról, amiket szeretek, házakról, kertekről, ételekről, szerelmekről. Ebben a regényében egy angol vidéki kisváros régi könyvesboltja áll a középpontban, épp ezért sok szó esik magukról a könyvekről is.

A Highgate temető ikreit kétszer is olvastam, először 2010 decemberében, aztán tavaly novemberben újráztam, úgyhogy nekem ez a regény mindenképpen a hideg időhöz és a hosszú estékhez kapcsolódik. Nyilván a hangulata a temetővel, a kísértetekkel is arra predesztinálja, hogy ilyenkor olvassuk.

Érdekes, hogy az Együtt lehetnénk is 2010 novemberében szerepelt az olvasmánylistámon, és talán ezért kötődik szintén a rossz időhöz. Mindenképpen olyan katartikus olvasmány, ami annyira beszippantja az embert, hogy alig tudja letenni. Én mindenesetre két nap alatt elolvastam, pedig nem egy rövid könyv.

A végére pedig hoztam egy-két angol nyelvű regényt. Még nem olvastam egyiket sem, de a borítójuk alapján igazi őszi olvasmányok lehetnek.

Beszerzések (4):

Egy bécsi könyvmegállóból szereztem:

Dagmar H. Mueller: Die Chaosschwestern sind unschlagbar

Carla Berling új könyvét szerettem volna megvenni, de nem volt sajnos abban a kis boltban Bécsben a Hauptbahnhofon, ennek viszont nagyon tetszett a sztorija, és Safier többi könyvével is elvoltam, így megvettem:

David Safier: Miss Merkel

Lauraintól nagyon tetszett A piros notesz, ez a könyve pedig még nem jelent meg magyarul, úgyhogy ez is jött velem haza:

Antoine Laurain: Glücklicher als gedacht

Bár a névnapom még odébb van, de tesómtól már megkaptam az ajándékomat:

Veronica Henry: Karácsony vidéken

Olvasások (19):

Két könyvet is sikerült elolvasnom ebben a hónapban a várólista-csökkentés keretében, az első Jeffrey Eugenides Házassági összeesküvés című regénye volt. Régen olvastam már olyan igazi amerikai nagy regényt, egyetemi hangulattal, intellektuális csemegékkel, szellemes megjegyzésekkel, úgyhogy nekem ez most bejött. Nem tudtam persze mindennel azonosulni, főleg ami a mániás depresszió megítélését illeti, de ez nem is baj, lényeg, hogy vitt magával a sztori, kíváncsi voltam a szereplők sorsára.

A másik várólista-csökkentős könyv Az ördög is csak ember volt Hans Rath-tól. Ez a regény a Dr. Jakobi sorozat második része. Az elsőt (Kell egy pszichológus, mondta Isten) még tavaly olvastam. Egy lehelettel az jobban tetszett, talán mert ott több volt az elgondolkodtató tartalom. Itt a filozófiai kérdések csak a legvégén jöttek elő igazából. Így jobbára csak egy vicces, kalandos, könnyed kis regény volt, ami nem rossz persze, sőt meglehetősen szórakoztató is, csak picit többet vártam.

 A maradék négy könyvet az őszi polcról válogattam, az egyik közülük a havi rendes Wodehouse volt. A Naplemente Blandingsben egy befejezetlen regényt tartalmaz, ami korrekt ugyan, de azért meglehetősen leegyszerűsített, ezt még Wodehouse jócskán átdolgozta volna, mielőtt megjelenik. A könyvben ezenkívül sok érdekes plusz információt kapunk Wodehouse munkamódszeréről meg az egész Blandings sorozatról, de egyes részei azért még nekem is kicsit unalmasak voltak. Rajongóknak viszont mindenképpen ajánlom.

Természetesen olvastam egy Agatha Christie-t is, mégpedig egy halloweeni történetet. Az Ellopott gyilkosság annak ellenére, hogy most szinte rögtön emlékeztem a megoldás egy részére, azért megint végig fenntartotta a az érdeklődésemet, és élvezettel olvastam. Érdekes hangulata volt, különösen a kert tetszett nagyon. Viszont volt benne egy-két idegesítő részlet is, és zavart még, hogy eléggé túl lett bonyolítva az ügy, és maradt egy-két elvarratlan mellékszál. Mrs. Oliver sem volt az igazi, persze nagyon meg volt rendülve szegény. Az viszont tetszett, hogy emlegették a régi közös esetüket, Mrs. McGinty halálát, amit én pont előzőleg olvastam. Teljesen véletlen volt a sorrend, de nagyon jól jött ki így.

A Hamis emlékek hosszú ideje várt a sorára. Még 2020-ben, a covid első hullámában szereztem be, de aztán csak tologattam magam előtt, szegény mindig a kupac aljára került. Aztán most, amikor végre sorra került, alig bírtam letenni, nagyon tetszett. Alapvetően szeretem az időutazós témát, amiről most egy kicsit új megközelítésben olvashattam, hasonlóan de mégis másképp folyt a történet, mint az eddig olvasott ilyen regényekben. És ez jó volt, ismerős, de egyben újdonság, végig izgalmas, de ugyanakkor nagyon érzelmes is, minden amit várok egy jó olvasmányélménytől.

A Luke és Jont évek óta el akarom olvasni, de valamiért a könyvtárban nem volt meg, ezért idén végre rászántam magam, hogy megveszem. De valahogy nem vetettem rá magam azonnal, amint itt volt a házban, valahogy alábbhagyott a vonzás. Pedig nagyon szép, felemelő, emberi történet. Örülök, hogy megvettem, és elolvastam, mert azt hozta, amit vártam. Tényleg különleges, fájdalmas, ugyanakkor reményt adó. Az a fajta ifjúsági regény, ami szépirodalomként is megállja a helyét, sőt szerintem a felnőtteknek még jobban is tetszik, hiába kamaszok a főszereplők.

13 darab gyermekkönyvet olvastam a hónapban. Zömük zsűrizős volt, illetve elolvastam a Vámpyr Vilma sorozat második és harmadik részét, amit az unokahúgomnak vettem szülinapjára.

Azt szoktam mondani viccesen, hogy azért vonzódom ennyire a házakhoz, mert már óvodában is házikó volt a jelem, de tény, hogy valamiért nagyon élvezem azokat a történeteket, amelyek középpontjában egy hangulatos, régi ház áll. Érdekes, hogy míg meglehetősen modern házban lakom, és imádok itt élni, valahogy a szívem még mindig húz az ódon, kicsit lepusztult házakhoz, amelyeket a férjem csak egyszerűen rémromoknak szokott nevezni. Talán vénségemre egy ilyenben fogok élni a Balaton partján. Majd meglátjuk. ;-)

 Addig viszont azoknak, akik hasonlóan éreznek, összegyűjtöttem pár számomra kedves könyvet, amelyekben szerepet játszik egy-egy hangulatos régi ház.

A műfaj koronázatlan királynője szerintem Kate Morton, ő  úgy ír a házakról, a kertekről, és ehhez kapcsolódóan, ami szintén fontos számomra, az időjárásról, a ház lakóinak mindennapjairól, hogy összefut a nyál az ember szájában. Ez talán a legjobb könyve, nagyon szépen összerakott regény. Kicsit tündérmeseien lekerekített, kicsit klisés, de az a fajta, amikor mély sóhajjal csukod be a könyvet, hogy az, amit sejtettél és reméltél, bekövetkezett. A krimi része fordulatos, izgalmas, a cornwalli hangulat meg lenyűgöző.

Itt van még egy ház Cornwallból, ráadásul Chase stílusa is hasonlít Mortonéhoz. Csodás leírások egy ódon, hangulatos tengerparti házról, az ott töltött nyarakról, egy kedves, bohém családról. Tragédiák, titkok, hazugságok, kisebb-nagyobb meglepetések, egy nyomozós szál a jelenben, szerethető főhősnők régen és most. Tökéletes szórakozás ez is.

Veronica Henrynél is mindig nagy szerepet játszanak az ezeréves házak. Ez a könyve teljes egészében egy ilyen kúria körül forog, természetesen leöntve egy nagy adag romantikával. A történetben nincs semmi extra vagy olyan igazán nagy újdonság, csak a megszokott játszmák, konfliktusok, de a nagyon kedves környezet, a szeretni való szereplők teszik igazán megkapóvá. A stílus is pont megfelelő, se nem gagyi, se nem túldíszített, kellemesen olvasmányos. Ez a regény is a vidéki Angliában, Cotswoldsban játszódik.

És a végére, hogy bizonyítsam, hogy nem csak az angol vidék tudja felkelteni az érdeklődésemet, jöjjön egy ház Amszterdamból. Ez a regény egy nagyon jó kis bölcsészkrimi, kicsit lassú folyású, de hangulatos, érdekes, izgalmas. Gyönyörűen, líraian ír a szerző, igazi csemege ez a könyv is szerintem.

Tervezek egy nagyobb rendelést a közeljövőben, és természetesen ennek a könyvnek mindenképpen rajta kell lennie. Christie rajongóként minden ilyesmit beszerzek, ráadásul már a Poirot magánéletéről szóló kötet is tetszett, Marple-t meg még jobban szeretem. Csodás vidéki hangulatokra számítok.

Szintén az angol vidék sármja vonz ehhez a könyvhöz, na meg a több szálon futó történet. Remélem, nem lesz gagyi! (Mert az írónő eddig még csak angolul megjelent regényei között van egy pár, ami borító alapján finoman szólva is túl romantikusnak tűnik nekem.)

Sarah Winman már két előző regényével bizonyította a minőséget, úgyhogy ezt az újat is nagyon várom, és biztosra veszem, hogy tetszeni fog. Főleg, hogy nagyon ígéretes a fülszöveg Toszkánával, festészettel.

M.C. Beaton esetében is tudom, mire számítsak. Nem magas irodalom, de szórakoztató őt olvasni, főleg, hogy ez az új sorozat egy szállodában játszódik, azokat meg imádom.

Jessica Fellowes, a Downton Abbey forgatókönyvírójának, Julian Fellowesnak az unokahúga, és írt is már egy-két könyvet a sorozat kulisszatitkairól, ezek magyarul még nem jelentek meg. Most viszont jön a Mitfordi rejtélyek első része, ami mind a helyszín (vidéki Anglia), mind a kor  (1919) tekintetében nagyon vonz.

Beszerzések (4):

A földvári könyvmegállóban találtam ezt a két német nyelvű könyvet:

Georges Simenon: Frau Maigret als Detektivin

Enid Blyton: Fünf Freunde erforschen den Schatzinsel (Ennek nagyon örültem, mert pont elkezdett  érdekelni az Ötösfogat, ugyanis a Dombvárosi rejtekjáratokban sok szó esett róla.)

Új szemüveget csináltattam és várnom kellett egy kicsit, úgyhogy addig felmentem nézelődni a Libribe, és ez a könyv jött szembe:

Agatha Christie: Szentivánéji krimik

Ezt meg bookdepóról rendeltem, mert felkeltette a szerző az érdeklődésemet a Molyon:

Ellen Berg: Du mich auch

Olvasások (22):

A hónapot egy az őszi polcon levő könyvvel kezdtem. A Dombvárosi rejtekjáratok egy furcsa, bizarr, de ugyanakkor remek könyv, nekem legalábbis nagyon tetszett. Az elején elég lassú folyású, akkor még csak a hangulat ragadott meg, de az iszonyú vonzó a melankolikus kisvárossal, az álmokkal, a régi emlékekkel és a Filmes életmódkalauzzal. Aztán a közepe táján beindulnak az események, fordulat fordulat hátán, izgalmas, és roppant fantáziadús. És ezt még tudja überelni a két befejezéssel, amelyek közül nekem az első tetszett igazán, de a második is érdekes volt.

A Vince és Joy a várólista-csökkentős polcról jött. Ez az egy könyv volt már csak Lisa Jewelltól, amit nem olvastam, és nagyon sokáig halogattam, mert azt hittem, hogy nem nekem való már, pedig de, nagyon is. Kellemes, könnyed, ugyanakkor nagyon igényes a stílusa, nem egetverően fordulatos vagy izgalmas, de mégis nagyon szórakoztató a történetszövése, szerethetőek és izgalmasak a karakterek, üdítő, kedves, harmonikus az egész, még úgyis, ha cseppet sem fáklyásmenet a szereplők élete, de valahogy tudjuk, hogy előbb-utóbb úgyis mindenki révbe ér. És tényleg.

Beszerzés után gyorsan elolvastam a Szentivánéji krimiket is. Most nem sikerült annyira jól a válogatás, mint az Adventi krimik esetében, nem jött át az igazi forró, láblógatós hangulat, mint amire számítottam. Ráadásul voltak olyan novellák, amik nem is nagyon tetszettek. De érdekes volt pl. a Halál a Níluson, nem is tudtam, hogy ilyen is létezik. (Persze aztán kicsit utánanéztem, és kiderült, hogy már megjelent régebben, a Parker Pyne nyomozban volt benne, ami megvan nekem, olvastam is, de valószínű olyan régen, hogy teljesen kiesett ez a novella. :D)

Szintén a várólistámat csökkentettem Rowling is szösszenetével, Az élet dolgaival. A szöveg nagyon jó, érdekes és hasznos gondolatok, de pont elég lett volna egy honlapon vagy egy cikkben megjelentetni, mert olyan sokat az illusztrációk se tesznek hozzá. Érdekes, hogy pont két ilyen könyvet olvastam egymás után, teljesen véletlenül, és ez utóbbira azt mondom, hogy nem érdemes szerintem beszerezni, nem hiányzik az ember polcáról. Nagy piros pont viszont azért, hogy részletesen ír az Amnestyről, és arról, hogy egyes állításokkal ellentétben, igazából mit csinálnak.

Gondolatban meg kell veregetnem a kis vállamat, mert ebben a hónapban három könyvet is elolvastam, hogy csökkentsem a várólistámat, és így már nyolcnál tartok, ami abszolút nem rossz ilyen tájt. A Jane Steele viszont sajnos nem nagyon jött be.Kár érte, mert remek az alapötlet, jól is ír a szerző, a főszereplő is roppant szimpatikus, de ez megint az az eset, amikor a kevesebb több lenne. A felétől nagyon untam, terjengős lett, és sehogy sem haladtunk a végkifejlet felé. A romantikus része se olyan kellemesen sóhajtozós volt, mint amire számítottam, néhol semmilyen, néhol meg túl nyálas.

Elolvastam végre Carla Berling második könyvét is, ami tavalyi beszerzés volt, szerepelt már a tavalyi téli polcon is, de nem került sorra, így most feltettem az idei őszi polcra. Nem is tudom, miért halogattam eddig, mikor olyan jó kis könyv. Nagyon intelligens, szívmelengető történet arról, hogy hogyan érdemes élni az életünket, nem csak bizonyos kor felett. Szeretem Carla Berling történeteiben, hogy nem fiatalok útkereséséről, hanem arról a korosztályról szól, akiknek már felnőttek a gyerekeik, és ezáltal egy új élet lehetősége nyílik meg előttük. Berling könyveiből kiderül, hogy merre induljunk, mi lenne a helyes irány.

Nagyon kis tudatos voltam, mert a következő könyv is az őszi polcról jött, a havi rendes Wodehouse, amelyik tökéletes kikapcsolódás volt ismét. Én imádom ezeket a történeteket, amelyekben a legtöbb esetben nincs más gondjuk az szereplőknek, csak hogy miből finanszírozzák léha életmódjukat, hogyan nyerjék el a nagy ő szerelmét, vagy tartsák magukat távol idegesítő rokonaiktól és azok haragjától. Megnyugtató ebben a világban időzni, és nem utolsó sorban irtó mulatságos az a körítés, ahogy ezt Wodehouse előadja.

Először úgy gondoltam, hogy a havi Agatha Christie-nek jó lesz a novellagyűjtemény is, amit a hó elején olvastam, de aztán a végén mégis úgy döntöttem elolvasom az egyik már betervezettet, amit az őszi polcra is feltettem.Jó pár dologra emlékeztem most is, de persze nem jöttem rá így sem a gyilkosra, de nem is baj, szeretem amikor csak az utolsó oldalakon áll össze a kép. Ez egy vidéki történet, kellemes környezetben, érdekes szereplőkkel. Mrs. Oliver különösen közel áll a szívemhez, tőle mindig mókásabb lesz a sztori. De egyébként is újra és újra felfedezem, hogy milyen jó Christie humora, mindig van egy-egy csintalan megjegyzése. Szóval jó kis történet ez is, ráadásul meglehetősen csavaros szerintem, úgyhogy jó szívvel ajánlom.

Ezek mellé még elolvastam nem kevesebb, mint 14 gyerekkönyvet is, zömében zsűrizés céljából. Úgyhogy innen a rekordszámú olvasás.

Csupán négy könyv szerepelt a nyári polcon, de így is csak a felét sikerült elolvasni:

Eve Chase: Borostyánba szőtt titkok

Király Anikó: Strand, papucs, szerelem

A várólista-csökkentős polccal elég csehül állok még mindig, három könyvet olvastam róla a nyáron, így összesen négy kötetnél tartok:

Anna Gavalda: Életre kelni

Connie Glynn: Beépített hercegnő

Marie-Aude Murail: A lélekdoki

A tavaszi polcról, ahonnan tavasszal a karantén miatt semmit sem olvastam, három könyvvel sikerült végeznem:

Veronica Henry: Második otthonunk

Nick Hornby: Olyan, mint te

Kerstin Gier: A fiúk olyanok, mint a rágógumi

Abszolút jó könyveket sikerült választani, szinte mindegyik tetszett többé-kevésbé, úgyhogy nem panaszkodom sem a minőségre, sem a mennyiségre. Utóbbiban a sok éves átlag felett vagyok egyébként, úgyhogy rekord lesz ez az év szerintem.

Az őszi polcot megpróbáltam nagyon észszerűen összeállítani, hogy legyen már valami sikerélményem is, mert szinte az egész év csak a tologatásokról szólt. Feltettem három Wodehouse-t és három Agatha Christie-t, mert mindkét szerzőtől szeretnék havonta egy könyvet elolvasni. Ezenkívül pedig azok a könyvek kaptak helyet a polcon, amelyek saját beszerzések, és jelenleg az éjjeliszekrényemen tornyosulnak. Nyilván szeretnék haladni a várólista-csökkentéssel is, ez is prioritás lesz, és csak utána jöhet egy-két random megkívánt könyv, mint pl. a Ready Player Two, amit előjegyeztettem a könyvtárban.

Beszerzések (2):

A Nők Lapja előfizetésemhez kaptam ajándékba ezt a két könyvet:

Margaret Atwood: Macskaszem

Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete

Olvasások (11):

Stuart Turton regényére a Molyon figyeltem fel, és annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy be is szereztem. (A könyvtárban sajnos nem volt meg.) Az Evelyn Hardcastle 7 halála egy időhurkos történet, és én az ilyesmit imádom. Ez a része jó is volt, jól felépített, izgalmas az egész nyomozás, csavaros a bűntény megoldása, és nagyon jó ötlet az egész mögött meghúzódó keretsztori is. De valahogy nekem mégis nagyon túlírt, vontatott és ezáltal sokszor unalmas volt. Az igazi angol vidéki hangulat sem olyan volt, mint általában. Sokkal sötétebb, gonoszabb, lepukkantabb volt az egész a környezet és a szereplők nagy része is.

Már csak két könyv hiányzott a molyos Gavalda-kitüntetésemhez, ráadásul mindkettő bent volt a könyvtárban, úgyhogy azt gondoltam, gyorsan letudom ezt is. Az Életre kelni egy könnyed kis novelláskötet volt, nagyon jól csúszott.Nem mindegyik történet volt tökéletes, de egy-kettő meg annyira betalált, és még a kevésbé jókban is rengeteg szuper részlet volt, hogy nagyon jól szórakoztam végig. Imádom Gavaldának ezt a franciásan elegáns, ínycsiklandó, életigenlő atmoszféráját, jó volt újra elmerülni benne.

A másik könyv, amit a kitüntetéshez olvastam, egy kisregény volt. A Billie alapötlete nagyon érdekes és megvan benne az a jó kis szívmelengető szál, ami kell egy jó Gavaldához, de kicsit súlytalan, kidolgozatlan. Mindenképpen jó az üzenete és olvasmányos, vakációs, laza olvasmánynak tökéletes volt, de nem kiemelkedő a szerző művei közül.

Emily Henry Strandkönyvét tesómnak vettem szülinapjára, és gyorsan el is olvastam. Érdekes ez a könyv, mert tényleg strandkönyv, abban az értelemben, hogy könnyed, romantikus, még ha vannak is benne az átlag limonádénál azért kicsit összetettebb lelki problémák. De maga a strand, mint helyszín, amit a címlap sugall, azért elég marginálisan jelenik meg, egy pillanatig nem fekszenek így a főszereplők a strandon, még ha tóparton játszódik is a történet. Meg szerintem a fergeteges romkom se fedi a valóságot, de ennyit a marketingről. Egyébként egy jól olvasható, kellemes regény, határozottan szimpatikus főhősökkel, de számomra ismét egy kissé túltolt erotikával.

Az Austen kisasszony egy idei beszerzés volt, amit kifejezetten a nyaralásra tartogattam. Ez a könyv azoknak igazán élmény, akik nagyon szeretik Jane Austent, és érdeklődéssel olvasnak az életéről, de azoknak jó élmény, kellemes olvasmány szerintem. Nekem egy percig sem volt unalmas, de azért lassú folyású, nincsenek benne nagy izgalmak vagy fordulatok. A lelki élet itt az igazán fontos, hogy megismerjük Jane és Cassandra mozgatórugóit, hogy miért is alakult így az életük, ahogy alakult. Meg persze ott vannak a rokonok, van egy-két emlékezetes mellékszereplő is, szeretem ezt a kort, a szokásokat, a házakat, a kerteket, úgyhogy nekem abszolút érdekes, jól olvasható, szórakoztató volt az egész.

A Higgy nekemet előjegyeztettem a könyvtárban, mert tudtam, hogy anélkül reménytelen lenne hozzájutni, és kellemes meglepetésként pont a nyaralás előtt jött az értesítés, hogy mehetek érte, így az idei balatoni nyár sem telt el Leiner Laura könyvei nélkül. Ebben a sorozatban az igazgatós részeket bírom a legjobban, főleg a kommentszekciót, ott sokat mosolyogtam. Ahol még jól kijött a szerző humora, az Tahi alakja, őt egyébként is egy nagyon eltalált, szórakoztató karakternek tartom. Továbbra is nagyon szimpatikus a csapat, nincs felesleges nyavalygás meg önsajnáltatás, korrekten teszik a dolgukat. Viszont még mindig húznék belőle vagy 100 oldalt, hogy feszesebb legyen, de ez az én dilim.

Elolvastam végre a tesómtól kapott szülinapi ajándékomat is. A Hygge szerelem nagyon cuki kis történet, olyan igazi megnyugtató, bekuckózós, belefeledkezős, tényleg abszolút hygge. Jó volt utolsó vakációs olvasmánynak, most, hogy már érzem, hogy vége van a nyárnak, hűvösödik az idő, és fel kell készülnöm, hogy jön a két nem kedvenc évszakom. De ez a könyv újra eszembe juttatta, hogy mit is kell tennem ahhoz, hogy ne csak kibírjam, hanem boldog is legyek a hűvösebb idő ellenére is.

Megvolt természetesen a havi Agatha Christie is, augusztusban a Gyöngyöző cián került sorra, Nem találtam most olyan szövevényesnek a bűntényt, kicsit hajánál fogva előrángatottnak éreztem a megoldást, de mégis nagyon kellemes órákat töltöttem ezzel a könyvvel, izgalmas, érdekes, szórakoztató volt. Tetszettek a szereplők gondolatainak, érzelmeinek leírása, éltek a párbeszédek, volt kis humor, szimpatikus szereplők, szóval jól összerakott kis regény volt ez is, ebben az újraolvasásban sem kellett csalódnom.

És a végére maradt egy jó nagy falat, J.J. Abrams és Doug Dorst rendkívül érdekes könyve, az S., amit sokáig halogattam, volt olyan pont is, hogy bele se kezdek, de aztán rászántam magam, és nagyon nem bántam meg. Szuper az alapötlet és hihetetlenül igényes a kivitelezés, már csak emiatt érdemes kézbe venni, és szánni rá egy kis időt. Maga a regény, a Thészeusz hajója remek, hangulatos, izgalmas, nagyon jó stílusú írás. A lapszéli jegyzetek romantikus része is tetszett, bár itt már volt egy-két zavaró momentum, amikor úgy éreztem rossz helyre kerültek a bejegyzések, mert mondjuk olyan történésre reflektáltak, amit aztán csak oldalakkal később említettek. (A színeket pedig figyeltem.) A Straka-rejtély aztán végleg kesze-kusza volt számomra, ott sokszor elvesztettem a fonalat. Talán ha kicsit szőrözősebb típus vagyok, vagy több energiát beleteszek, jobban összeállt volna a kép, de nekem így is kellemes élmény volt.

Még a 2020-as ifjúsági zsűrizés két top 10-es könyvével voltam adós, ezeket is sikerült elolvasni a nyaralás alatt:

Ecsédi Orsolya: Meleg a helyzet!

Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot!

Beszerzések (1):

Kedves barátok voltak nálunk látogatóban, és tőlük kaptuk ezt a csodaszép albumot, ami remélhetőleg jó tippeket ad majd ahhoz, hogy milyen kirándulásokat tegyünk kishazánkban:

Kocsis Noémi: Magyarország

Részlet a fülszövegből: "777 ​lenyűgöző és izgalmas hazai utazásra csábít a Bakancslista – Magyarország. Páratlan ötletekkel szolgál, ha csak egy rövid kiruccanásra, hétvégi kirándulásra vagy akár hosszabb országnézésre vágynánk – családdal, barátokkal vagy a párunkkal, nyugalmas feltöltődésre vagy épp aktív pihenésre áhítozva, bakancsot húzva vagy elegáns ruhába bújva, pazarul elengedett pénztárcával vagy éppen fillérekből kivitelezve a nagy kalandot."

Olvasások (17):

A júliust A. J. Finn Nő az ablakban című regényével kezdtem, amit kedves szomszédasszonyomtól kaptam ajándékba. Előtte úgy voltam ezzel a történettel, hogy majd megnézem filmen, mert biztos jó a sztori, de irodalmilag meg nem hiszem, hogy egy nagy szám. Ebben óriásit tévedtem, úgyhogy a sors keze volt a dologban, hogy mégis eljutott hozzám, mert nagy kár lett volna kihagyni. Nagyon jó a szerző stílusa, egyszerre hangulatosan lassú folyású, de a rövid fejezetek miatt pörgős is. Szépen ír a főszereplő érzéseiről, inkább lélektani mint vadul akciós, és persze ott a nagy, régi ház, ami számomra mindig szerethető kulissza. A sztori meg eléggé csavaros, csak egy dologra jöttem rá, de arra viszonylag hamar, na az eléggé mellbevágó lett volna, ha nem sejtem, de azért utána is jött még jócskán meglepetés.

Aztán jött a Blandings és vidéke, ami idei beszerzés, és elsősorban azért került sorra, mert titkon hajtok a Wodehouse kitüntetésre, ami azért még  a messzeség ködébe vész, mert rengeteg könyvet írt a csávó, de próbálok innentől havonta egyet sorra keríteni. A könyv egyébként igazi vakációs olvasmány volt, az első része, a Blandinsgben játszódó történetek, a időtlen nyár, az angol kastélyok lakóinak láblógató életmódjának számomra rendkívül szimpatikus hangulatát hozták, persze megspékelve egy-egy hihetetlenül vicces kalamajkával. Sokszor hangosan nevettem, annyi jó poén volt. A második részével se volt semmi hiba, de valahogy Blandings nekem az igazi.

Viszkok Fruzsi Tedd rendbe az életed! című könyvét sem terveztem elolvasni mostanában, de egyik barátnőm olyan kedvesen ajánlotta és kölcsönadta, hogy ezt is beillesztettem a júliusi olvasmánylistámba. Nekem nem mondott olyan sok újdonságot, de persze én eléggé benne vagyok ebben a témában, és nincs is káosz sem a lakásomban, sem az életemben, úgyhogy ezért csak egy hangyányit vontam le, mert egyébként olvasmányos, okos és szép kötet, és kedvelhető a szerző stílusa is. Egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam.

Egy könyvet olvastam a várólista-csökkentés keretében is. A Lélekdoki szuper volt, nem is tudom, miért nem olvastam én még Marie-Aude Murailtől. Nagyon bejön a stílusa, a világlátása. Egy csomó kényes témát elővesz (Dúró Dóra már veheti is elő a darálót), de olyan szívvel, olyan empátiával, olyan szépen lekerekítve a történeteket, hogy az ember lelke kivirágzik. Jó lenne még tovább olvasni a sorozatot, mert imádtam a főszereplőket, az egész hangulatát. Lehet, hogy ezért kell majd megtanulnom franciául? ;-) Mindenesetre a szerző többi könyvét is sorra kerítem, remélem azok is ilyen jók. UPDATE: Közben kiderült, hogy jön a Lélekdoki folytatása magyarul. Köszi, Könyvmolyképző!

Agatha Christie-től ebben a hónapban a  Láthatatlan kéz című regényét olvastam. Ez megint egy különleges darab volt, mert Miss Marple csak a vége felé tűnt fel, és igen marginális volt a szerepe. (Persze azért a gyilkosra ő jött rá.) Sokáig gyilkosság sem történt, csak névtelen levelek voltak, meg egy öngyilkosság. A főszereplő nagyon szimpatikus testvérpár próbált beilleszkedni a kis falu életébe, az ő szemszögükből tárultak elénk a tipikus vidéki figurák, és volt romantikus szál is, szóval hangulatilag csillagos ötös. A rejtély is jó volt, hiszen nem jöttem rá, ki a gyilkos, úgyhogy megint egy abszolút szórakoztató darabot sikerült választanom.

A tavaszi polcról is elolvastam egy könyvet, Veronica Henry Második otthonunk című regényét. Kicsit nehezen indult be számomra, féltem is, hogy nem lesz meg a már ismerős jó élmény, de aztán beszippantott, és nagy élvezettel olvastam. Csuda kellemes, vidéki hangulata van, még az őszhöz is kedvet kaptam, pedig nem annyira kedvelem, annyira szépek voltak a leírások. A történet meg a szokásos, múltbéli titkokkal, jelenbéli romantikával, szimpatikus szereplőkkel, finoman adagolt, jó üzenetekkel. Semmi különösebb extra, „csak” egy rendkívül korrekt, szórakoztató regény.

A hónapot Casey McQuiston regényével, a Vörös, fehér és királykékkel zártam. Napjainkban nagyon kell ez a könyv, főleg Magyarországon, úgyhogy az alapötletért és a fontos üzenetekért csillagos ötös jár. A politikai része nagyon tetszett, a romantikus (és főleg az erotikus) szál viszont nekem egy kicsit sok volt, ezért vontam le egy fél csillagot. De persze elismerem, hogy ennek nagy része szükséges volt, megkockáztatom még esetleg felvilágosító céllal is. Egyedi a stílusa és a szerkesztése, de nekem néha követhetetlenek voltak a párbeszédek vagy az események, és ez egy kicsit eltávolított a szövegtől. De összességében izgalmas volt, szórakoztató, és még meg is hatódtam olykor, úgyhogy ajánlom.

Belefért még jó pár gyerekkönyv is a júliusba, a zsűrizendőkön kívül elolvastam például a nagy "botránykönyvet", a Micsoda családot.Tényleg rendkívül kártékony könyv. ;-)Két aranyos mese, cuki, színes rajzokkal, kedves, vicces, hétköznapi szituációkkal. Rövid szöveg, strapabíró kivitel, pont a legkisebbeknek való. Csak annyiban különbözik a megszokottól, hogy az egyik mesében két anyuka, a másikban pedig két apuka alkotja a szülőpárt. Hogy mik vannak! :-) Aki az ilyeneken fennakad, annak javaslom a Modern család című sorozat megtekintését, hogy szélesítse egy kicsit a látókörét. Piros pont a győri könyvtárnak, hogy beszerezte.

Beszerzések (6):

Szomszédasszonyomtól kaptam:

A. J. Finn: Nő az ablakban

Férj rendelte magának, de egyszer lehet, hogy én is elolvasom:

Rényi Pál Dániel: Győzelmi kényszer

Tesómtól kaptam:

Rosie Blake: Hygge szerelem

A következő könyvek pedig úgy jutottak a háztartásba, hogy ismét ajándékkönyvet rendeltem, és persze nem tudtam ellenállni most sem, hogy magamnak is vegyek ezt-azt:

Casey McQuiston: Vörös, fehér és királykék

Stuart Turton: Evelyn Hardcastle 7 halála

P. G. Wodehouse: Blandings és vidéke

Olvasások (22):

A legsikeresebb projektem mostanság Agatha Christie könyveinek újraolvasáss, ebben a hónapban is sikerült elolvasnom egyet. A Cipruskoporsó teljesen más felépítésű, mint az eddigiek, amiket újraolvastam. Az elején rögtön kiderül a bűntény, de utána kb. száz oldal arról szól, hogy hogyan jutottak oda a szereplők. Mindez viszont egyáltalán nem unalmas, hanem jóféle feszültséggel teli. Aztán maga a nyomozás meg olyan, amit alapban nem szoktam szeretni, hogy Poirot megy egyik embertől a másikig és beszélget velük. De most ez is jó volt, izgalmas, végig agyaltam, hogy ki lehet a gyilkos és miért.

Lassan ideje lesz belehúznom a várólista-csökkentésbe, mert eléggé le vagyok maradva. Ebben a hónapban két könyvet kerítettem sorra, de még így is csak három kötetnél tartok, és már eltelt az év fele.  A Beépített hercegnő nagyon jól indult, hangulatosan, érdekesen, de aztán egyre furább lett, és ezzel párhuzamosan elkezdett nagyon untatni. Ha mindent külön nézek, a stílust, a szereplőket, a helyszínt (bentlakásos iskola, nyami), akkor semmi sem hibádzik, valahogy mégsem állt össze valami igazán élvezetessé. Sajnálom. A Warren és a Mindent- Látó-Szem már sokkal jobb volt. A szálloda nekem mindig tökéletes hívószó, ebben a tekintetben most sem csalódtam, tökéletes helyszín volt ez az ütött-kopott, régen nagy dicsőségű hotel. Roppant szerethető volt a főszereplő, érdekesek a kalandok, nagyon igényes a képi része, az egész könyv kialakítása. Nekem a végén kicsit túl akciós lett, jobban szeretem, amikor inkább többet kell agyalni a hősöknek, de mindenképpen szórakoztató kötet, a célkorosztálynak (kisiskolások) nagyon ajánlom.

A nyári polcról két könyvet sikerült elolvasni. (Mivel csak nagyon kevés könyvet tettem fel ide, mert sok az egyéb elmaradásom, a felével már végeztem is.) A Borostyánba szőtt titkok volt talán a legjobb olvasmányélményem a hónapban. Tökéletes szórakozás annak, aki az ilyesmit szereti: csodás leírások egy ódon, hangulatos tengerparti házról, az ott töltött nyarakról, egy kedves, bohém családról. Tragédiák, titkok, hazugságok, kisebb-nagyobb meglepetések, egy nyomozós szál a jelenben, szerethető főhősnők régen és most. Történetszövésében, stílusában is hozza nagy kedvencemnek, a műfaj királynőjének, Kate Mortonnak a színvonalát, úgyhogy nekem nagyon tetszett, és csak azon csodálkozom, hogy hogyan maradhatott ki eddig. A Strand, papucs, szerelem viszont sajnos csalódás volt, Király Anikó másik két könyvéhez képest rém gyenge. Jó az alapötlet, de iszonyatosan túlírt, már-már Leiner Laura mélységeiben mozog.

Leiner Laurától is olvastam júniusban, és sajnos a Bízz bennem sem volt egy nagy szám. Még mindig nagyon bírom ezt a versenyt, jó az idei helyszín is, az új csapat meg nagyon szeretni való, de valahogy mégsem szippantott be annyira a történet, mint vártam. Rettenetesen eluntam a körülményeskedést, engem most megint nagyon fárasztott Laura stílusa, pedig volt már más kötetekben, hogy fejlődést véltem felfedezni. Kár, mert a humora még mindig nagyon jó, meg a könyv üzenete is. Azért nem adom fel, amint hozzájutok, elolvasom a következő részt is.

A tavaszi polcról is sikerült végre elolvasnom két regényt. Érdekes, hogy ilyen lassan haladok ezekkel a könyvekkel, mert ha végig nézek a polcon, mindegyik érdekel még most is, de valahogy mindig háttérbe szorulnak. Hornbytól megkaptam, amit vártam, az Olyan, mint te egy nagyon jól olvasható, kellemes könyv, romantikával, politikával, mindenféle érdekes dologgal. Egyik percben elgondolkodtat, másik percben megnevetett, aztán meg meghat, és én szeretem az ilyen jó kis hullámvasutakat, meg azt is, amikor nem tudom, hogy fog végződni a regény, aztán mégis teljesen elégedett vagyok a lezárással. Ha nem is Hornby legnagyobb hatású könyve számomra, de abszolút korrekt, szerethető. A fiúk olyanok, mint a rágógumi is nagyon kellemes és szórakoztató kötet, vicces, pörgős, igazi Kerstin Gier. A főszereplő lány viszont egyáltalán nem volt szimpatikus, és ez azért kicsit levett az élvezeti értékéből. Érdekes és fontos volt a téma is, viszont sajnos valahogy nem volt teljesen megnyugtató a feldolgozása. De még így is a jobb ifjúsági könyvek közé tartozik, Gier stílusban, történetfelépítésben kenterbe veri a mezőny nagy részét.

Elolvastam még Jankovics Marcell Trianon című könyvét, amit a gyerek kapott az államtól érettségire. Inkább nem kívánnék róla beszélni, elég legyen annyi, hogy meglehetősen elhibázottnak tartom az ilyen könyvek osztogatását a zsenge ifjúságnak.

Ezeken kívül volt még jó pár gyerekkönyv, új zsűrizendőek, meg olyanok, amik elém ugrottak a könyvtárban. Összességében jók voltak, kellemes perceket töltöttem velük. Volt közöttük jó pár rövidke is, ennek is köszönhető, hogy az e havi olvasások száma meglehetősen rekord közeli.

Gondoltam csinálok egy összeállítást arról, hogy én milyen típusú könyveket szeretek olvasni a nyaraláson, és hogy idén konkrétan milyen könyveket fogok vinni magammal a Balatonra vagy a tengerpartra.

Először is itt vannak az ifjúsági könyvek, amiket mindig szívesen olvasok, ha könnyedségre vágyom. Idén biztosan fogom olvasni Casey Mcquiston regényét a Vörös, fehér és királykéket, amit egyrészt azért vettem meg, mert nagyon jókat hallottam róla, másrészt a jelenlegi magyar politikai klíma miatt mindenképpen szerettem volna valami LMBTQ tematikájú könyvet beszerezni. A másik választásom könyvtárból lesz, a Strand, papucs, szerelem Király Anikótól. Mindent imádtam, amit eddig olvastam tőle, ez a regénye ráadásul kifejezetten nyári hangulatú, úgyhogy szerintem nyerő választás lesz. De minden hibája ellenére bármikor szívesen olvasok Leiner Laurától is a nyaraláson, elő is jegyeztettem az iskolák versenyének soron következő kötetét, ha szerencsém van, vissza is hozzák még addig a könyvtárba.

Krimiket is szeretek nyaralásra vinni, idén a Nő az ablakban és az Evelyn Hardcastle 7 halála biztosan sorra kerül. Mindkettő saját példány, A. J. Finn könyvét ajándékba kaptam, Evelyn története pedig annyira egyedinek tűnik, hogy muszáj volt megvennem.  Ha pedig ez nem lenne elég, akkor jöhet még a könyvtárból Agatha Raisin egyik újabb kalandja vagy esetleg Lucy Foley Vadászpartija.

A harmadik kategória a romantikus könyvek. Aki figyeli az olvasmányaimat, az tudja, hogy elég válogatós vagyok ezen a téren, úgyhogy remélem, idén is sikerül kifogni valami nem nyálasat, de szerethetőt. Egy saját tulajdonú könyv várja az éjjeli szekrényen a sorsát, a Hygge szerelem, a könyvtárból pedig a Szerelmi varázslás kezdőknek című opuszt néztem ki.

Gill Hornby könyvét, az Austen kisasszonyt, amit legelőször jelöltem ki nyaralós könyvnek, amint megvettem, nem tudtam egyik kategóriába se betuszkolni. Ez a regény a szerzője és a témája miatt került  a látókörömbe, és remélem, beváltja majd a hozzá fűzött reményeket.

Jó volt a megérzésem, amikor csináltam update-et a tavaszi polcnak, mert az eredetiről 0, azaz nulla darab könyvet olvastam el. Nem olyan nagy baj ez egyébként, mert olyan kötetek vannak rajta, amiket nyáron is szívesen olvasnék, úgyhogy egyszerűen csak meghosszabbítom a szavatosságát, és megpróbálok majd minél többet elolvasni innen még őszig. Csináltam azért egy nyári polcot is, rápakoltam egy-két könyvet, ami random szembejött a molyon, és pillanatnyilag érdekel. De nem vittem túlzásba, hiszen van azért elmaradásom bőven, például a várólista-csökkentés terén, ahonnan eddig egy könyvvel sikerült végeznem. A tavaszi karantén polcról csak egyet nem olvastam el, az szegény még vár a sorára. Olvastam viszont négy kötetet a téli polcról, így ott is már csak egy maradt olvasatlan. Arra is gondoltam már, hogy ezeket a régóta várakozókat felteszem a jövő évi várólista-csökkentő polcra. Ahogy elnézem, tavaly is ilyen tájban kezdtem összerakni ezt a polcot, úgyhogy azt hiszem, idén is eljött ennek az ideje. Igyekeztem tavasszal is viszonylag hamar sorra keríteni az új beszerzéseket, és előkerült egy-két régóta polcon heverő darab is. Olvastam sok nagyon jó könyvet, és kevés rosszat, úgyhogy összességében elégedett vagyok ezzel az időszakkal könyvileg, remélem a nyár is ilyen kellemes lesz ezen a téren.

Beszerzések (2):

Gill Hornby: Austen kisasszony

Alex Pavesi: Nyolc nyomozó

Ebben a bejegyzésben már írtam róluk. (Egyébként maga a vásárlás azért történt, mert unokahúgomnak rendeltem két könyvet a névnapjára, és kellett még valami, hogy ne legyen szállítási költség. :D)

Olvasások (27):

Májusban már a hónap elején lenyomtam a havi Agatha Christie-t:

Agatha Christie: A gyűlölet őrültje

Aztán jött az egyik frissen rendelt könyv:

Alex Pavesi: Nyolc nyomozó

Sikerült végre elolvasnom az első könyvet a várólista-csökkentős polcról is:

Sophie Hannah: A háromnegyed rejtélye

Végül pedig volt egy ismeretterjesztő is, ami még az előző rendeléssel jött a háztartásba:

Abhijit V. Banerjee - Ersther Duflo: Jó közgazdaságtan a nehéz időkre

Ezenkívül bődületesen nagy mennyiségű gyerek és ifjúsági könyvet sikerült elolvasnom a zsűrizésre, annyira sokat, hogy már eléggé bele is csömörlöttem. Mindig megfogadom, hogy nem hagyok annyit a végére, de aztán mégis ez van. Mondjuk főleg a könyvtár miatt, annyira későn bírják beszerezni az aktuális könyveket.

Múlt héten érkezett ez a két könyv a háztartásba, egyiküket már el is olvastam.

Annyira szomjazom mostanában a jó krimire, valahogy talán ez a műfaj tudja kisimítani a járvány borzolta idegrendszeremet a legjobban, hogy a Pavesire rögtön rávetettem magam, ahogy megjött. A londoni matematikus-informatikus szerzőnek ez az első kötete, de remélem lesz még sok, mert nagyon bejött nekem a stílusa. Agatha Christie-re hajazó békebeli, hangulatos helyszínek, furmányos bűnügyek, nem rohanós a történetszövés, de mégis annyira tudja tartani a feszültséget, hogy az valami zseniális. Ezek novellák egyébként nagyrészt, ami nem a műfajom általában, de most nagyon jólesett, és ezt megfejeli még egy szövevényes kerettörténettel. Remek szórakozás volt.

Gill Hornbyt már ismerem, eddig mindegyik könyve nagyon tetszett, tehát sejtem, hogy nála is szép pillanatok várnak, pont ezért fontolgatom, hogy félreteszem a nyaralásra, de majd meglátjuk, milyen lesz a hangulatom.

Beszerzések (0):

Tegnap, azaz április utolsó napján rendeltem egy adagot, de még nem jött meg, úgyhogy erről majd a májusi zárásban írok.

Olvasások (19):

Befejeztük családilag Víctor Escandell rejtélyeinek megfejtését:

Víctor Escandell: Rejtélyes történetek

Olvastam még egy könyvet a karantén polcról:

Richard Kadrey: A végítélet kis doboza

Átlapoztam két Tibornak még 2019 karácsonyára ajándékba vett könyvet:

Tahó konyha

Sarah Baxter: A világ története 500 vasútvonal mentén

Befejeztem a Ruby Oliver sorozatot. Ezeket a köteteket még 2020 elején szereztem be, és fent voltak a 2020-as téli polcon is:

E. Lockhart: The Treasure Map of Boys

E. Lockhart: Real Live Boyfriends

Aztán jött a havi Agatha Christie:

Agatha Christie: Zátonyok közt

Elolvastam Carla Berling tulajdonomban lévő két regénye közül az egyiket. Ez is rajta volt a téli polcon. Így arról a polcról már csak Carla Berling másik könyvét nem olvastam, de az is sorra kerül szerintem legkésőbb nyáron.

Carla Berling: Der alte muss weg

Elkezdtem egy nagyon izgi regényt, de mivel pánikszerűen el kellett olvasnom a könyvtáriakat, csak a hónap utolsó napján fejeztem be:

Megan Abott: Fogd a kezem

Közben lenyomtam egy jó csomó zsűrizendőt, mert egyrészt közeledünk a finishez, másrészt féltem, hogy ha védettségi igazolvány kell a könyvtárhoz (ami nekem egyelőre nincs), akkor mi lesz velem. Közben persze kiderült, hogy a könyvtár továbbra is fenntartja az átvételi pontot, meg a pénteki nagy Pfizeres sorban állás során megkaptam az első oltásom, úgyhogy már csak hetek kérdése és erre az ügyre is pontot lehet tenni. Úgy döntöttem egyébként, hogy ezentúl ezeket a köteteket nem sorolom fel itt, legyen elég annyi, hogy 11 ilyen könyvet olvastam a hónapban.

Agatha Christie az egyik legnagyobb kedvencem, nem csak minden könyvét olvastam, hanem a róla és munkásságáról szóló összes magyarul megjelent ismeretterjesztő jellegű munkát is, láttam a megfilmesítések túlnyomó részét, úgyhogy mondhatom, hogy eléggé kötődöm a szerzőhöz. Nem véletlen talán, hogy ennek a blognak a legelső bejegyzése is pont az ő önéletrajzáról szólt.

Az évek során mindig irigyeltem azokat, akik még keveset olvastak tőle, és amikor feltűnt egy-egy olvasás a Molyon az ismerőseim körében, általában elgondolkodtam rajta, hogy nem kéne-e nekem is újraolvasnom Christie könyveit. De mivel egyrészt nem vagyok ennek a műfajnak a nagy elkötelezettje (mármint az újraolvasásnak), másrészt, meg valami nagy durranást akartam, hogy mondjuk egy év alatt kéne elolvasni az összes könyvét időrendben, meg ilyenek, ezért aztán mindig elhessegettem a dolgot. Ezen a hozzáállásomon is változtatott viszont a járvány, egyszer csak azt kezdtem el érezni ugyanis, hogy vágyom újraolvasni a nagy kedvenceket, és így Agatha Christie is egyre inkább képbe került nálam. Az utolsó lökést pedig a Hercule Poirot titkos magánélete adta, ekkor már biztos voltam abban, hogy szívesen időznék újra ebben a világban.

Arra is rájöttem viszont, hogy nem akarom Christie összes művét elolvasni, mert azért volt, ami annyira nem tetszett már régen sem, és havi egynél többet sem szerettem volna tervbe venni, mert azért nem akarok állandóan csak tőle olvasni, nehogy akkor meg jöjjön a csömör. Ahhoz, hogy kitaláljam, mégis mit válasszak, először is elkezdtem lapozgatni az Agatha Christie krimikalauzt. Olyan regényt kerestem, amire nem emlékszem részletesen, tehát nem azokat a klasszikusokat szerettem volna elővenni, amiket már annyiszor láttam filmen, hogy kívülről fújom őket. Lehetőleg hangulatos helyen, elsősorban vidéken játszódó történeteket kerestem. Az első kiszemeltem a Gyilkosság meghirdetve lett, ami amellett, hogy a krimikalauz is ajánlotta, mint vidéki történetet, főleg a pöttyös, virágos, helyes kis borítójával fogott meg. És nem is kellett csalódnom benne, szuper kis sztori volt, és pont olyan, amilyenre vágytam. Februárban jött a Gyilkosság a paplakban, márciusban a Temetni veszélyes, most pedig a Zátonyok közt című regényt olvasom. Eddig mindegyiket megnéztem utána filmen is, nagyon érdekes volt így közvetlenül olvasás után nézni a feldolgozásokat. A filmek is ugyanolyan jólestek, mint a könyvek, úgyhogy nagyon örülök, hogy belevágtam ebbe az egészbe, és folytatni is szeretném még jó ideig.

Régóta készülök már bejegyzést írni újra az újdonságokról, de mindig csak tologattam, mert nem volt annyira kedvem blogolni, de most egy júliusra várható kötet miatt muszáj belekiáltanom az örömömet az internetbe. Abbi Waxman könyve rajta volt a molyon azon a polcomon, amin azokat a könyveket gyűjtöm, amiket akár angolul is hajlandó vagyok elolvasni, annyira érdekelnek, úgyhogy ez most tényleg egy nagyon jó hír, hogy ezt a kedves, szerethető történetet magyarul is olvashatom.

Sokkal hamarabb, már május elejére várható egy új krimisorozat első része, amelynek fülszövegében két kedvencemet, Agatha Christie-t és Fredrik Bachmant emlegetik. Nekem már ez a két név is elég lenne ahhoz, hogy rögtön megnyomjam a rendelés gombot, ráadásul valószínű az is garancia a minőségre, hogy iszonyat sikere volt a könyvnek Angliában, és a filmjogokat is megvették már, nem más, mint Steven Spielberg.

Teljesen véletlen, hogy pont így raktam sorba a könyveket, de úgy látom, időrendben visszafelé haladunk, ugyanis a következő regényt már április végén a kezünkbe foghatjuk.Úgy érzem,  ez nekem a sztori alapján nagyon be fog jönni, a kertvárosi környezet, a középosztálybeli szereplők olyan kedvenceket juttatnak eszembe, mint Franzen vagy a Kis tüzek.

Szintén áprilisban, de egy kicsivel korábban jön még egy nyomozós könyv, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. A fülszövegben itt is szóba kerül Agatha Christie, nyilván az ő nevével könnyen el lehet adni egy krimit, és annyira csavarosnak tűnik a sztori, hogy engem rögtön megvett kilóra ez a kötet is.

A végére pedig egy olyan regényt hoztam, ami már megjelent, kapható, sokan olvasták is már, és nagyon jó véleményeket hallani róla. Egy humoros, romantikus történet, ami nagyon kell a homofób magyar társadalomba. Ez is rajta volt egyébként az angol nyelvű polcomon, úgyhogy most nagyon elégedett vagyok.

Beszerzések (8):

Volt harminc százalékunk a HVG kiadónál, így rendeltünk onnan egy rakat könyvet. Az első kettő az én választásom volt,  a többi Tibornak kellett, de lehet, hogy én is olvasok majd belőlük:

Víctor Escandell: Rejtélyes történetek

Rutger Bregman: Emberiség

Brian R. Little: A titokzatos én

 William Pullen: Fuss önmagadért

Simon Sinek: Végtelen játék

Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás

Aztán Katinkának kellett rendelni egy tankönyvet franciaórára, és hogy ne kelljen szállítási díjat fizetni, választottam még két kötetet, ami meglepő módon szintén HVG-s, de vagy nem vettem észre őket az előző rendelésnél, vagy azóta jelentek meg:

Tim Dedopulos: Sherlock Holmes esetei

Reméltem, hogy nem így lesz, de sajnos bekövetkezett az, amitől kicsit tartottam, és teljesen bezárt a könyvtár, ami eléggé felülírja a tavaszi terveimet, hiszen mind a tavaszi polc esetében, mind a várólista-csökkentésnél csak könyvtári könyveket választottam. Remélem nem fog a tavasz végéig tartani a bezártság, de azért mégis úgy éreztem, jobb, ha újratervezek, mert nem akarom azt  írni frusztráltan május végén, hogy semmit sem sikerült elérnem a célokból.

Tehát mit is fogok akkor olvasni a karantén alatt? Először is csináltam egy új polcot. Nem sok könyvet raktam rá, de ezeket szeretném mindenképpen elolvasni. Az első négyet még a tavalyi karanténban rendeltem, de nem kerültek sorra, a másik kettő pedig újraolvasás. Ha ezek megvannak, akkor jöhetnek a téli polc még olvasatlan könyvei, illetve a 2020-as várólista-csökkentéskor nem olvasott Bródy Lili regények. Ha meg közben sor kerülne rendelésre a férjem olvasási tempója miatt, akkor igyekszem a nekem is tetsző új beszerzéseket előnyben részesíteni, nehogy úgy járjak, mint most, hogy még egy év múlva is a tavalyi karantén könyveket olvasom. (Mondjuk ez most abból a szempontból legalább jól jött, hogy nem kell rögtön kapkodni fűhöz-fához.)

A téli polcról öt könyvet nem olvastam el eddig, de ezek mindegyike nagyon érdekel továbbra is, úgyhogy remélem a közeljövőben sikerül őket is sorra keríteni. Közben persze már egy csomó könyvet beterveztem tavaszra is, meg jó lenne nekiállni már a várólista-csökkentésnek is, a zsűrizés is a finisébe érkezik, úgyhogy úgy érzem, igen mozgalmas lesz a tavasz olvasás terén. A tavaszi polcra nagy bátorsággal csak könyvtári könyveket tettem fel, remélem jól működik majd a könyvtár új, a járványhelyzetre kitalált szolgatatása továbbra is, és ki is tudom őket kölcsönözni. Emellett továbbra is szeretném ahhoz tartani magam, hogy az új beszerzéseket mihamarabb elolvasom, illetve célba vettem egy-két életműért járó molyos kitüntetést: Jane Austen, Wodehouse és Kerstin Gier könyveit próbálom majd előnyben részesíteni. Jó lenne újraolvasni minden hónapban egy Agatha Christie-t, mennyiségileg meg célba vettem az év végére az 50000 oldalt, hiszen mikor ugorjak neki egy ilyen célnak, ha nem a meglehetősen ingerszegény járvány idején. Unatkozni tehát biztos nem fogok, ráadásul próbálok minél szórakoztatóbb könyveket választani, hogy ne csak a csodás idő, hanem a kellemes történetek is jó kedvre derítsenek.

Beszerzések (4):

Ezt az újdonságot Tibornak rendeltem, mert szerintem neki való, de én is el fogom olvasni:

Morgan Larsson: Az utolsó szög

És ha már ott voltam, rendeltem három antikvár könyvet, amik nincsenek meg a könyvtárban:

Katharine L. Oldmeadow: A sárkányház titka

Eduard Fiker: Éjszaka Arnwaysban

Nagy Katalin: Napraforgó-lány

Olvasások (16):

Idén az egyik célom, hogy lehetőség szerint mihamarabb elolvassam az új beszerzéseket, ebben a hónapban három ilyen könyv került sorra:

Lucy Strange: A kastély szelleme

Jean Webster: Erre csak Patty képes

Syrie James: Az elveszett Jane Asuten-kézirat

Mivel a Patty első része annyira tetszett, újraolvastam a másodikat is:

Jean Webster: Patty a kollégiumban

Ez tesóm névnapi ajándéka lesz, én csak előolvastam:

J. K. Rowling: Az Ickabog

Három könyv volt a téli polcról:

Szécsi Noémi: A baba memoárja

Lucinda Riley: Fény az ablak mögött

Tom Sharpe: Kisvárosi gyilkosságok

Olvastam megint számos zsűrizendőt:

Darvasi László: Pálcika, a detektív

Kiss Judit Ágnes: A kalózok és a vajas keksz

Lőrinc László: 25 szelfi a török korból

Mészöly Ágnes: A kupolák titka

Mucha Dorka: Nincs idő

Gyöngyösi Katalin: Vár a bölcsőde!

Mészöly Ágnes: Fekete nyár

A hónap utolsó napját pedig egy Agatha Christie újraolvasással töltöttem:

Agatha Christie: Gyilkosság a paplakban

Beszerzések (7):

Habár szeretem Obamát, és érdekel is a politika, ezt a könyvet most inkább csak a férjemnek vettem. Lehet, hogy sort kerítek rá egyszer, de nem hiszem, hogy mostanában, mert valahogy jelenleg más könyvek jobban vonzanak:

Barack Obama: Az ígéret földje

Ezt azért rendeltem meg, mert már nagyon régóta a várólistámon van, de a könyvtárban nem található, és a megrendelés pillanatában épp nagyon érdekelt valamiért. Ez az érdeklődés picit alábbhagyott, úgyhogy ennek is várnia kell még a sorára:

Robert Williams: Luke és Jon

A Poirot-ról szólót viszont rögtön elolvastam:

Anne Hart: Hercule Poirot magánélete

És ezt a novelláskötetet is:

Agatha Christie: At utolsó szeánsz

Még három könyvet vettem a hónapban, amiket szintén hamarosan olvasni szeretnék:

Lucy Strange: A kastély szelleme

Jean Webster: Erre csak Patty képes

Syrie James: Az elveszett Jane Austen-kézirat

Olvasások (16):

A fő vezérlőelvem az volt az év első hónapjában, és remélem ez tud maradni később is, hogy olyan köteteket olvassak, amelyeket az adott pillanatban éppen a legizgatóbbnak találok. Ez azért is fontos, mert nagyon sok zsűrizendőt olvasok most, így saját szórakoztatásomra már tényleg azokat a könyveket szeretném kézbe venni, amelyek a legjobban érdekelnek. Ezek főleg itthoni, saját tulajdonú kötetek  voltak, mert a könyvtárból csak zsűrizendőket hoztam ki. A várólista-csökkentésbe ezáltal  nem kezdtem még bele, hiszen idén erre a polcra csak könyvtári könyveket választottam.  

Olvastam viszont kettőt a téli polcról:

Kirstín Marja Baldursdóttir: A sirályok kacagása

Liane Moriarty: Kilenc idegen

Két vadiúj beszerzést:

Anne Hart: Hercule Poirot titkos magánélete

Agatha Christie: Az utolsó szeánsz

Több okból is rákaptam most Christie-re, úgyhogy volt egy újraolvasás is:

Agatha Christie: Gyilkosság meghirdetve

A Christie-reneszánsz jegyében vettem kézbe végre ezt a régóta a polcon porosodó kötetet is:

Hadnagy Róbert - Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz

Volt egy kölcsönkapott olvasmányom is:

Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megølte a férfit, aki megølt egy férfit

A többi pedig zsűrizendő:

Kertész Erzsi: A feltaláló oroszlánja

Kiss Judit Ágnes: Babaróka kistestvére

Grecsó Krisztián: Belefér egy pici szívbe

Halász Margit: Hetvenhét vörös bárány

Kerékgyártó István: Márk, aki hatévesen megmentette a világot

Maros Edit: Bonyolult egy csaj

Csapody Kinga: Irány Pécs!

Bendl Vera: Mihályi Csongor és az időgyurma

Kertész Edina: Lajhár, a sztár