Beszerzések (6):

Szomszédasszonyomtól kaptam:

A. J. Finn: Nő az ablakban

Férj rendelte magának, de egyszer lehet, hogy én is elolvasom:

Rényi Pál Dániel: Győzelmi kényszer

Tesómtól kaptam:

Rosie Blake: Hygge szerelem

A következő könyvek pedig úgy jutottak a háztartásba, hogy ismét ajándékkönyvet rendeltem, és persze nem tudtam ellenállni most sem, hogy magamnak is vegyek ezt-azt:

Casey McQuiston: Vörös, fehér és királykék

Stuart Turton: Evelyn Hardcastle 7 halála

P. G. Wodehouse: Blandings és vidéke

Olvasások (22):

A legsikeresebb projektem mostanság Agatha Christie könyveinek újraolvasáss, ebben a hónapban is sikerült elolvasnom egyet. A Cipruskoporsó teljesen más felépítésű, mint az eddigiek, amiket újraolvastam. Az elején rögtön kiderül a bűntény, de utána kb. száz oldal arról szól, hogy hogyan jutottak oda a szereplők. Mindez viszont egyáltalán nem unalmas, hanem jóféle feszültséggel teli. Aztán maga a nyomozás meg olyan, amit alapban nem szoktam szeretni, hogy Poirot megy egyik embertől a másikig és beszélget velük. De most ez is jó volt, izgalmas, végig agyaltam, hogy ki lehet a gyilkos és miért.

Lassan ideje lesz belehúznom a várólista-csökkentésbe, mert eléggé le vagyok maradva. Ebben a hónapban két könyvet kerítettem sorra, de még így is csak három kötetnél tartok, és már eltelt az év fele.  A Beépített hercegnő nagyon jól indult, hangulatosan, érdekesen, de aztán egyre furább lett, és ezzel párhuzamosan elkezdett nagyon untatni. Ha mindent külön nézek, a stílust, a szereplőket, a helyszínt (bentlakásos iskola, nyami), akkor semmi sem hibádzik, valahogy mégsem állt össze valami igazán élvezetessé. Sajnálom. A Warren és a Mindent- Látó-Szem már sokkal jobb volt. A szálloda nekem mindig tökéletes hívószó, ebben a tekintetben most sem csalódtam, tökéletes helyszín volt ez az ütött-kopott, régen nagy dicsőségű hotel. Roppant szerethető volt a főszereplő, érdekesek a kalandok, nagyon igényes a képi része, az egész könyv kialakítása. Nekem a végén kicsit túl akciós lett, jobban szeretem, amikor inkább többet kell agyalni a hősöknek, de mindenképpen szórakoztató kötet, a célkorosztálynak (kisiskolások) nagyon ajánlom.

A nyári polcról két könyvet sikerült elolvasni. (Mivel csak nagyon kevés könyvet tettem fel ide, mert sok az egyéb elmaradásom, a felével már végeztem is.) A Borostyánba szőtt titkok volt talán a legjobb olvasmányélményem a hónapban. Tökéletes szórakozás annak, aki az ilyesmit szereti: csodás leírások egy ódon, hangulatos tengerparti házról, az ott töltött nyarakról, egy kedves, bohém családról. Tragédiák, titkok, hazugságok, kisebb-nagyobb meglepetések, egy nyomozós szál a jelenben, szerethető főhősnők régen és most. Történetszövésében, stílusában is hozza nagy kedvencemnek, a műfaj királynőjének, Kate Mortonnak a színvonalát, úgyhogy nekem nagyon tetszett, és csak azon csodálkozom, hogy hogyan maradhatott ki eddig. A Strand, papucs, szerelem viszont sajnos csalódás volt, Király Anikó másik két könyvéhez képest rém gyenge. Jó az alapötlet, de iszonyatosan túlírt, már-már Leiner Laura mélységeiben mozog.

Leiner Laurától is olvastam júniusban, és sajnos a Bízz bennem sem volt egy nagy szám. Még mindig nagyon bírom ezt a versenyt, jó az idei helyszín is, az új csapat meg nagyon szeretni való, de valahogy mégsem szippantott be annyira a történet, mint vártam. Rettenetesen eluntam a körülményeskedést, engem most megint nagyon fárasztott Laura stílusa, pedig volt már más kötetekben, hogy fejlődést véltem felfedezni. Kár, mert a humora még mindig nagyon jó, meg a könyv üzenete is. Azért nem adom fel, amint hozzájutok, elolvasom a következő részt is.

A tavaszi polcról is sikerült végre elolvasnom két regényt. Érdekes, hogy ilyen lassan haladok ezekkel a könyvekkel, mert ha végig nézek a polcon, mindegyik érdekel még most is, de valahogy mindig háttérbe szorulnak. Hornbytól megkaptam, amit vártam, az Olyan, mint te egy nagyon jól olvasható, kellemes könyv, romantikával, politikával, mindenféle érdekes dologgal. Egyik percben elgondolkodtat, másik percben megnevetett, aztán meg meghat, és én szeretem az ilyen jó kis hullámvasutakat, meg azt is, amikor nem tudom, hogy fog végződni a regény, aztán mégis teljesen elégedett vagyok a lezárással. Ha nem is Hornby legnagyobb hatású könyve számomra, de abszolút korrekt, szerethető. A fiúk olyanok, mint a rágógumi is nagyon kellemes és szórakoztató kötet, vicces, pörgős, igazi Kerstin Gier. A főszereplő lány viszont egyáltalán nem volt szimpatikus, és ez azért kicsit levett az élvezeti értékéből. Érdekes és fontos volt a téma is, viszont sajnos valahogy nem volt teljesen megnyugtató a feldolgozása. De még így is a jobb ifjúsági könyvek közé tartozik, Gier stílusban, történetfelépítésben kenterbe veri a mezőny nagy részét.

Elolvastam még Jankovics Marcell Trianon című könyvét, amit a gyerek kapott az államtól érettségire. Inkább nem kívánnék róla beszélni, elég legyen annyi, hogy meglehetősen elhibázottnak tartom az ilyen könyvek osztogatását a zsenge ifjúságnak.

Ezeken kívül volt még jó pár gyerekkönyv, új zsűrizendőek, meg olyanok, amik elém ugrottak a könyvtárban. Összességében jók voltak, kellemes perceket töltöttem velük. Volt közöttük jó pár rövidke is, ennek is köszönhető, hogy az e havi olvasások száma meglehetősen rekord közeli.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.