Beszerzések (4):

A földvári könyvmegállóban találtam ezt a két német nyelvű könyvet:

Georges Simenon: Frau Maigret als Detektivin

Enid Blyton: Fünf Freunde erforschen den Schatzinsel (Ennek nagyon örültem, mert pont elkezdett  érdekelni az Ötösfogat, ugyanis a Dombvárosi rejtekjáratokban sok szó esett róla.)

Új szemüveget csináltattam és várnom kellett egy kicsit, úgyhogy addig felmentem nézelődni a Libribe, és ez a könyv jött szembe:

Agatha Christie: Szentivánéji krimik

Ezt meg bookdepóról rendeltem, mert felkeltette a szerző az érdeklődésemet a Molyon:

Ellen Berg: Du mich auch

Olvasások (22):

A hónapot egy az őszi polcon levő könyvvel kezdtem. A Dombvárosi rejtekjáratok egy furcsa, bizarr, de ugyanakkor remek könyv, nekem legalábbis nagyon tetszett. Az elején elég lassú folyású, akkor még csak a hangulat ragadott meg, de az iszonyú vonzó a melankolikus kisvárossal, az álmokkal, a régi emlékekkel és a Filmes életmódkalauzzal. Aztán a közepe táján beindulnak az események, fordulat fordulat hátán, izgalmas, és roppant fantáziadús. És ezt még tudja überelni a két befejezéssel, amelyek közül nekem az első tetszett igazán, de a második is érdekes volt.

A Vince és Joy a várólista-csökkentős polcról jött. Ez az egy könyv volt már csak Lisa Jewelltól, amit nem olvastam, és nagyon sokáig halogattam, mert azt hittem, hogy nem nekem való már, pedig de, nagyon is. Kellemes, könnyed, ugyanakkor nagyon igényes a stílusa, nem egetverően fordulatos vagy izgalmas, de mégis nagyon szórakoztató a történetszövése, szerethetőek és izgalmasak a karakterek, üdítő, kedves, harmonikus az egész, még úgyis, ha cseppet sem fáklyásmenet a szereplők élete, de valahogy tudjuk, hogy előbb-utóbb úgyis mindenki révbe ér. És tényleg.

Beszerzés után gyorsan elolvastam a Szentivánéji krimiket is. Most nem sikerült annyira jól a válogatás, mint az Adventi krimik esetében, nem jött át az igazi forró, láblógatós hangulat, mint amire számítottam. Ráadásul voltak olyan novellák, amik nem is nagyon tetszettek. De érdekes volt pl. a Halál a Níluson, nem is tudtam, hogy ilyen is létezik. (Persze aztán kicsit utánanéztem, és kiderült, hogy már megjelent régebben, a Parker Pyne nyomozban volt benne, ami megvan nekem, olvastam is, de valószínű olyan régen, hogy teljesen kiesett ez a novella. :D)

Szintén a várólistámat csökkentettem Rowling is szösszenetével, Az élet dolgaival. A szöveg nagyon jó, érdekes és hasznos gondolatok, de pont elég lett volna egy honlapon vagy egy cikkben megjelentetni, mert olyan sokat az illusztrációk se tesznek hozzá. Érdekes, hogy pont két ilyen könyvet olvastam egymás után, teljesen véletlenül, és ez utóbbira azt mondom, hogy nem érdemes szerintem beszerezni, nem hiányzik az ember polcáról. Nagy piros pont viszont azért, hogy részletesen ír az Amnestyről, és arról, hogy egyes állításokkal ellentétben, igazából mit csinálnak.

Gondolatban meg kell veregetnem a kis vállamat, mert ebben a hónapban három könyvet is elolvastam, hogy csökkentsem a várólistámat, és így már nyolcnál tartok, ami abszolút nem rossz ilyen tájt. A Jane Steele viszont sajnos nem nagyon jött be.Kár érte, mert remek az alapötlet, jól is ír a szerző, a főszereplő is roppant szimpatikus, de ez megint az az eset, amikor a kevesebb több lenne. A felétől nagyon untam, terjengős lett, és sehogy sem haladtunk a végkifejlet felé. A romantikus része se olyan kellemesen sóhajtozós volt, mint amire számítottam, néhol semmilyen, néhol meg túl nyálas.

Elolvastam végre Carla Berling második könyvét is, ami tavalyi beszerzés volt, szerepelt már a tavalyi téli polcon is, de nem került sorra, így most feltettem az idei őszi polcra. Nem is tudom, miért halogattam eddig, mikor olyan jó kis könyv. Nagyon intelligens, szívmelengető történet arról, hogy hogyan érdemes élni az életünket, nem csak bizonyos kor felett. Szeretem Carla Berling történeteiben, hogy nem fiatalok útkereséséről, hanem arról a korosztályról szól, akiknek már felnőttek a gyerekeik, és ezáltal egy új élet lehetősége nyílik meg előttük. Berling könyveiből kiderül, hogy merre induljunk, mi lenne a helyes irány.

Nagyon kis tudatos voltam, mert a következő könyv is az őszi polcról jött, a havi rendes Wodehouse, amelyik tökéletes kikapcsolódás volt ismét. Én imádom ezeket a történeteket, amelyekben a legtöbb esetben nincs más gondjuk az szereplőknek, csak hogy miből finanszírozzák léha életmódjukat, hogyan nyerjék el a nagy ő szerelmét, vagy tartsák magukat távol idegesítő rokonaiktól és azok haragjától. Megnyugtató ebben a világban időzni, és nem utolsó sorban irtó mulatságos az a körítés, ahogy ezt Wodehouse előadja.

Először úgy gondoltam, hogy a havi Agatha Christie-nek jó lesz a novellagyűjtemény is, amit a hó elején olvastam, de aztán a végén mégis úgy döntöttem elolvasom az egyik már betervezettet, amit az őszi polcra is feltettem.Jó pár dologra emlékeztem most is, de persze nem jöttem rá így sem a gyilkosra, de nem is baj, szeretem amikor csak az utolsó oldalakon áll össze a kép. Ez egy vidéki történet, kellemes környezetben, érdekes szereplőkkel. Mrs. Oliver különösen közel áll a szívemhez, tőle mindig mókásabb lesz a sztori. De egyébként is újra és újra felfedezem, hogy milyen jó Christie humora, mindig van egy-egy csintalan megjegyzése. Szóval jó kis történet ez is, ráadásul meglehetősen csavaros szerintem, úgyhogy jó szívvel ajánlom.

Ezek mellé még elolvastam nem kevesebb, mint 14 gyerekkönyvet is, zömében zsűrizés céljából. Úgyhogy innen a rekordszámú olvasás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.