Még januárban olvastam Guilia Enders Bélügyek című könyvét, ami nagyon jól jött ott az év eleji depresszió kellős közepén. A béltraktus  kiemelt paraterület kis családunkban, úgyhogy nagyon jólesett, hogy Enders régebben olvasott életmódtanácsadó kötetek szerzőivel ellentétben nem ijesztget, vagy kivihetetlen, életszerűtlen tanácsokat osztogat, hanem nagyon jó stílusban, roppant szimpatikusan, humorosan és szórakoztatóan oszt meg az olvasókkal egy csomó érdekes dolgot emésztésünkkel kapcsolatban, olyan tudnivalókat, amelyeknek a mindennapokban is hasznát vesszük. A könyvet rádásul a szerző húgának vicces és jól értelmezhető rajzai illusztrálják.

Mivel a Bélügyek így megnyerte a tetszésemet, természetesen lecsaptam a Szívügyek című kötetre is, amikor szembejött a könyvtárban. A könyv szintén egy fiatal német orvos írása, Johannes Hinrich von Borstel ugyancsak a Sience Slamen tűnt fel, mint Enders: ezen az előadássorozaton ifjú kutatók mutatják be munkájukat rövid, tanulságos, ugyanakkor szórakoztató előadások keretében. Szívünk egészsége is nagyon fontos téma, a szerző pedig igen alaposan, szerethetően és viccesen ír mindenről, amiről tudni érdemes ezzel kapcsolatban. Nekem egy leheletnyivel kevésbé tetszett, mint Enders könyve, néha egy picit elvesztem a tudományos magyarázatokban, illetve nehezen viseltem a véres részeket, a szívritmuszavaroknál meg észlelni kezdtem a tüneteket magamon, de ez csak alkati dolog, nyilván nem von le a könyv értékéből.

Bár külföldön nem ilyen szép egységes borítóval jelent meg a két kötet, a Park ügyesen sorozatot csinált belőlük, a hasonló cím mellett egy az egyben átvette Enders könyvének német borítóját, és ennek mintájára  kreált egyet Szívügyeknek is. Kár, hogy a harmadik, hasonló témájú és című könyv, a Folyó ügyek, már nem fért bele ebbe a sorba. A szintén német szerzők által jegyzett kötetet a Kossuth kiadó adta ki más borítóval. Ez gondolom azokat zavarja igazán, akik a köyvespolcukon tudják mindhárom kötetet, engem legalábbis ez esetben bosszantana az eltérés. Az olvasástól nyilván nem rettent el ez a malőr, úgyhogy előbb-utóbb majd ez a kötet is sorra fog kerülni, különösen azért, mert híresen sokat járok pisilni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.