Mostanában jó kis krimik kerülnek az utamba, az utóbbi idő nagy élménye volt Rowling Kakukkszója, most pedig Sophie Hannah Poirot-története bűvölt el teljesen. Féltem a dologtól ez esetben is, mert el nem tudtam képzelni, hogy valaki tud úgy írni mint Agatha Christie, de Hannah tökéletesen teljesítette a feladatot, fenomenálisan hozta Christie stílusát, történetvezetését. Hihetetlen, hogy mennyire úgy beszéltek, úgy viselkedtek a szereplők, mint Christie könyveiben, olyan volt a világlátásuk, az erkölcsi ítéleteik, az egész Christie-univerzum minden kis nüansza a helyén volt. Nem mondom, hogy hátast dobtam a megoldástól, de azért csavaros volt és izgalmas, a hangulat meg mindent vitt. Hosszabb volt, mint egy átlagos Christie-regény, de egy pillanatig sem unalmas, nagyon olvastatta magát. Azt hiszem, teszek egy próbát a szerzővel saját jogon is, és akkor kiderül, hogy csak nagyon jól utánoz, vagy egyébként is ügyes. De ha ebből a próbálkozásból sorozat lesz, azt csöppet sem bánom, az új részekre várakozván meg 2015-ben nagy Agatha Christie-újraolvasást tartok.

2014-es Európa-kiadás, kedves ismerőstől kölcsönözve. Kellemes, elegáns borító, jól forgatható formátum, igényes tipográfia.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.