Gondolom emlékeztek még, hogy mennyire tetszettek Jonathan Safran Foer regényei, ezért amikor meghallottam, hogy a felesége is hasonló stílusban ír, rögtön lecsaptam a könyvre (mert bár Nicole Kraussnak már három kötete is megjelent Amerikában, magyarul sajnos még csak egy elérhető). Nem kellett csalódnom, sőt. Krauss olyan jól megkomponált, szívhez szóló történetet hozott össze, hogy amikor becsuktam, egy ideig csak simogattam a fakó zöld vászonkötést...

A gyökereikből adódóan, vagy mert rokonlelkek (házaspárok esetében ez nem hátrány), Foer és Krauss nagyon hasonló stílusban, már-már ikertémákról írnak. Mert van itt apukáját vesztett gyerek, meg kelet-európai zsidók, ennek eredményeképpen sok-sok fájdalom, csakúgy mint Foernél, gyönyörű költői mondatok, képek,  szóval számomra az asszony semmivel sem marad el a férje mögött.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.