Pont itt volt az ideje, hogy újra jöjjön egy Aiken, ezért amikor Esmeralda ajánlása a molyon felkeltette az érdeklődésemet, gyorsan kis is hoztam a könyvtárból az Emma parafrázisát, amelyben Aiken az Austen könyvben mellékszereplő Jane Fairfaxet tette meg főhőssé. Aiken (és Esmeralda :-) ismét nem okozott csalódást, kellemes kikapcsolódást jelentett a könyv. Többet nem is lehet tőle várni, nem gondolnám, hogy Jane Austen imitátorként igazán zseniálisat lehet alkotni, de nem is ez a cél. Mindenesetre Aiken, így a harmadik tőle olvasott kötet után bátran állíthatom, jó iparosként ír szórakoztató irodalmat, így akinek bejön Austen miliője, nem fog csalódni benne. A szerelmi szál itt sem volt valami nagy szám (úgy látom ez nem Aiken erőssége), én legalábbis nem éreztem azt a fajta elragadtatottságot, amit egy Austen regény olvasásakor, de érdekes volt a nézőpont, még ha meglehetősen eltúlzottnak is találtam Jane tökéletességét. Az Emmát régen olvastam, de úgy érzem, azért ő sem volt annyira negatív figura, ahogy Aiken beállítja, viszont azt gondolom, ez a koncepció a kötet élvezeti értékéből nem von le sokat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.