Még a nyaralás alatt vettem elő, de hamar rájöttem, hogy nem medence mellé való olvasmány, mert szinte végig összeszorult torokkal, könnybe lábadt szemmel olvastam, annyira megérintett a történet. Legszívesebben elvonultam volna egy békés zugba, és elolvasom egyhuzamban, igazi letehetetlen Szabó Magda került tehát ismét az utamba.

Érdekes, hogy kamaszként nem került a kezembe, pedig a Születésnap nagy kedvenc volt, és valószínűleg ezt is imádtam volna, pedig nem egy könnyű olvasmány, szívszorítóan elgondolkodtató. Már a felütés is tragikus, de aztán az a vesszőfutás, amin az apját gyászoló kislánynak a későbbiekben át kell mennie, teszi igazán méllyé, sokrétegűvé, magával ragadóvá a történetet. 

Szabó Magda nagy kedvencem, nem olvastam még tőle rossz könyvet, ezt pedig egyenesen receptre kéne felírni, és annak ellenére, hogy ifjúsági regény, elsősorban szülőknek, tanároknak, mindenkinek, aki gyerekek közelében él, dolgozik, hogy megtanuljuk, nem minden a látszat, sokszor nagyon bölcsnek és körültekintőnek kell lennünk, ha a gyerekeinket meg akarjuk érteni.

Egy régi kiadású, könyvtári példányt olvastam, nem találtam meg a borítóját, meg nem is nagyon tetszik, de ez a Szegedi Kata által illusztrált kell a polcra, hogy a gyerek is olvashassa majd.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.