Annak idején olyan sokáig halogattam az Csodaidők elolvasását, hogy megjelent már az összes rész, így egyben el tudtam olvasni az egész történetet, ami nagyon hasznos volt, mert lehet, hogy ellenkező esetben kihullott volna a hajam a kíváncsiságtól. Na, most viszont elkövettem azt a hibát, hogy annyira nosztalgikus hangulatba kerültem és belelkesültem ettől, hogy fogtam az éjjeliszekrényemen már egy ideje pihenő könyvet, és újra belemerültem Görgey Eta csodálatos-fantasztikus világába. Ezzel csak az a baj, hogy igen nehéz lejönni a szerről, és bár a második kötetet tesóm hathatós közbenjárásával hamarosan élvezhetem, a folytatásra viszont várni kell egy csöppet. Egy kicsit féltem is ettől az egésztől, mert ki gondolná, hogy valaki négy kötetet szentel egy ragyogó ötlet megvalósításának, mindezt világszínvonalon, aztán ugyanezt megírja pepitában, szintén zseniálisan? Hát van, aki erre is képes, és azt hiszem bátran mondhatom, ez az úgy nevezett istenáldotta tehetség. Mert az is jó volt, hogy újra abban az univerzumban lehettem, amit annyira megkedveltem már az előző sorozatból, de az új ötletek, cselekményszálak egyenesen lenyűgöztek. Azt hiszem, nagyon szeretném, ha ekkora fantáziám, ilyen hatalmas kreativitásom lehetne, mint Etának. Amíg ez nem teljesül, addig kívánok neki sok erőt és egészséget, hogy minél többet tudjon írni a mi örömünkre.

Az Csodaidők sorozatról régebben itt írtam: első rész, második rész, harmadik rész, negyedik rész.

A kötetek pedig megrendelhetők itt. Vegyétek, vigyétek, olvassátok, mert jó!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.