Nekem nincs bajom az utánzatokkal, ha jól sikerül visszaadni az adott író stílusát, és főleg ha nagy kedvenceimről van szó, mint jelen esetben Jane Austen (Agatha Christievel kapcsolatos ilyetén ténykedésekről már írtam). Aiken ügyesen teremt austeni atmoszférát, ez persze akkor nem túl nehéz, ha már adott szereplőkkel dolgozik, persze Susant, a főszereplőnőt leszámítva, aki viszont nagyon jól sikerült karakter, megnyerő, szimpatikus hősnő. Először nem igazán tudtam, mit lehet még ebből a témából kihozni, és nem is volt túl eseménydús a regény, mégis (vagy pont ezért) nagyon kellemes volt olvasni a csendesen hömpölygő történetet. Forró  nyári napok, zöldellő kastélykertek, piknikek, bálok...nagyon magamévá tudnám tenni ezt az életformát. :-) A befejezéssel először nem voltam elégedett, de aztán rájöttem, így kellett történnie, ez volt az egyetlen helyes megoldás az adott helyzetben. Mindenesetre azt továbbra is fenntartom,  hogy a szerelmi szál nem túl erős, pedig ez adja egy eredeti Austen sava borsát. így viszont tényleg csak egy szórakoztató utánzat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.