Gondoltam, ha már olvastam mindent Christie-től, újraolvasni meg nem akarok, mert mindig sajnálom rá az időt, viszont hiányzik a mindennapi A.C. a jó hangulatomhoz, akkor talán megpróbálkozom  a könyveivel idegen nyelveken, nyelvgyakorlás címszó alatt. Egyet már lenyomtam angolul, ám akkori fogadkozásom, hogy rendszeresebben olvasok majd angolul, eddig dugába dőlt, meg különben is szólt a szomszédasszonyom, hogy neki vannak Poirot történetei németül, így költözött át még nyár elején ez a könyv az éjjeliszekrényemre, és most végre sort is kerítettem rá, mert már égett a fejem, hogy mennyit ülök rajta.

Na, szóval a hosszas bevezető után jöjjön maga a könyv: hogy mindenki tudja miről van szó, ez a könyv magyarul Mrs. McGinty halott címen fut, én is olvastam már, láttam is, úgyhogy derengett előttem sok minden, a gyilkos személye és a kivitelezés is, mégis annyira belekeveredtem a végén a szálakba, hogy a szerző simán az orromnál fogva vezetett, tehát ugyanolyan izgalmas volt olvasni, mintha először találkoztam volna vele. Bár én a Marple köteteket jobban kedvelem, de itt most olyan bájosan humoros volt Poirot is (Ariadne Oliverről nem is beszélve, őt nagyon csípem), hogy egészen el voltam bűvölve. Lezárásképpen még megnéztem angolul a sztorit David Suchet főszereplésével, úgyhogy nagyon ki vagyok művelve McGintyből, úgy bíz ám. :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.