A jegyzetfüzetek feldolgozásának első kötete annyira nem került közel a szívemhez, ezért gondolkodtam is, hogy beszerezzem-e a másodikat, de fanatikus Christie-rajongóként egyszerűen úgy éreztem, hogy mindennek a birtokomban kell lennie, ami csak megjelenik vele kapcsolatban, így jött Curran könyvének második kötete is. Nem tudom, hogy azért-e mert tényleg jobb volt, vagy csak jobban volt hozzá most hangulatom, de határozottan jobban tetszett, mint az előző. Valahogy áttekinthetőbbnek, jobban szerkesztettnek, érthetőbbnek éreztem. Még így sem volt egy mindent elsöprő erejű olvasmány, és fenntartom a véleményemet, hogy csak igazi fanoknak valók ezek a kötetek, de annyira jó volt elmerülni Agatha Christie világában, hogy határozottan kedvet kaptam az újraolvasásához. Meg is született bennem egy erre irányuló terv, amikor majd kronologikusan (egy részét lehetőleg angolul) olvasom végig az életművet. Ehhez egy feltétel megvalósulását szabtam, ha ez bekövetkezik, és elkezdem a projektet, majd elárulom, mi volt az. ;-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.