Lehet, hogy egy kicsit szenzációhajhásznak fogok most tűnni, de én valahogy sokkal többet vártam ezektől a jegyzetfüzetektől. Mondjuk ahhoz képest, hogy közben attól is féltem, hogy kamu az egész, azért John Curran nagyon korrektül feldolgozta azt a halom feljegyzést, és tényleg sok érdekes információhoz juthat még az olyan olvasó is, mint jómagam, aki olvasott már egyet s mást Agatha Christie életéről és munkásságáról. Talán mert én sok esetben nem igazán tudtam értelmezni a hevenyészetten odavetett bejegyzéseket a jegyzetfüzetben, valahogy azt vártam a szerzőtől, hogy jobban megvilágítja ezeket a sokszor homályos utalásokat, ezt azonban Curran nem minden esetben abszolválta. Igazán keményvonalas rajongóknak való ez a könyv szerintem, olyanoknak, akik nagyon otthon vannak a krimi királynőjének világában, és egy-egy félmondatból felismerik a műveket, emlékeznek a cselekményre, szereplőkre. Meg persze nem is árt, ha az ember minden könyvet olvasott már, amiről szó van, mert a kötet meglehetősen spoileres, ezt persze nem rovom fel neki, mert enélkül aztán pláne semmit sem lehetne érteni belőle. Jobb stílusban, jobb szerkesztéssel szerintem többet ki lehetett volna hozni ebből a témából, de a végén található két eddig még sehol nem publikált novelláért is már megérte elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.