Nem voltam valami jó passzban az utóbbi időben, véget ért a nyár, elkezdődött az iskola, no meg kóros hipochondriám is mindig belekapaszkodott valami aggódnivalóba, úgyhogy amikor ajándékkönyvet választottunk a gyerek egyik osztálytársának, és konkrétan szembejött ez a könyv a boltban, nem lehetett otthagyni.

Hallottam már előtte róla, úgyhogy nem volt teljesen ismeretlen a kötet, bent is volt a későbbi tervekben, hogy jó lenne beszerezni, de azt hiszem itt és most kellett a legjobban, és abszolút nem véletlen, hogy megtalált(am). Semmi bajom a boldogságommal, alapvetően kiegyensúlyozott, optimista embernek tartom magam, akinek nincs oka panaszra, mégis nagyon jót tett velem Gretchen Rubin könyve.

A new yorki középosztálybeli feleség és anya szinte hajszálra olyan problémákkal küzdött, amelyek engem is izgatnak, és olyan megoldásokat talált, amelyeket én is el tudok fogadni. Semmi eget rengető nincs a módszerben, még azt is megkockáztatom, hogy szinte minden technikáról hallottam már, amit említ, de Rubin olyan jól összeszedte ezeket a boldogságmorzsákat, és olyan humorral, őszinteséggel írt a saját útjáról, hogy engem nagyon inspirált. Nekem kellenek néha az ilyen jellegű önsegítő könyvek, hogy kihúzzam magam a saját magam által kreált gödörből, és Rubin könyve olyan, amihez bátran nyúlhatok a későbbiekben is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.