Úgy vagyok a kultuszkönyvekkel, hogy egyrészt vonzanak nagyon, másrészt félek, hogy mi van, ha nekem a sok jó vélemény, nagy lelkesedés ellenére nem tetszenek. Ami mindig eszembe jut ebben a kategóriában, az a "Pi élete", olyan óriási csalódás volt. Most, hogy visszaolvastam azt a bejegyzésemet, érdekes párhuzam, hogy azt is előjegyzés miatt kellett lóhalálában elolvasnom. Most "A titkos történet" kapcsán még pótdíjat is kellett fizetnem, de úgy gondoltam, juszt se viszem vissza olvasatlanul (egyébként is nevetséges összegű, napi 10 forint a pótdíj). Nem mondom, hogy siettem vele, kiélveztem minden sorát, de valahogy nagyon jól jött ez a határidős olvasás, mert sokkal több időt rászántam a napból (szerencsére rá is értem), volt, hogy órákat olvastam a kanapén fekve, ami egyébként nem szokásom, inkább az az "olvasok egy kicsit, amint van egy kis szabadidőm, aztán visszatérek a kötelességekhez"- típus vagyok. Ennek a könyvnek viszont nagyon jót tett ez a fajta olvasás, vagy mondhatnám azt is, hogy szinte kikényszerítette az elmélyülést, úgy elzsongított, hogy az ember teljesen el tudott feledkezni a külvilágról. Lassú folyású regény volt ez is (úgy látszik nekem ezek mostanában bejönnek, a férjem meg kitépi tőlük a haját), néha nagyon izgalmas, de nagyrészt inkább csak hangulatos, elmélkedős. Nem krimi vagy thriller, hanem lélektani regény, andalítóan gyönyörű leírásokkal, érdekes figurákkal, elgondolkodtató történettel. A fülszöveg alapján valami sokkal mocskosabbra, ijesztőbbre számítottam, talán ezért is halogattam olyan sokáig, de szerencsére a szerző olyan zseniálisan boncolgatja a lelkeket, hogy nem a gyilkosságra, mint olyanra figyelsz, hanem az egészet valamilyen érdekes, újszerű kontextusban tudod látni. Igazi féltégla, de mégis nagyon haladós, olvasmányos, ugyanakkor roppant igényes, egy igazi remekmű. Szerencsére a párhuzam a "Pi életével" csak a kölcsönzés körülményeire vonatkozott, Dona Tartt regénye az a kultuszkönyv, ahol most én is beállok a rajongók sorába.

2015-ös kiadás a Parktól, a városi könyvtárból kölcsönönözve. Nagyon szép, igényes kiadás, kellemesen vészjósló a holló a címlapon, és az egész borító stílusával, színvilágával kifejezi a könyv hangulatát. A belső borítón tollak vannak, a könyvjelző piros, szép vékonyak a lapok, elegáns a tipográfia, a külcsín minden részletében méltó a belbecshez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.