A címben szereplő Agatha Christie novellagyűjteménnyel próbáltam tovább fokozni a karácsonyi hangulatomat, de a Téli berek után inkább csalódás volt, pedig nálam nagyobb A.C. rajongót nehezen találni. Azért is furcsállottam, hogy nem tetszettek ezek a történetek (a versekről ne is beszéljünk, de azt be tudom annak, hogy nem lehet valaki mindenben egyformán zseni), mert a Mary Westmacott álnéven írt regényekért is odavoltam, és valami ilyesmire vártam most is. Nem mondom egyébként, hogy olvashatatlanok voltak ezek a történetek, csak valahogy olyan gyermetegek, elnagyoltak. Vékonyka kis kötet, hamar túljutottam rajta, és szerencsére nem is került sokba ez a hirtelen fellángolás, meg nem is bánom, hogy megvan, mert azért továbbra is kell minden Christie-től, Christie-ről. Így most rendhagyó módon egy kicsit félresikerült karácsonyi olvasásról szól az ünnepi bejegyzés, de oda se neki, azért kívánok nektek nagyon boldog karácsonyt és az új évben minden jót, amire csak vágytok!

2012-es kiadás a Szent István Társulattól, saját példány. Nem egy jelentékeny kötet kinézetre sem, kicsit gagyi ez a címlapkép szerintem, de legalább keményborítós és a régebbi kiadásnál  összességében ízlésesebb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.