Ahhoz képest, hogy a tavalyi ilyen bejegyzést csak jó egy hónappal később írtam, idén nagyon jól haladtam, hogy már most végeztem. Pedig voltak azért fennakadások, de aztán összeszedtem magam. Lássuk, akkor a listát!

1. Időben kezdtem neki az egész projektnek, ennek eredményeképpen már február elejére el is olvastam az első kötetet, Mán-Várhegyi Réka tiniregényét. A bejegyzést róla itt találjátok. 

2. Itt következett egy hosszabb szünet, mindennel foglalkoztam csak a várólistacsökkentéssel nem, így a második kötetet csak júniusra sikerült elolvasni, ez volt az Emily the Strange című sorozat első része, az Elveszett emlékek. Ezt még Katinkának vettem valamikor régebben, aztán szégyenszemre senki sem olvasta, így került a listára. Kicsit nehezen indult a kapcsolatunk az olvasás során is, ha nem várólistacsökkentős lett volna, szerintem leteszem valahol a 20. oldal tájékán, mert untam, és nagyon nem jött be az alaphangulata. Aztán szerencsére egyre izgalmasabb, fordulatosabb lett, egyre jobban élveztem, de a folytatások egyelőre nem annyira érdekelnek, nem teljesen az én világom, annak ellenére sem, hogy egyébként szeretem az ilyen különc főszereplőnőket.

3. Jó tempóban folytattam, a következő kötet már júliusban sora került. Ez a Bexi-sorozat első része, a Késtél volt, Leiner Laurától, és sajnos ez sem volt egy óriási élmény. Szerintem Leiner Laurának tingli-tangli vígjátékokhoz kéne forgatókönyvet írni, mert a figurák, a dramaturgia, a párbeszédek, a vicces szituációk az erősségei, de a narratíva… khm… na hát az még mindig nem. Komolyan, néha a fejemet vertem volna a falba, ahogy újra és újra agyonmagyarázza meg ismételgeti a dolgokat. Lenne mit szerkeszteni rajta, na. Mert egyébként meg van benne egy csomó jó ötlet, meglehetősen élvezhető a sztori, és a főszereplő is sokkal szerethetőbb, mint Rentai Renáta, úgyhogy összességében kár érte.

4. Ezután következett az egyik Wodehouse kötet (mert idén is kettő volt), A dinka lelke, még mindig júliusban. Na ezeket a golfos történeteket viszont imádtam, mondtam is a férjemnek, hogy lassan tényleg megérik rá a helyzet, hogy elkezdjünk golfozni. Persze nem kell megijednie annak sem, akit nem érdekel ez a sport, a lényeg ebben a könyvben is, mint mindig Wodehose-nál a felhőtlen szórakozás, a vicces kalamajkák, és a mindent legyőző szerelem.

5. Augusztusban folytatódott a projekt, Cassandra Golds sokak által nagyrabecsült klasszikusával, a Holdfénykisasszonnyal. Hangulatos, szép és okos történet volt, de én mégis sokszor azt éreztem, hogy unom, ez sem kötött le eléggé. Azt hiszem ez volt egyébként az első év, hogy könyvtári könyvek is felkerültek a listára (ez volt az egyik), ez is azt bizonyítja, hogy azért elég jól haladtam az utóbbi időben a saját könyvek olvasásával.

6. A következő kötet szintén könyvtári volt, Kondor Vilmos Budapest Noir című kötete. A Bűnös Budapest-ciklusról sok jót hallottam, meg ugye jön hamarosan a film, ezért is akartam sorra keríteni. Engem sajnos nem győzött meg teljesen, hogy kell ez nekem sorozatilag, de volt benne sok jóság is, úgyhogy sose lehet tudni. Kicsit más hangulatot vártam, meg néha eluntam, de azért volt sok pillanat, amiért meg megérte elolvasni.

7. Christopher Moore, aki szintén majdnem minden évben szerepel ezen a listán, idén A Melankólia-öböl buja bestiája című könyvével képviseltette magát. Ezt a kötetet szeptember elején olvastam el. Azt hittem egyébként, hogy ez a könyv Neccharisnyás papnő folytatása a cím és a címlapkép hasonlósága miatt, és mivel az annyira nem nyűgözött le, ezt is halogattam. De aztán hamar kiderült, hogy tévedek, mert Pine Cove zseniális kisvárosában játszódik a történet, és szerencsére az első szótól az utolsóig roppant szórakoztató volt.

8. Natasha Solomons Mr. Rosenblum listája című könyve is nagyon tetszett, ezt vártam én eddig, végre el tudott bűvölni a szerző. Ez egy nagyon egyedi, kedves történet, hangulatos, jól szerkesztett, van benne humor is, meg szomorkodás, de összességében nagyon pozitív. Valószínű azért sikerült ez annyira jól, mert a nagyszüleiről írt a Solomons, meg Dorsetről, ahol jelenleg is él, és bár sok elem a fantázia szüleménye, azért látszott, hogy szívét-lelkét beleadta.

9. A következő versenyző szintén nagyon jó volt, október elejére olvastam el Neil Gaiman Sosehol című kötetét. Ez volt talán a legjobb Gaiman, amit eddig olvastam, engem teljesen elbűvölt. Jó kis világ volt ez a Lenti London, nagyon jól, feszesen, izgalmasan felépített a sztori, szimpatikus a főszereplő. Mr. Croup és Mr. Vandemar pedig haláliak.

10. Még szintén októberben került sorra a második Wodehouse, ami viszont nagy csalódás volt. Mivel a fülszöveget nem olvastam, nekem a 70. oldal táján volt a legnagyobb fordulat, amikor kiderült, hogy miről is szól a regény, de sajnos ezután elég nagy mértékben ellaposodott. Sem a történet, sem a narráció nem hozta a Wodehouse-tól elvárt szintet.

11. November elején jött a harmadik könyvtári könyv, Harper Lee méltán örök klasszikusa, a Ne bántsátok a feketerigót!. Mindig félek az ilyen nagyon népszerű könyvektől, hogy majd biztos nekem meg nem fog tetszeni, ezért is halogattam ezt is sokáig, de kár volt, mert nagyon jó. Hangulatos, szép, megrázó könyv, és sajnos még ma is aktuális. Igazán egyedi és nagyon élő, ahogy a kislány szemszögéből látjuk az eseményeket, végig azt éreztem, hogy ez a történet nagyon igaz, meg is történt, pont így, és ez nagyon jó, csak kevesen tudják ezt így elérni nálam.

12.  Utolsónak szintén egy tinisorozat első része maradt. Sajnos Szabó Tünde sem tudott meggyőzni, hogy hiányzott ő és Balla Adrienn a magyar könyvpiacról. Azt hittem, nem lehet terjengősebben írni Leiner Lauránál, hát tévedtem. Szabó Tündének jobb a stílusa, mint a hazai tiniirodalom zászlóshajójának, de mégis annyit de annyit magyaráz feleslegesen, hogy kb. fele ennyi oldal elég lett volna. Bár a főszereplő egész kedvelhető volt, és érdekel, hogy mi lesz a nyitva hagyott szálakkal, nem hiszem, hogy még egy részen át tudom magam rágni…

A mérleg tehát az, hogy a 12 kötetből a fele tetszett, a fele meg nem, és voltak közöttük nagyon nagy élmények is, úgyhogy összességében meg lehetek elégedve, azt hiszem. Megcsináltam már a jövő évi listát is, amelyen ismét csak három könyvtári könyv szerepel, pedig tavaly terveztem, hogy jó lenne ezek számát növelni, de sebaj, azért jók lesznek szerintem.

- Megszereztem a dm-es life book-ot, ami még jobb lett szerintem, mint a tavalyi. Külön öröm, hogy az első boltban, ahol próbáltam venni, már elfogyott, így gondolatban kicsit már le is mondtam róla, de a másodikban szerencsére volt még.

- Ismét ott vannak az üvegfülbevalósok az Árkádban, mint karácsony előtt mindig, már vettem is három párat: egy fehéret, egy feketét és egy - nem, nem tarkát - türkizszínűt.

- Rákaptam a teljesen hagyományos, sütőben sült melegszendvicsre, már látom, hogy ennek (is) a jegyében fog telni a tél.

- Szombat délután nagy sétát tettünk az esőben: autók fényszórói, házak világító ablakai a ködös szürkeségben, ázott, ragyogó színű levelek a földön, rézszínű krizantém kísérte utunkat. Otthon meg várt a jó meleg tea és a Válótársak, amit most kezdtünk el, és habár vannak hibái, nagyon szeretem nézni.

- Minden bolt tele van különböző adventre, karácsonyra szánt gurméságokkal, ennek következtében nálunk már tele a hűtő meg a spájz, a szaloncukrot is sikerült már beszerezni.

Megjelent a Moly tartalmaiból válogató Merítés legújabb száma. A címlapképből már sejthető, hogy ezúttal az olasz zóna mutatkozott be. A  '56-os forradalom 60. évfodulójáról a kortárs magyar és a klasszikus magyar irodalommal foglalkozó rovat is megemlékezett. A  vallási rovat a házasságal foglalkozott, a pszichológiai rovat a különböző elhárító mechanizmusokat mutatta be, a VilágOlvasó rovatában pedig ezúttal a svájci irodalommal ismerkedhetünk meg. Új rovat is debütált, amely a kötelező olvasmányokat igyekszik közelebb hozni hozzánk, a fantasy-rovat immár negyedik alkalommal foglalkozik a mágikus átjárók tematikájával, de olvashatunk sportról, a legújabb sikerkönyvekről, sőt még molyos bulvár-hírekről is. És hogy miből mazsolázhattok az én rovatomban? Van itt mondókáskönyvtől elkezdve, retro mesekönyveken át Fiala Borcsa új ifjúsági regényéig minden.

- Nagyszabású pálinkázásba torkolló egyesületi tökfaragással indult a hosszú hétvége: szomszédasszonyom faragott nekem egy egyedi szívecskés mintás tököt, mert hogy nekem se kedvem, se tehetségem nincs az efféléhez, én meg közben jóltartottam a népeket, volt itt kaja-pia, és olyan vicces pillanatok, amiket még évekig felemlegetünk majd. Bónuszként pedig megbeszéltük, hogy együtt megyünk a médiabálra. Reszkess Győr, mert jön a bálványosi különítmény!

- Temetőjárás kellemes napsütésben: jó volt emlékezni, szépek voltak a sírok, és beképzeltség nélkül mondhatom, hogy ismét a mi koszorúink voltak a legízlésesebbek. Évek óta ugyanott veszem, az ideiek fehér és szürke színvilágúak voltak, csipkével, angyalkával, finom kis műalkotások. Aztán meg a Pipacsban kajáltunk, ismét nagyon jó volt, főleg a sütőtökkrémleves, utána meg még muszáj volt bemenni sógoromékhoz somlóira, majd sógornőmékhez kávéra, úgyhogy hazajőve már csak pihegni tudtam.

- Katinka birtokába került egy csodás fekete, fehér talpú Nike cipő, és most nagy örömök vannak, mert ez volt a szíve vágya.

- A szünetben egy kis nyelvvizsgafelkészítőt tartottam olasztanárom leánykájának, aki nagyon kis helyes és okos, úgyhogy öröm volt vele dolgozni.

- Ilyen kis kommerszségeket hallgatok, de nem szégyellem: Take That, Justin Bieber.

-Szombati villás reggelizés itt a molyos csajokkal: nagyon kellemes, hangulatos kis hely, jó a kaja-pia, udvarias a kiszolgálás.

- A hét legnagyobb öröme, hogy Katinkáék elsők lettek a Bolyai matekversenyen, és így bejutottak az országos döntőbe. Olyan büszke vagyok!

- Igazi ősz: levelek, csókák, szél, illatok, reggel télies hideg, napközben ragyogó napsütés és takaróba burkolódzó kávézás a treaszon.

- Kerestem valami egészséges nasit, és megláttam a Rossmannban ezt a gyümölcsgolyót, és valami isteni. Nincs benne hozzáadott cukor, 95% gyümölcs. Mondjuk most kaptam finom szőlőt is a Pennyben, úgyhogy egyelőre félretettem, de vésztartaléknak mindig jó lesz.

- Ősziesítettem a nagy kaspót a teraszon: díszkáposzta és árvácskák kerültek bele, plusz meghagytam a szépen bepirult levelű muskátlit is.

- Féltem ettől, mint általában a nagyon népszerű könyvektől, de nagyon jó.

- Katacita listájának dalait hallgatva jókat nosztalgiáztam, aztán a youtube asszosziációinak köszönhetően találtam rá erre a számra, amit eddig nem ismertem, nem is tipikus blink-182 szerzemény, de most nagyon tetszik.

A Maradj fiatal! című 2011-es kiadású kötetre már megjelenésekor felfigyeltem, sőt először nagy lelkesedésemben még a beszerzendők listáján is helyett kapott. Aztán valahogy mégsem vettem meg, viszont a könyvtár igen, de a polcon mégsem találtam sosem. Teltek múltak az évek, a könyv valahogy mindig ott volt az agyam hátsó zugában, és most, hogy kissé rákattantam az egészségmegőrzésről szóló könyvekre, gondoltam ez se maradjon ki, és rákérdeztem egyik alkalommal, hogy hol rejtegetik ezt a becses kötetet. A könyvtárunk beszerzési és raktározási szokásairól külön bejegyzést lehetne írni, szerintem fogok is egyszer, ahogy gyűlnek a tapasztalatok, ez az eset is egy volt közülük, mivel kiderült, hogy a könyv valamilyen raktárszerű helyen foglalt helyet, megjegyzem, ez nem volt feltüntetve sehol a katalógusban. No, mindegy, csak előkerült ez a szép nagy album, és nagy lelkesedéssel vittem haza. Esténként lapozgattam, olvasgattam, és sok minden tetszett benne, de aztán arra lettem figyelmes, hogy egyre jobban unom. Rendkívül hasznos összefoglalónak tartom, és ha egy könyvet kéne ajánlanom szerteágazó egészségvédő tanácsokkal, érthető és szellemes magyarázatokkal, akkor biztos ezt mondanám, de így egyben lenyomva egy kicsit tömény volt. Mivel én már olvastam ezt-azt, így 42 évesen már megérintett az öregedés szele, meg enyhe fokú hipochondriám, és családi-baráti körben közszájon forgó történetek miatt úgy érzem eléggé ki vagyok művelve az egészségvédelem témakörében, sok újat nem tudott mondani, viszont volt olyan is, amivel nem nagyon tudtam egyetérteni, ezért egy kicsit meg is kérdőjeleződött az egész hitelessége. Nem hiszek pl. a szűrt vízben, és abban sem, hogy több maréknyi táplálékkiegészítőt kellene szednünk naponta, meg hogy az az egészséges, ha 40% alatt van a lakás páratartalma. Azt látom a neten is egyébként, hogy ez a Mehmet C. Oz eléggé vitatott személyiség, úgyhogy azért érdemes csínján bánni vele. Ennek ellenére el tudnám képzelni kis hazánk házikönyvtáraiban ezt a kötetet, mert azért valljuk be, sajnos nem egy túlzottan egészségtudatos nép a magyar, és ezért minden segítség jól jön. Ez tipikusan az a helyzet, hogy bár  a kötet nem tökéletes, de jelenleg nem tudok jobbat a piacon, ahol egyben ilyen sok minden, ilyen gyakorlatiasan, könnyen emészthetően és élvezhetően le van írva.

2011-es kiadás az Animustól, a városi könyvtárból kölcsönözve. Nagyon szép kiadás, kellemes a borító, szép a tipográfia, látványos a színek váltakozása, jók a rajzok. A fenti, a szerzők képével díszített borítónál meg fényévekkel esztétikusabb.

- Családi vacsi a Szél Fiaiban, ahol már időtlen idők óta nem voltunk, és meglepően igényes volt a konyha, szépek a tányérok, ízletes minden. Úgy látszik ez az új trend, hogy virággal díszítenek, itt most a sarkantyúvirágot volt lehetőségem megkóstolni. A zenekar meg olyan kellemes Budapest Báros zenét nyomott, hogy ennek meg a köszöntő pálinkának köszönhetően egészen elandalodtam.

- Új tanítvány: egy kedves ismerős, aki tud délelőtt is járni, és az első óra után nagy örömmel állapítottuk meg, hogy jó lesz együtt dolgozni.

- Borongós, esős, őszies idő, de legalább nem volt lelkifurim, hogy a takaró alatt, teát szürcsölve ezt olvastam minden más helyett. Kis gagyiság volt, de valamiért nagyon lekötött.

- Megnyitott az Árkádban a Body Shop, ahová nem volt még merszem bemenni, mert igyekszem spórolni, de jó érzés a tudat, hogy ezentúl bármikor beszaladhatok.

- Kuflik rajzfilmen.

- A heti zenék is olyan kis tinglitanglik, úgy látszik ilyen hangulatom van most: New Level Empire és Marge. 

Tavaly anyák napjára kaptam Natasha Solomons egyik regényét, a Mr. Rosenblum listáját, amelyet azért tettem fel a kívánságlistámra (mindig egy ilyen listából választanak a lányom és az apja ezen jeles alkalommal, hogy biztosra menjenek), mert nagyon vonzó volt a fülszövege és a borítója is. Mint később kiderült, jó volt a megérzésem, mert ez volt az egyetlen a szerző regényei közül, amely igazán el tudott bűvölni. De ne szaladjunk ennyire előre, előtte még két másik könyvét is kivettem a könyvtárból, mert valamiért szintén vonzottak.

Ott volt először a Tyneford-ház, amelynek a fülszövegében Kate Mortont és a Downton Abbey-t emlegetik, nem csoda hát, hogy szinte azonnal olvasni akartam. Nem mondom, hogy ezután hatalmas csalódás volt, nem tudtam úgy igazán semmibe belekötni, hacsak nem a szerelmi szálba, amiről szinte rögtön sejtettem, hogy nem az én elvárásaim szerint fog alakulni, de ez csak az én ízlésem, az apakomplexusosoknak biztos bejön. Egyébként egy szépen megírt, érdekes könyv, de nem mondanám különösebben izgalmasnak, engem legalábbis nem tudott beszippantani. Úgy is mondhatnám, hogy kissé lapos volt. 

És Solomons végre meg tudott lepni, izgalmas fordulatok voltak, és nem arról szólt az olvasás, hogy ok, úgyis tudom, mire akarsz kilyukadni (és persze az nekem nem fog tetszeni), csak haladjunk már. Elbűvölő, egyedi, kedves történet volt. Hangulatos, jól szerkesztett, volt benne humor is, meg szomorkodás, de végkicsengését tekintve nagyon pozitív. Valószínű azért is sikerült ennyire jól, mert a szerző a nagyszüleiről, és Dorsetról, arról a vidékról írt, ahol jelenleg is él, és bár sok elem volt a fantázia szüleménye, azért látszott, hogy szívét-lelkét beleadta. Meg talán azért is érintett meg annyira, mert pont a kvóta-népszavazás kampányának legsötétebb óráiban olvastam, és azt éreztem, hogy Jack próbálkozása a beilleszkedésre lehet, hogy manapság is hasonlóan küzdelmes lenne. Pedig ő aztán tényleg próbál beilleszkedni, de máshogy néz ki, máshogy beszél, mások a szokásai, más a vallása, és bizony elég nehéz dolga van. Szomorú látni, hogy anyanyelvét, szokásait, vallását és végül még a nevét is elhagyva igyekszik asszimilálódni. 

Mivel Mr. Rosenblum története ennyire tetszett, gondoltam, kiveszem még azt az egy Solomonst, ami volt a könyvtárban, és szintén nagyon kecsegtető fülszöveggel bírt. (Mondjuk az már gyanakvásra adhatott volna okot, hogy megint egy ház van a címben, de mint sokszor leírtam már, engem kifejezetten vonzanak a házak.)De ahogy elkezdtem olvasni, megint csak azt éreztem, mint a Tyneford-háznál, hogy szép és jó ez mind, de engem nagyon kevéssé tud lekötni. Abba is hagytam, annyira időpocsékolásnak tűnt az egész, pedig most, hogy visszagondolok, megint nem jut igazán semmi kivetnivaló eszembe. Úgyhogy egész egyszerűen levontam a következtetést Solomnons-szal kapcsolatban: bármennyire is sok erénye van, és sokaknak okozhat szép perceket, órákat, nekem valahogy mégsem talál be igazán, úgyhogy tekintem a Mr. Rosenblumot egyszeri szerencsének, de ezután inkább kerülöm az egyébként nagyon szimpatikus írónő könyveit.

- Heti mozi: Vándorsólyom kisasszony. Kellemes kis film, előtte meg BBQ-hamburger a Mekiben, plusz sikerült Katinkának venni egy nagyon cuki fekete-ezüst hátizsákot.

- Mindenhol vöröslik a vadszőlő, és egyre szebb színeit mutatja az ősz.

- Kezdem megszokni a hűvösebb időt, már a tíz fok sem tűnik olyan hidegnek, ha jól felöltözöm. Ettől függetlenül még mindig nagyon tudok örülni egy-egy napsütéses, meleg napnak.

- Ezt a számot többször is hallottam különböző rádiókban, és napokba tellett kideríteni, mi is ez, de most már megvan, és nem eresztem.

- Családi látogatás: Emmával sok játék, tesómmal nagy bevásárló túrák. Az egyik során Katinka is csatlakozott, és lett neki jó meleg télikabátja, meg kapott egy pulcsit és egy nagyon vagány szürke farmert is, és lassan érzem, hogy okos szóval, türelemmel meg fogunk tudni egyezni a ruházkodási kérdésekben (is).

- Még egy bevásárlási fegyvertény: Tibornak is sikerült új öltönyt venni, ami nagyon ráfért már. Szépet, jó áron, rekord gyorsasággal.

Kicsit el vagyok maradva tévés sztárszakácsok területén, mert miként Gino D'Acampo-t, úgy Rachel Allent sem láttam még soha a képernyőn. Pedig nagyon szimpatikus kis nő, a könyvéből szövegben és képekben is az jön le, hogy szereti a családját, a barátait, szeret rájuk főzni különböző alkalmakkor, viszont nem csinál ebből nagy faksznit, a receptjei egyszerűek, életszerűek, megvalósíthatóak.  Az Írországban élő szerző könyvében együtt van  a hagyomány és az újdonságok, háziasan, ugyanakkor nagyon is maian főz, és minden élethelyzetre van valami jó ötlete: van recept piknikre, házi mozizáshoz, de még ehető ajándékok készítéséhez is kapunk tippeket. A képek nagyon kellemesek, nem csak az ételek, hanem a család, a ház is megjelenik, a szöveggel együtt roppant pozitív hangulatú, bensőséges az egész.

Megjelent a Moly tartalmaiból válogató Merítés legújabb száma. Az e havi szám központjában a zsidóság áll, a zónák közül ezért most a Zsidó kultúra zónája került bemutatásra. Több rovat is csatlakozott a tematikához, így a tudományos rovatban zsidó származású magyar  tudósokról, a pszichológai rovatban Freudról olvashatunk, a hónap külföldi írója Isaac Bashevis Singer lett, a történelmi rovat Az előítélettől a tömeggyilkosságig címmel foglalkozik a témával, a posztmodern arra a kérdésre keresi a választ, hogy Ki a zsidó?, olvashatunk Ország Lili munkásságáról, de a határon túli magyar irodalom, a kortárs magyar irodalom, a klasszikus magyar irodalom, a klasszikus világirodalom rovata, sőt még a sci-fi rovat is érdekességeket kínál ebben a témában.

Emellett a VilágOlvasó rovata a norvég irodalmat veszi górcső alá, az idézet rovat a hegedűvel foglalkozik, és új rovat is indult Film, színház, muzsika címmel. Az én rovatomban pedig kis és nagy gyerekek és szüleik válogathatnak olvasnivalót többek között Harcos Bálint, Kiss Ottó, vagy éppen Arkagyij P. Gajdar műveiből.

- Felfedeztem, hogy még régről van egy piros fülbevalóm, ami nagyon jól mutat a piros csíkos blúz, piros kardi szettel.

- Megnéztük péntek este a Rossz anyákat, egész kellemes kis tinglitangli volt, ez a zene nagyon tetszett benne. És ahogy elkezdtünk hasonló zenéket hallgatni, találtam ezt. Annyira jó őszies hangulata van...

- Mivel teljesen meghalni készült a telefonom, kaptam egy újat, ráadásul egy iPhone 6s-t.

- Szombat délután családi szülinapot tartottunk, sógornőm rekonstruálta a szüreti napok malacbatyuját, és volt pizzapogi is.

- Vasárnap meg a Pipacsban ettünk, ahol még mindig nagyon jó a kaja, és ami külön tetszett, hogy ehető virágokkal díszítik a tányérokat újabban, úgyhogy életemben először ettem büdöskét és árvácskát is.

- A népszavazás érvénytelen lett, bár ennek nem sokáig tudtunk örülni.

- Gyönyörű madár illegette magát a kertben, kiderült, hogy zöld küllő. Remélem jön még, imádom!

- Elkezdtük nézni az Agymenők tizedik évadát.

- Egészen elbűvöl ez a könyv. 

- Péntek este megnéztük a Bridget Jones-t, aranyos volt, vicces, és külön plusz pont jár a fesztiválózós részért.

- Szombaton egyesületi bolhapiacot tartottunk a parkban, ahol eladtam egy csomó mindent (Katinka kinőtt ruhái, megunt ékszerei, az Agatha Raisin és a sütis krimik meglévő részei), és vásároltam citromfűszörpöt, horgolt könyvjelzőt és könyveket. Jó idő volt, és jót beszélgettünk, kellemes volt így tölteni a délutánt, úgyhogy tavasszal folytatjuk.

- Vasárnap Katinka szülinapját ünnepeltük: volt isteni mousse torta, aztán mentünk Pestre az Arénába, megnéztük  A hét mesterlövészt Imaxben, ettünk a Pizza Hutban, kávéztunk a Starbucksban, meg vásárolgattunk az ünnepeltnek.

- Hétfőn intéztem a jogsimat, otthon maradt a könyvem és a telefonom is, de vettem egy lattét a Mekiben, és csak szemléltem az embereket kávét kortyolgatva. Jó volt, és aztán meg sorra kerültem hamar.

- Teniszpályai élmények: ahogy olvasgattam a teraszon, a lábamhoz feküdt egy gyönyörű, hatalmas fehér kutya (többször láttam már ott, biztos valami tulajé vagy ott dolgozóé), és végig ott maradt. Másik alkalommal meg a barátnőmmel sétálgattunk a környéken,  és kiderült, hogy nagyon klassz az a ligetes rész a lakótelep mögött, amit eddig csak az autóból láttam, meg fefedeztünk egy tündéri kis kertet is az egyik  iskola hátsó bejáratánál.

- Katinka zenekaron volt, mi meg addig sétálgattunk a környéken, olyan helyeken jártunk, ahol még soha. Ugyanilyen nagyot barangoltunk a fuvola órája alatt is, csak akkor a belvárosban, és tele volt minden emberekkel, tömve a teraszok, mintha még mindig nyár lenne.

Még januárban olvastam Guilia Enders Bélügyek című könyvét, ami nagyon jól jött ott az év eleji depresszió kellős közepén. A béltraktus  kiemelt paraterület kis családunkban, úgyhogy nagyon jólesett, hogy Enders régebben olvasott életmódtanácsadó kötetek szerzőivel ellentétben nem ijesztget, vagy kivihetetlen, életszerűtlen tanácsokat osztogat, hanem nagyon jó stílusban, roppant szimpatikusan, humorosan és szórakoztatóan oszt meg az olvasókkal egy csomó érdekes dolgot emésztésünkkel kapcsolatban, olyan tudnivalókat, amelyeknek a mindennapokban is hasznát vesszük. A könyvet rádásul a szerző húgának vicces és jól értelmezhető rajzai illusztrálják.

Mivel a Bélügyek így megnyerte a tetszésemet, természetesen lecsaptam a Szívügyek című kötetre is, amikor szembejött a könyvtárban. A könyv szintén egy fiatal német orvos írása, Johannes Hinrich von Borstel ugyancsak a Sience Slamen tűnt fel, mint Enders: ezen az előadássorozaton ifjú kutatók mutatják be munkájukat rövid, tanulságos, ugyanakkor szórakoztató előadások keretében. Szívünk egészsége is nagyon fontos téma, a szerző pedig igen alaposan, szerethetően és viccesen ír mindenről, amiről tudni érdemes ezzel kapcsolatban. Nekem egy leheletnyivel kevésbé tetszett, mint Enders könyve, néha egy picit elvesztem a tudományos magyarázatokban, illetve nehezen viseltem a véres részeket, a szívritmuszavaroknál meg észlelni kezdtem a tüneteket magamon, de ez csak alkati dolog, nyilván nem von le a könyv értékéből.

Bár külföldön nem ilyen szép egységes borítóval jelent meg a két kötet, a Park ügyesen sorozatot csinált belőlük, a hasonló cím mellett egy az egyben átvette Enders könyvének német borítóját, és ennek mintájára  kreált egyet Szívügyeknek is. Kár, hogy a harmadik, hasonló témájú és című könyv, a Folyó ügyek, már nem fért bele ebbe a sorba. A szintén német szerzők által jegyzett kötetet a Kossuth kiadó adta ki más borítóval. Ez gondolom azokat zavarja igazán, akik a köyvespolcukon tudják mindhárom kötetet, engem legalábbis ez esetben bosszantana az eltérés. Az olvasástól nyilván nem rettent el ez a malőr, úgyhogy előbb-utóbb majd ez a kötet is sorra fog kerülni, különösen azért, mert híresen sokat járok pisilni.

- Szüreti Napok Szekszárdon: még mindig a legjobb, jó kis társaság jött össze, szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, remek volt a 30Y-koncert, és természetesen ettünk malacos batyut (kétszer is ;-)) . A legjobb borok: ezt legelőször ittam, jól behűtve, péntek este a nyárias melegben, ezt meg szombat este, amikor a hangulat már a tetőfokára hágott.

- Helga barátnőm ajánlására a kirakodóvásárban megkerestük a "GabiJó" termékeket: a kedves hölgyek mindent megkóstoltattak, végül a babos és gombás zakuszka mellett döntöttünk, meg vettünk olajban eltett sült paprikát is, mivel ő egy csomó mindenbe használ ilyesmit. Itt kell megemlítenem azt is, hogy a szomszédasszonyom meg isteni paradicsomlekvárt csinál, szerintem nagy tételben fogom vásárolni tőle.

- Ezen a hétvégén avattam fel ennek a blúznak a piros-fehér csíkos változatát ezzel a kardigánnal. Imádom!

- Igen hatékony voltam a héten: elintéztem pár orvosi dolgot, fullra feltöltöttem a mélyhűtőt, csomót főztem-sütöttem, rendbe tettem a szekrényeket, kértem időpontot mindenféle karbantartásokra, hívogattam a kertes vállalkozókat. Azt hiszem visszatértem a rendes kerékvágásba, nem sírom már vissza a nyarat, próbálom élvezni az őszt, és minél több időt tölteni a szabadban, a napon.

- Könyves dolgok: nagyon tetszett ez, voltam könyvtárban, és mindenféle jókat találtam, pl. ezt, a molyos Agatha Christie-életműolvasás listájának böngészése során rájöttem, hogy két könyve még hiányzik, amelyeket már meg is szereztem, és remélem még idén tulajdonosa lehetek egy csodás AC-s plecsninek.

Gondoltam, kéne olvasni valamit Anne Tylertől, mert Hornby valahol azt nyilatkozta, hogy úgy szeretne írni ő is, mint Tyler, és mivel Hornbyt ugye imádom, azt hittem, Tyler valami hihetetlen nagy durranás lesz.  Persze lehet, hogy nem jót választottam, az indokom az volt, hogy jó lesz anyósomnak a szülinapjára (ezt most így olvasás után is fenntartom egyébként), meg vonzott rajta a felirat, hogyaszondja "Száz év magány a XX. század Amerikájában."Nem mintha ebben igazán hittem volna, de azért mégis érdekesnek tartom, hogy valaha ilyet leírt a Sunday Times, mert akinek halvány segédfogalma van Márquez regényéről, az biztosan nem hasonlítja ezt a kötetet hozzá, hiszen szemernyi mágia sincsen benne. Meg egyébként sem egy annyira szerteágazó, indázó történet, nem annyira népes családfa meg szereplői gárda, ahogy azt várhatnánk egy ilyen beharangozó után.

Elismerem, voltak érdekes, sőt szimpatikus figurák,  nagyszülők, szülők, gyerekek, de olyan súlytalan volt nekem az egész, valahogy olyan átlagos, semmi különös. Meg voltak persze érdekes sztorik is, belekapott a szerző ebbe is meg abba is, azzal, hogy váltogatta az idősíkokat, nem is volt egyébként gondom, de valahogy nem futott ki az egész igazán sehová, nem volt szép nagy íve, ahogy én azt egy jó családregénytől várom. Még a hintás rész volt a legerősebb (innen a bejegyzés címe), a legmegkapóbb nekem, nem is értem, hogy miért ez a cérna lett a címe, abszolút marginálisnak érzem a szerepét a regényben, és még szimbolikusan sem tudom megmagyarázni, hogy került pont ez a címbe. Persze jól hangzik, de jobb szeretem az indokoltabb címválaszásokat. Ja, és ott volt a ház, ami viszont központi szerepet játszott a történetben (erre a momentumra pl. lehetett volna építeni a címet is),de valahogy ezt sem tudta a szerző kellőképpen megragadni, nem tudott elbűvölni, pedig ésszel tudtam, hogy ez egy gyönyörű, hangulatos ház lehetett, amilyenek nálam sokszor önmagukban elvisznak a hátukon egy regényt, de lelkileg mégsem kapott el a gépszíj, nem tudtam kellőképpen bevonódni. Összességében tehát sajnos nem hengerelt le Tyler, de már az is valami, ha egy regény korrektül van megírva, ha nem bosszankodom, vagy unatkozom olvasás közben, úgyhogy az is lehet, hogy adok neki később még egy esélyt.

2015-ös kiadás a Tericumtól, anyósom ajándékának előolvasása. A címlap nagyon szép, visszafogottságában, mégis enyhe nőiességében, romantikusságában illik a regényhez. Ez egy külföldi borító, amit érdemes volt átvenni, sokkal jobbat nem nagyon találtam én sem. A könyv minősége abban hagy egy kis kívánnivalót maga után, hogy egy egy oldalon ki-kilóg a fűzött kötés fehér cérnája, ami nem mondom, hogy halálra idegesített, de egy kicsit azért zavart, tekintve, hogy ajándékba szántam.

 - Molyos tali a Caffé Da Noi-ban: ismét jókat röhögtünk, isteni volt a ricottás-körtés torta, és nagyon kellemes volt kint ülni a nyárias forróság közepette ebben az árnyékos kis utcában. Tényleg tisztára mint Olaszországban!

- Megnéztük a Florence-t: meglepően jól megcsinált film, eléggé árnyalt jellemekkel, érdekes történettel. 

- A vasárnap maga volt az idill: templom, tésztában sült spenótos lazac ebédre, délutáni fagyizás a városban, esti biciklizés. Ja, és utóbbi során Tibor megdicsért, hogy biztos jót tett a jóga, mert jobban bírom a tempót és az emelkedőket.

- Katinka teniszóráját is árnyas teraszon töltöttem, és érdekes beszélgetéseket hallottam, miközben olvasni próbáltam. 

- Elkezdtük nézni a Mr. Robotot: a főszereplő nagyon bejön, a történet érdekes, bár van benne egy-két dolog, ami már súrolja az én tűréshatáromat, de remélem ebből lesz a kevesebb.

- Ezt a végtelenségig tudnám hallgatni. 

Sokszor, sokféleképpen utaltam már itt a blogon a moly.hu-ra, így kiderülhetett mennyire fontos része ez az oldal az életemnek. Több mint hét éve regisztráltam, és azóta ezzel indul és végződik a napom, olyan ez nekem, mint sokaknak a facebook. Aki nem jár a Molyra, nem is igen tudja elképzelni, mi mindent lehet ott csinálni, és azt, hogy az oldalnak van egy kvázi magazinja is, amely minden hónapban válogatást közöl a legérdekesebb tartalmakból, sokszor még a rendszeres felhasználók sem tudják, vagy legalábbis nem követik figyelemmel. Pedig a  Merítés számos érdekes rovattal várja az olvasókat:   a klasszikus irodalomtól kezdve, a sci-fin keresztül, a kortárs irodalomig, de van sport, bűnügyi, sőt vallási rovat is. Érdemes belenézni, mert a szerkesztők igényesen, intelligensen válogatnak, és nem ritka a roppant humoros tálalás sem. Én a magam részéről öt éve csinálom a gyermek- és ifjúsági irodalom rovatát, ahol korosztályokra bontva olvashattok gyerekkönyvkritikákat a Moly felhasználóitól. Úgy gondoltam, hogy egy kicsit népszerűsítsem az egész Merítést, és benne a rovatomat, ezentúl minden megjelenéskor ejtek egy-két szót erről is.

A nemrég megjelent Merítésben olvashattok pl. az Orosz Zónáról, Mariam Petroszjanról, az angolokkal foglalkozó történelmi irodalomról, és semmiképpen se hagyjátok ki a posztmodern rovatot, ahol most is jókat lehet derülni az összekötő szövegeken. Rovatomban, a Molymazsolázóban pedig tipegőknek, óvodásoknak és kamaszoknak is találtok olvasnivalót.

- Még mindig terasz: kávézás, vacsorázás, olvasgatás - kihasználok minden pillanatot, amíg nem jön a hideg.

- A Zebegényiek: Zsurzs Katival volt egy riport a Nők Lapjában, ott említették ezt a filmet, és egy ráérős délutánon sikerült is megnéznem. Roppant szórakoztató volt. 

- Szombat esti vendégség barátainknál: meleg este, kellemes társaság, finom sült csirke, isteni tiramisu és az erkélyről a belváros látványa.

- Hétfőn este meg nálunk volt rég nem látott kedves vendég: nagyokat röhögtünk, és mivel ő Angliában él, tartottunk egy kis kulturális gyorstalpalót Wellhelloval meg Halott Pénzzel.

- Évnyitó: imádom ezeket az édes-bús nyár végi pillanatokat, amikor újra látja egymást tanár-diák-osztálytárs-szülő. Kár, hogy többet nem lesz, mert gimiben már majd nélkülem megy a lány. Ilyenkor vágyat érzek, hogy elmenjek tanítani, de persze csak ezért nem érdemes.

- Cd-hallgatás a kocsiban: Volt- és  Strandfesztiválos cd-k. Kevés jó szám sajnos, de azok rongyosra hallgatva. Lehúzott ablak, jó idő, tartson ez még sokáig!

Christopher Moore nagy kedvencem, mégis le vagyok maradva az olvasásával, mint a borravaló. A Melankólia-öböl buja bestiája 2014-es kiadás, sokáig halogattam tehát, és most is csak azért szántam rá magam, mert rajta volt a várólistacsökkentős polcon. Az igazi gondom az volt, hogy azt hittem, ez egy másik sorozat része, nagyon hasonlít ugyanis a címe és a címlapképe A neccharisnyás papnő pajzán szigetére, az meg nem tetszett annyira (mondjuk így utólag beleolvasva a bejegyzésembe, nem tudom, miért emlékszem így). Emiatt, hogy nehogy mások is így járjanak, és rendet tegyek végre a magam számára is a Moore univerzumban, most nem írok részletesen a Melankólia-öbölről (legyen elég annyi, hogy szerintem az egyik legjobban összerakott Moore), hanem inkább csinálok egy kis összefoglalót a sorozatokról a régi bejegyzések linkjeivel. Ha azokat elolvassátok, úgyis látni fogjátok, mi a véleményem úgy összességében a szerzőről, röviden annyit: erősen ajánlott.

Love Story - sorozat:

1. Vérszívó démonok

2. Totál szívás

3. Csak egy harapás

Pine Cove - sorozat:

1. Ördögöd van

2. A Melankólia-öböl buja bestiája

3. A leghülyébb angyal

Nagy Kaszás -sorozat:

1. Mocskos meló

2. Secondhand Souls - Ez tavaly jelent meg angolul, remélem hamarosan hozza az Agave, mert az első részt nagyon szerettem.

Tarsoly -sorozat:

Ezeket még nem olvastam, de a kötetek már a szobámban tartózkodnak, úgyhogy legkésőbb a jövő évi várólistacsökkentés keretein belül sor kerül rájuk is.

1. Bolond

2. A velencei sárkány

És amely kötetek egyelőre egyedül állnak, bár Moore-nál sose lehet tudni, hogy mikor csinál belőlük sorozatot, meg egyébként is  ki-bejárnak a szereplők egyik regényből a másikba, ezért is nehéz követni többek között, hogy melyik könyv, melyik sorozat darabja.

Biff evangéliuma

Prérifarkas blues

A neccharisnyás papnő pajzán szigete

Te szent kék!

Ígérem, ez most már az utolsó lesz, de még mindig találtam három könyvet, amelyeket mindenképpen szeretnék megemlíteni a tavalyi felhozatalból:

Gurmai Beáta Borka könyve című kötete a családi kapcsolatokról, rokonságról, családfáról szól. Szerintem ez egy hiánypótló könyv a témában, és az alapkoncepciót nagyon jól megvalósította a szerző. Kedves, aranyos, informatív a szöveg, esztétikus, változatos a képi világ, jók a rajzok, a tipográfia. Gyerekként biztosan nagyon tetszett volna, szívesen böngészgettem volna, és szerintem így lesznek vele a mai óvodások is. A könyvhöz honlap is tartozik, ahol a tervezett rajzfilmsorozat első része is megtalálható.

G. Szász Ilonának eddig mindegyik könyve nagyon tetszett, a 2015-ben megjelent harmadik kötete is, bár belátom, az Álomszövő Pendula valóban egy leheletnyivel gyengébbre sikeredett, mint az első kettő. Nincs vele nagy gond, még így is bőven az élmezőnyben van szerintem, mert a történet nagyon bájos, nosztalgikus, a nyelvezet is a szokott módon igényes és kifinomult, viszont a képek számomra most nem voltak annyira elbűvölőek, inkább csak korrektek. Lehet, hogy kell ehhez egyfajta hajlam a romantikára, vágyódás a régiesre, de aki az ilyesmit szereti, ezt a fajta hangulatot intelligensen, mértéktartóan kapja meg a szerző mesekönyveiben.

Dániel András, abszolút favoritom, a kuflikkal bejutott ugyan a top10-be, teljesen megérdemelten, de volt még egy nagyon érdekes, vicces könyve 2015-ben, amit muszáj megemlítenem. Már a könyv indíttatása is roppant szimpatikus, főhősét ugyanis a szerző Szabó Ozor Jánosról mintázta, aki már kétszer elnyerte a "Világ Legerősebb Fogyatékkal Élő Embere" címet. A kötet eszement és egyben irtó cuki. Dániel Adrás mérhetetlenül sok hülyeséget összehord: fekvőtámaszozó libák, tyúksámán, favalán költészet és még folytathatnám napestig. Felfoghatatlan, hogy hogyan fér el ennyi ötlet egy emberben. És még jól is rajzol. Imádom!

Annyit jöttem-mentem, nyaraltam-pihentem idén nyáron, hogy eléggé elmaradtam a jóságok leltározásával, de most azért röviden összefoglalom, mi minden volt jó a nyárban:

- Horvátország: először nyaraltunk itt, de nem utoljára. Kellemes a táj, gyönyörűek a régi városok, európai szintű a szolgáltatás.

- Balaton: az új szerelem. Ellene voltam a nyaralónak eleinte, de most hogy eltelt úgy az első nyár, hogy szinte minden szabadidőnket ott töltöttük, már érzem, hogy rá lehet kattanni. Teljesen máshogy érzi ott magát az ember, és annyi de annyi mindenről lehetne írni, hogy külön blogot érdemelne.

- Strandfesztivál: a legjobb fesztivál, családias, igényes, na és a Balatonon van.

- Olvasás: jól csúsztak idén nyáron a könyvek, jó kis könnyedeket választottam, és nincs jobb helyszín belemerülni egy könyvbe, mint a hűs szoba vagy az árnyas terasz.

- Evés: nagyon jó helyeken jártunk, na meg otthon is összeettünk mindent. Most persze le kell majd dolgozni a pusz kilókat, de nagyon jó volt teljesen elengedni magamat ezeken a hosszú nyári napokon ezen a téren is.

- Társaság: természetesen ezek az evészetek-ivászatok még jobban estek jó társaságban. Teraszon, fesztiválon, étteremben, szállodában, nyaralóban: mindig volt kivel nevetni és beszélgetni.

- Sorozatozás: volt, hogy egész nap csak néztük a Hazug csajokat, megosztottuk egymással a teóriáinkat és nasiztunk. Ez is isteni volt a nyárban.

- Természet: a szikrázó kék ég, a kis pamacs felhők, a virágzó mezők, a napraforgók, a harsogó zöldek, a madarak, a tücskök, a lepkék.

- Meleg: előbb-utóbb lehet, hogy megunnám, de alapvetően én az örök nyárban szeretnék élni, amikor max. egy kardigánt, esetleg vékony hosszú gatyát kell csak húzni az éjszakai kiruccanásokra is. Amikor egész nap mezítláb, papucsban, szandálban lehet flangálni meg könnyű kis nyári ruhákban. Amikor egész évben lehet strandolni és teraszon ücsörögni, és úgy igazán nem kell fázni sosem.

És akkor folytassuk még egy pár kötettel, amelyek lemaradtak a 2015-ös toplistáról, de nekem mégis tetszettek:

Kicsit féltem Bodor Attila könyvétől, mert ha a szerző aktív moly, ráadásul szimpatikus, mindig kellemetlen, ha nekem meg nem jön be a mű. Szerencsére jelen esetben aztán semmi ilyesmi nem történt, nagyon is kedvemre való volt ez a könyvecske, abszolút meg is állta szerintem a helyét a mezőnyben. Nagyon aranyos, klasszikus felépítésű történet, kedves, ízléses rajzokkal. Ahogy a könyv hátulján is írják, felolvasásra már óvodásoknak is, de kisiskolásoknak is tökéletes kezdő olvasmánynak. Zsűritársaim közül többen idegenkedtek az édességtüsszentéstől, de szerintem egyáltalán nem volt ez gusztustalan, bátran ajánlom a fent említett korosztálynak, emellett tipikusan olyan könyv szerintem, amit a szülő is élvezni tud.

Pásztohy Pankát eddig is kedveltem, mint illusztrátort, és első, íróként is jegyzett mesekönyve is nagyon tetszett. Szerintem ez egy nagyon aranyos, egyszerű, de korrekt kötet, a szerzőtől már megszokott helyes képi világgal, a korosztálynak megfelelő kevés, de értelmes szöveggel, fontos témával. Pitypang kutyus és gazdája, Lili története szintén sorozat, mint manapság a legtöbb gyerekeknek szóló dolog, és már meg is jelent a második rész. Azt még nem olvastam, de ha az is ilyen kedves kötet, szorítok, hogy helye legyen a 2016-os toplistán. 

Rippl Renáta szintén illusztrátorként volt eddig ismert és kedvelt, aztán most ő is tollat ragadott, és a Piroska és a farkas klasszikus történetének átíratával jelentkezett. Nem aratott túl nagy sikert a zsűrinél, sokan fájlalták, hogy nincs értelme az ilyen jellegű könyveknek, nem kell a meséket átírni, finomítani, úgy jó az, ahogy van. Alapvetően nem vagyok én sem híve a Grimm mesék átírásának, olvastam én is Bruno Bettelheimot, tudom, hogy minden szadisztikusnak tűnő résznek helye van ezekben a történetekben, de ezt a kötetet mégis nagyon aranyosnak tartom. A kedves történet mellett élénk színek, kedves rajzok jellemzik a könyvet, egész kicsiknek tök helyes szerintem, aztán meg majd jöhet az igazi Piroska, minden borzalmával együtt.

Írtam már a gyerekkönyves zsűri toplistás könyveiről itt, itt és itt, most jöjjennek azok a kötetek, amelyek nem fértek be a tízes listára, én azonban szerettem őket:

Szinte minden zsűritag úgy érezte, hogy Harcos Bálint volt a legnagyobb vesztese a 2015-ös mezőnynek, hiszen neki több remek könyve is megjelent tavaly, mégsem jutott be ezek közül egy  sem a top10-be. Talán lehetett volna taktikásabb a  zsűri, és a pontok átcsoportosításával legalább egy, konszenzussal kiválasztott kötetet bejuttathattunk volna, mert most mindenki a maga kedvencét nyomta. Nekem  a Szofi-sorozat első kötete, a Szofi tüsszent volt pédául a legkedvesebb. Ez egy tüneményes láncmese a legkisebbeknek, Cristina Quiles egyedi, finom rajzaival. 

Takács Zsuzsa kötete kicsi Mimiről, a kisnyusziról, szintén egy legkisebbeknek szóló sorozat első kötete. Két fontos témát dolgoz fel, érdekesen és jól meséli el az ovikezdésről és a költözködésről szóló történeteket. A képi világa bár meglehetősen rózsaszín, mégis kellemes, esztétikus, nekem egyedül a nyuszik kék gülüszeme volt nagyon furcsa és idegen. Harcos sorozatához hasonlóan ebben is van még tartalék bőven, jól kitalált a koncepció is, úgyhogy nem kizárt, hogy idén sikerül bejutni egy újabb kötetnek a legjobbak közé.

És még egy sorozat, ezúttal a nagyobbaknak, és már a harmadik rész, Kiss Ottó "Ati a tükör mögött" című kötete. Ez a történet is, mint a sorozat többi darabja, kicsit melankolikus, de ugyanakkor kedves, hangulatos. Hanga Réka illusztrációi pedig csodaszépek. Sok kép, kevés, de okos, igényes szöveg, nagycsoportosoknak, kisiskolásoknak ajánlható, a főszereplő kisfiú is ebbe a korosztályba tartozik. Nem tudom, itt mi hiányzott, mert több zsűritag is kifejezetten pozitívan nyilatkozott a könyvről, végig ott is volt az élmezőnyben, de aztán a végén valamiért mégis lecsúszott.