Kicsit csömöröm volt már a vámpíroktól, úgyhogy nagyon örültem, hogy az Agave leporolta Moore ezen korábbi művét, amely szerencsére nem a vérszívókról szól, hanem az indiánokról. Egyébként is szeretem a rézbőrűeket, és Moore minden iróniája és kritikája mellett  is szívet melengetően ír róluk.

A történet Moore-hoz méltóan csavaros és fordulatos, no és a megszokott módon bizarr. És persze a sok mulatságos jelenet mellett most is ott van a mélyben egy sokkal komolyabb vonulat, ami olyan mértéket ölt a végén, hogy egészen meghatódtam. A Mocskos melóhoz tudnám hasonlítani ebből a szempontból, nagyon kompakt az egész, ahogy Moore végigviszi az erkölcsi, lélektani vonalat, nálam ezért több ő, mint egy átlagos vicces, kalandos szerző.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.