És akkor most jöjjön a gyerekkönyves zsűri toplistás könyveinek harmadik, egyben befejező része:

Miklya Zsolt: Végtelen sál

Gryllus előző bejegyzésben tárgyalt verseskönyve mellett ez volt a másik nem prózai alkotás, ami bekerült az első tízbe. Meg is érdemli, mert témájában és megvalósításában is verte a mezőnyt. Mondjuk ez sajnos annak is betudható, hogy elég vérszegény volt ezen a téren a felhozatal, nekem már a hajam kihullott a sok bicsakló rímtől meg döcögő ritmustól egyes szerzők könyveiben.  Itt viszont a versek teljesen rendben vannak, sőt van köztük egy-két kifejezetten negkapó is. Szép könyv nyelvileg is és képileg is, ez utóbbi Schall Eszter keze munkáját dícséri.

Tóth Krisztina: Anyát megoperálták

Fontos téma, nagyon jól megcsinálva. Gyerekszemszögből, viccesen is, komolyan is, minden lényeges dologra kitérve, nagyon jó illusztrációkkal. Mondjuk manapság egy óvodás gyerek nagypapája nem jár bottal, meg úgy összességében inkább olyan nyolcvanasnak néztek ki a nagyszülők a képeken, de ez legyen a legnagyobb hibája a kötetnek. Hitka Viktória illusztrációi egyébként nagyon kellemesek, és nagyon jól játszik a színekkel, a betegséget, komorságot jelző szürkét-feketét oldja a lányos-pasztelles, de ugyanakkor a mellrákhoz is kapcsolódó rózsaszínnel. Tóth Krisztina meg profi, ebben is.

Vadadi Adrienn: Alma utca 22.

Nagyon helyes kis könyv, az a békebeli hangulat, amikor az egy házban lakó gyerekek együtt bandáznak. Sok mindenből látszik, hogy 2015-ös, van benne négyes metró meg táblagép, de a hangsúlyt arra helyezi, hogy a legjobb még mindig biciklit szerelni meg macskát szelídíteni, és egy igazi jó csapathoz tartozni. Mészely Ilka rajzai is olyan kellemesen egyszerűek, vidámak, kedvesek, mint a könyv egész világa. Ez a kötet volt az egyik kedvencem az egész mezőnyből, mindig is szerettem az ilyen jellegű, ma már kicsit retrós történeteket.

Varró Zsuzsa-Varró Dániel: Áfonyka

És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban itt van a Varró testvérek bűbájos mesekönyve, ami szerintem a mezőny legjobbja volt idén. Végtelenül helyes kötet, az utóbbi idők egyik legjobb gyerekkönyve. Az egész roppant szellemes, a versekkel, a szójátékokkal, az utalásokkal, mondjuk emiatt, meg a hosszabb fejezetek miatt inkább nagyobbacskáknak való. A történet meg az az igazán békebeli, gyermekien kedves, pozitív hangulatú. A kötet hangulatához pedig tökélesen illenek Domján-Udvardy Melinda illusztrációi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.