Ez megint egy viszonylag korai Moore, úgy látszik az Agave most arra állt rá (nagyon dicséretesen), hogy szépen lassan (és sorban) kiadják a magyarul még meg nem jelent köteteit. Nem egy kiemelkedő darab ez a mostani, ha a humor részét nézzük, nem kacagtam magam könnyesre rajta (persze az is lehet, hogy csak én nem vettem a lapot, mert a férjem pl. jó párszor a térdét csapkodta olvasás közben), viszont annyira hangulatos lett ez a trópusi szigetvilágos-rakománykultuszos miliő, hogy összességében nagyon jól szórakoztam. Moore egyszerűen diliházba való a sok agyament ötletével, most is sikerült annyi hülyeséget összeírkálnia, hogy csak kapkodtam a fejem. Kikapcsolódásnak tökéletes volt ez a bizarr kalandregény, szexis, izgalmas, és teljességgel lökött. Egyébként csak nekem volt ismerős Roberto, a beszélő denevér, vagy tényleg szerepelt már más Moore regényben is?

UPDATE: És a legfrissebb hír az új Moore-ról közvetlenül az Agavetől: ősszel jelenik meg új kötete, az eredeti címe Sacré Bleu. A regény cselekménye Vincent van Gogh öngyilkossága körül forog, melynek körülményeit egy pék igyekszik kinyomozni Tolouse-Lautrec-kel karöltve. Érdekesnek hangzik!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.