Ez a sorozat is olyan lesz szerintem (pláne, hogy közben már a harmadik részt is elkezdtem olvasni), hogy inkább emelkedik a színvonal, mint csökken, és ez kellett is nagyon, mivel az első részből még sok mindent hiányoltam. Ebbe a részbe már egy csomó pluszt, új szálat, új szereplőt belepakolt Moore, és van akinek ez már sok, de számomra határozottan izgalmasabb, fejkapkodósabb olvasmánnyá tette a második részt.

Sokat árnyalt a vámpírok megjelenítésén, jelentős lépést téve számomra az egyediség felé. Abby figurája pedig rettenetesen ott van, bár személy szerint rühellem a csajt, de nagyon földobta a regényt a szövege, naplóbejegyzései, az egész idegesítő, legszívesebben kitekerném a nyakát lénye. A fájó csak az, hogy ilyen lányok tényleg vannak, Moore totál eltalálta egy nemzedék, szubkultúra megjelenítését, már-már társadalomkritikába hajlóan pontosan kidolgozott a mocskos szájú gót eszement karaktere.

Szóval jó tempóban pörögnek az események a végkifejletig, és jó csavarnak érzem a lezárást (bár inkább nyitva hagyást) is, de akkor biztos nem tetszett volna, ha nincs a kezemben frissen, melegen a folytatás, így meleg váltással nagyon jó volt olvasni, de ha hónapokat vagy még többet kellett volna várnom a harmadik részre, asszem lekaparom a falat az izgalomtól.

Külön plusz pont viszont az utószóért,  eddig is szerettem a Császár figuráját, de most már tényleg értem is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.