szent kék.jpgMoore-t mindig beszerezzük, Moore-t mindig elolvassuk, és Moore-on hol jobban, hol kevésbé, mindig szórakozunk. Na, ez most inkább a kevésbé volt. Lehet, hogy túl sokat vártam a párizsi impresszionista századelős miliőtől (mert az azért nagyon be szokott jönni), de Toulouse-Lautrec-en  (megőrülök ettől a kacifántos névtől, mindig meg kell néznem, hogy írják) kívül, akit imádtam, olyan sokat azért nem adott hozzá a sztorihoz. Moore nem ma kezdte az ipart, úgyhogy ez a könyve is tisztességes munka, remek az alapötlet, és megvan benne minden, ami az ő bizarran szárnyaló fantáziájára jellemző. Jól is lehetett vele haladni, de összességében nem éreztem azt, hogy most egy hú, de jó könyvet olvasok (mondjuk azt se, hogy rosszat). Szóval ez most egy eléggé semmitmondó értékelés, de lehet, hogy a könyv is az volt nekem valamilyen szinten. Mindenesetre elmennék szívesen valamikor Párizsba, ez az ott játszódó könyveket olvasva mindig felhorgad bennem, na meg mindenképpen jöhet a következő Moore is, úgyhogy csak így tovább, Agave!

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr665643487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása