Jó pár éve olvastam az első Westmacott regényt, úgy emlékszem tetszett is, de aztán valahogy a többi rész elmaradt, nem is értem miért, hiszen elkötelezett rajongója vagyok Agatha Christie-nek, és azért ezek a kötetek is szerves részét képezik az életműnek, tehát illik őket elolvasni. Mindenesetre  amikor kijött az új kiadás, gondoltam kell nekem ez a sorozat ebben a szép külalakban, plusz a molyon is meghirdették az Agatha Christie olvasást, gondoltam én elsősorban ezekkel a regényekkel nevezek. Közben apu is felhívta a figyelmemet speciálisan erre a darabra egy Könyvesblogos bejegyzéssel , úgyhogy minden jel arra mutatott, hogy kell ez nekem.

És mennyire igaz volt ez a megérzésem. Ne tévesszen meg senkit, hogy romantikus címke alatt fut néhol a könyv, mert persze van szó benne szerelemről, és a vége felé van egy nagyon szép, szívszorító rész, amikor majdnem kijött a könnyem, de összességében ne várjon senki bájos lányregényt, ez egy igazi kőkemény történet, persze Agatha Christie enyhet adó stílusában. A krimi királynője nem tud kibújni a bőréből, igaz hogy itt nem történnek bűnügyek, csak családi titkokra derül fény, de mindezt ugyanazzal a feszültségteremtő erővel írja meg Agatha Christie, mint a legjobb Poirot-történetet. Talán Szabó Magda tudott ennyire jól írni a mindennapi életünk apró kis mocskairól, élethazugságainkról, botlásainkról. Mindenkinek ajánlom a könyvet, aki viszonylag könnyed, olvasmányos formában szeretne elgondolkodtató, mindannyiunkat érintő témákról olvasni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.