Ez a kötet banálisabb, kommerszebb, mint a Távol telt tőled tavaszom, engem legalábbis nem tudott annyira megérinteni a történet. Az első két rész nagyon tetszett, bár már akkor sem tudtam együtt lélegezni a szereplőkkel, valahogy sehogy sem tudtam megérteni a mozgatórugójukat, a harmadik viszont már abszolút elment vadromantikus meg misztikus irányba, ami jelentős mértékben levont számomra a mű értékéből.

Az viszont érdekes, hogy voltak benne abszolút krimis részek, sőt tulajdonképpen bűntény is történt, úgyhogy akik krimit várnak elsősorban Christie-től, lehet hogy ezt jobban értékelik. Ez természetesen nekem is örömet okozott, meg a tipikus Agatha Christie-s fordulatok, sejtetések, titokzatoskodás. Az ember egyszerűen képtelen elvonatkoztatni, messziről látszik, hogy ezeket a könyveket a krimi királynője írta, épp ezért bármikor szívesen olvasnék hasonlót (kár, hogy csak olyan kevés ilyet írt), pár kellemes órát még egy ilyen gyengébb regény is okoz ugyanis az igazi rajongónak, mint ahogy krimiben is szívesen olvasom még a nem oly fondorlatosakat is. Azt hiszem ebben áll Agatha Christie zsenialitása, ettől ő az egyik kedvenc szerzőm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.