Gaimantől utoljára a Coraline-t olvastam jó két éve, és bár ez az első találkozás a szerzővel nem volt kellemetlen, valahogy azóta nem akadt a kezembe semmi tőle, köszönhető ez talán annak, hogy nem áll túl közel hozzám ez a  műfaj. Most viszont lehetőségem nyílt szerezni egy pédányt Gaiman talán legkultikusabb regényének jubileumi bővített kiadásából, és azt hiszem véglegesen elköteleződtem a szerző mellett. Nincs nagy összehasonlítási alapom a műfajban, de állandóan Christopher Moore járt a fejemben (akinek a munkásságát szintén kedvelem), nála olvastam eddig ilyen csodás és egyben bizarr lényekről, akik úgy ellepik a való világot, hogy öröm nézni. Gaiman hatalmas fantáziával bíró mesélő, kiváló stílusban tálalja szürreális történetét, és még csak nem is annyira ijesztő, mint vártam, szóval nyugodtan olvashatják az ilyen gyenge idegzetűek is, mint jómagam. A több mint hatszáz oldal ellenére egy pillanatig sem volt unalmas a könyv, nekem a kis kitérők, anekdoták is nagyon szórakoztatóak volt, összességben rendkívül kellemes kikapcsolódás volt, és végre ez egy olyan kultkönyv, ami nekem is tetszett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.