Beszerzések (4): 

Ezt a könyvet ajándékba kaptuk, erre egy molyos értékelés miatt figyeltem fel, és gyorsan megrendeltem, ez az első olvasmány a könyvklubunkra, amit a szomszédokkal csinálunk, ezt pedig azért rendeltem meg, mert a popkultos csajoknál újra előjött Dorothy L. Sayers, akit már régen akartam olvasni, és csak ez az egy könyve volt megszerezhető hirtelen. A két krimi antikvár példány volt, pár száz forintért.

Olvasások (15): 

A felnőtt könyvek közül három az őszi polcról van, ez pedig előző havi beszerzés, úgyhogy tudatosságban nem volt hiba. Ennek a kivételével nagyon tetszettek is, úgyhogy a radarom se működött olyan rosszul. Valószínűleg ezért nem volt félbehagyásom sem ebben a hónapban. Ehhez olvastam még egy rahedli, szám szerint 11 darab gyerekkönyvet, mivel kezdenek beérkezni a könyvtárba a zsűrizendők. Így most ismét visszaállt az olvasott könyvek mennyisége a már megszokottra.

A huszonöt könyv, mint kiderült, tényleg túl bevállalós volt, tizenötöt sikerült elolvasni. Ahhoz képest nem rossz, hogy eleve csak összesen huszonnégy könyvet olvastam a nyáron, tehát csak hat darab volt a beeső, és amit elolvastam, azt mind nagyon élveztem.  Egy kötet volt, amit beleolvasás után abbahagytam, és négy, amiket áttettem az őszi polcra, mert még mindig nagyon érdekelnek, csak nyáron nem jutott rájuk idő. Ezenkívül az őszi polcon már beszerzett, kölcsönkért, megrendelt könyvek vannak, szóval tulajdonképpen az itthoni olvasatlanokat akarom csökkenteni, és úgy gondolom, ha nem hagyom magam eltántorítani, reális esély van a sikerre. Ezenkívül jönnek majd a zsűrizendők, már elég sok megvan a könyvtárban belőlük, úgyhogy azért be kell majd osztanom az időmet, főleg, hogy a délutánjaim folyamatos tanítással telnek majd. 

Beszerzések (1): A popkultos csajoknál hallottam erről a könyvről, és gyorsan meg is rendeltem egy antikvár példányt, mivel a könyvtár katalógusában nem volt.

Olvasások (6):

Elég eseménydús volt az augusztus, és valószínű emiatt lett a vártnál kevesebb az olvasott könyv. De legalább a felnőttkönyvek közül az ötből négy a nyári polcon volt. Az egy beesőt a barátnőm adta a Balatonon, és érdemes  volt bevállalni random, jó kis könyv volt. Az egyetlen gyerekkönyv is a Balatonon került a látókörömbe, Emma unokahúgom hozta magával. Zsűrizendő volt, úgyhogy kaptam az alkalmon. Várólistacsökkentős könyv nem volt egy sem a hónapban, és lehet, hogy ennek is köszönhető, hogy félbehagyás sem.

Beszerzések (0):

A múlt havi dömping után júliusban visszaállt a normál üzemmód, vagyis nem vettem semmit. Szerintem mostanában nem is fogok, mert tele vagyok könyvtáriakkal, és lassan már begyűrűznek az új zsűrizendők is.

Olvasások (10):

Gyerekkönyvet csak egyet olvastam, nem véletlenül, mivel eléggé telítődtem velük a zsűrizés hajrájában. Azért ezt az egyet nem tudtam otthagyni, amikor megláttam a könyvtári újdonságok között. Cserébe viszont olvastam kilenc felnőtt könyvet, ami nem rossz teljesítmény, sejtettem, hogy nyáron azért több időm lesz, plusz tényleg jól csúszó, könnyed olvasmányokat választottam. Különösen az Agatha Raisin könyvek voltak nagyon haladósak, és meglehetősen tetszettek is. Érdemes volt pihentetni ezt a sorozatot jó öt évig, most tovább is olvasnám szívesen, de előbb a többi nyárra tervezettel szeretnék haladni. Hat könyv volt ebben a hónapban, amit a nyári polcról olvastam. A Kate Mortont anyósomnak vettem meg, és nem bírtam ki, hogy ne olvassam el rögtön. Jól is tettem, remek regény. Kertész Erzsébet könyve csak úgy rám ugrott a polcról, amikor könyvtárban jártam, de ezt sem bántam meg, ha nem is öt csillagos, de azért határozottan bájos volt. Ella szakácskönyve meg már régen nálam volt, most végre befejeztem. Visszatérve a nyári polcra: nem látom reálisnak, hogy végezzek vele. A Leiner Laurák és a Lukács Liza könyv biztos sorra kerülnek, a többi viszont valószínűleg őszre tolódik, illetve két-három van, amit úgy döntöttem, mégsem olvasok el, de erről majd a nyári záráskor írok.

Félbehagyások (0):

Még csak késztetést se éreztem egy pillanatra sem, hogy valamit félbehagyjak, úgyhogy tényleg jól válogattam, azt hiszem. 

Ez év első félévében nem igazán találtam olyan könyveket, amelyek nagyon a fogamra valóak lettek volna, így az újdonságokról sem írtam, most viszont hirtelenjében egész szép kis kompánia gyűlt össze ígéretes kötetekből, úgyhogy gondoltam ajánlok egy-két könyvet, amelyeket még gyorsan begyömöszölhettek a bőröndbe a fürdőruha, búvárszemüveg stb. mellé.

Az első egy általam nagyon várt regény, Kate Morton legújabb könyve. Egyik kedvenc szerzőm a tőle megszokott felépítésű történettel jelentkezett ismét, a múlt és a jelen szálai egy rejtély körül kapcsolódnak össze. A borító gyönyörű, ha pedig Morton hozza a tőle megszokott lírai stílust és az izgalmas, fordulatos cselekményt, akkor azt hiszem, ismét kellemes olvasmányélménynek nézek elébe. 

Sophie Hannah is előrukkolt végre az újabb Poirot történettel, amely szintén előkelő helyet foglal el a várólistámon. Agatha Christie nagy rajongójaként természetesen nem hagyhatom ki ezt a kötetet, ráadásul a fülszöveg egészen érdekes  és különleges rejtélyt sejtet.

Veronica Henrytől még csak egy regényt olvastam, de az olyannyira tetszett, hogy úgy gondolom, sort kerítek a többi kötetére is. Ez a frissen megjelent különösen érdekel, annyira harmonikus a borítója, és kellemesnek ígérkezik a története is. Sütés-főzés, kirepülni készülő gyermekek, határozottan nekem való. 

Virginie Grimalditól viszont még nem olvastam semmit, ez nem is csoda, hiszen ez az első magyarul is megjelent könyve. Az öregek otthonát, mint helyszínt nagyon bírom, a történet pedig a fülszöveg szerint egyszerre megható és vicces, úgyhogy tutira az én világom. Ha ehhez még franciás könnyedség is társul, akkor az már csak hab a tortán.

És ha már a franciáknál tartunk, akkor utolsónak Mark Greenside könyvét ajánlom, aki Bretagne-ban megélt tapasztalatairól mesél humorosan, olvasmányosan, legalábbis ezt ígéri a fülszöveg. A borító nagyon rendben van, ráadásul a hvg adta ki, akikkel mostanában nem nyúltam mellé, úgyhogy ezt is bátran merem ajánlani a szabadságra, még akkor is, ha nem Franciaországban töltitek. 

Beszerzések(5):

Kicsit belehúztam most beszerzésügyileg. Először is a virtuális kosaramba került Brian Wansink könyve, ugyanis eléggé rácuppantam a túlevés témájára, és sajnos ez az alapmű nem volt meg a könyvtárban. És ha már így elkapott a  gépszíj, akkor gyorsan megrendeltem Mariana Leky köteteit is németül,  miután az egyetlen magyarul megjelent regénye nagyon tetszett. Az evős könyvet már el is olvastam, kitűnő volt, Leky viszont valószínűleg már csak az őszi olvasmányok körébe fér bele, ha tartani akarom magam a nyári ütemtervhez.

Olvasások (7):

Amennyire megnyomtam a beszerzési vonalat, annyira gyengén sikerült viszont a június az olvasott könyvek számát tekintve. Hiába tört ki ugyanis a nyári szünet, rengeteget dolgoztam, de most talán már lassan jönnek lazítósabb napok, és sikerül egy kicsit jobban haladni a tervekkel. Mondjuk az jó, hogy a hét könyvből négy kötet is szerepelt a nyári polcomon, a felnőtt könyvek közül így csak egyet olvastam hirtelen felindulásból, és az is már évezredek óta várólistás volt. A gyerekkönyvek tekintetében pedig egy kötet a nyári listán szerepelt, a másik kettő meg zsűrizendő volt, úgyhogy tudatosságban összességében nem volt hiány.

Félbehagyások (0):

Ennek is örülök, valószínűleg a fent említett nagyobb odafigyelésnek, érzékenyebb válogatásnak van köze ehhez is. 

Pár napja írtam 2018 legjobb gyerekkönyveiről, most pedig hoztam egy bejegyzést az ifjúsági szekció nekem legjobban tetsző darabjairól. Itt megnézhetitek az összes kötetet, amelyeket zsűriztünk.  Idén az a helyzet állt elő, hogy meglehetősen elégedett vagyok az eredménnyel. Egy kötetet cserélnék csak le, és ez Szakács Eszter könyve, mert bár nagy rajongója vagyok a szerzőnőnek, és a sorozat előző darabját is imádtam, ez a rész most engem nem kötött le kellőképpen. Helyette viszont nálam a legjobbak között helyet kapott Wéber Anikótól a Zuhanórepülés, amely a véghajrában csak egy paraszthajszállal maradt le a listáról. 

Íme tehát a szerintem legigényesebb, legszórakoztatóbb, leginnovatívabb kötetek:

Berg Judit - Kertész Erzsi: Az óra rejtélye

Tavaly is írtam egy bejegyzést, miután a Merítés-díj zsűrije előrukkolt a tízes listával, hogy a zsűrizett könyvek közül nekem melyek voltak a kedvenceim. A zsűrizés folyamán a 2018-ban magyar szerzőktől először megjelent köteteket vizsgáltuk, ezen a listán nézhetitek meg az összeset. A legjobb tízes listáját pedig itt találhatjátok. Jó kis lista lett, de nekem megint lemaradt egy-két kedvencem, úgyhogy idén is írok arról a tízről, ami nekem a legjobban tetszett. 

Tavaly két olyan könyv volt, ami nekem is nagyon tetszett, és a zsűri is érdemesnek találta őket a top10-re, idén ez  a szám egyel emelkedett, így most három olyan kötetről írok először, amelyek nekem is nagy kedvenceim és a legjobb tíz között is helyet kaptak.

Molnár T. Eszter: A Kóbor Szálló

Nagyon helyes könyv, egy fontos téma empatikus feldolgozása. Így kell szerintem a gyerekeknek tálalni a hajléktalanságot, szeretettel, derűvel, de azért nem elhallgatva a nehézségeket sem. Megmutatja a történet, hogy miért lesz valaki hajléktalan, hogy mivel jár ez, de csak szőrmentén, hogy ne legyen azért annyira megrázó. Plusz kis mellékszálak, varázslatosságok színesítik még az alapsztorit, hangulatos, humoros és egyben megható az egész. Mindehhez pedig remek illusztrációk társulnak.

Zágon Olga: Kajtikó, a derék sárkányfiú

Kalandos, vicces, nagyon helyes könyv, népmesei szereplők, népmesei fordulatok egy kicsit másképp tálalva. Rövid fejezetei miatt esti mesének is tökéletes az óvodás korosztálynak. Az illusztrációk is nagyon ízlésesek.

Bodor Attila: A tél menyasszonya

Gyönyörű, légiesen lírai mesekönyv, fordulatos, izgalmas, de szépen lekerekített történettel, a népmesék nyomdokain haladva, klasszikusan, megnyugtatóan. Nagyon igényes a könyv megjelenése is, Szimonidesz Hajnalka csodaszép illusztrációi remekül illeszkednek a szöveghez.

Most pedig jöjjenek azok a kötetek, amelyek lemaradtak a top10-ről, nekem viszont nagyon tetszettek:

Két félbehagyottal és tíz elolvasottal zártam a tavaszi polcot, úgyhogy ismét megdicsérhetem magamat. Igazán emlékezetes könyv nem volt köztük, de az elolvasottak mindegyike kellemes élményt nyújtott. Két várólistás is kézbe került: egyiket elolvastam, másikat félbehagytam. Ez azt jelenti, hogy ötöt kezdtem el eddig a várólistacsökkentősökből, és ebből kettőt olvastam el. Nyáron sorra fog még kerülni kettő, de természetesen nem garantálom, hogy el is olvasom őket. :D

Lássuk mi lesz még a nyáron! Nagyon bevállalós vagyok huszonöt darab könyvvel, de a nyár azért a lazítás, nyaralás és ezzel együtt a több olvasás időszaka is, úgyhogy nem félek. Főleg, hogy könnyed darabokat válogattam. Az Agatha Raisinek és a Bexi-sorozat kötetei könnyen csúsznak majd, mint ahogy a régi pöttyös, csíkos darabok is. A túlevés tematikájából lesz még két könyv, erre most nagyon rácuppantam, egy-két vicces, könnyed amire rákívántam mindenféle hatások következtében, illetve három várólistacsökkentős is, hátha. 

Beszerzések (2):

Megkaptam tesómtól szülinapomra Lucy Strange új könyvét. Nagyon tetszett a szerző másik regénye, és a fülszöveg alapján ez is jónak tűnt, úgyhogy ezt választottam az egyébként nem túl nagy kínálatból.  Körülbelül még egy újdonság volt, ami érdekelt, Ruth Hogan új regénye, de azt megvárom szerintem, míg beszerzi a könyvtár. Ezenkívül megvettem magamnak egy kamaszkorom óta várólistás kötetet, ami most valahogy megint eszembe jutott. A könyvtárban nem volt, így megnéztem, hogy kapható-e antikvár példány a Librinél, és volt is, kemény hatszáz forintot fizettem érte. Most nagy a boldogság. 

Olvasások (20): 

Májusban ért igazán finisébe a zsűrizés, úgyhogy még több gyerekkönyv volt ebben a hónapban, mint az előzőben, összesen tizenöt darabot olvastam. Lackfi könyve borzalmas volt, de a többi mind egész jó. Ha választanom kellene, azt mondanám, hogy a Marci és a kincsesláda tetszett a legjobban, imádom ezt a sorozatot. A felnőtt könyvek viszont egytől egyig szuperek voltak, mind az ötöt nagy kedvvel olvastam.  Az hónap elején és a végén egy-egy életmódkönyvvel, amelyek rádöbbentettek egy csomó dologra. A tavaszi projektet befejeztem, úgyhogy adtam magamnak egy virtuális csillagot. Két várólistacsökkentőset is elkezdtem, de ők a félbehagyottaknál landoltak. 

Félbehagyottak (3):

Egy zsűrizős volt, amit nem bírtam végigolvasni, és két kötet a várólistacsökkentésről. M. Kácsor könyvének első része nagyon tetszett, de most valahogy azt éreztem, hogy elég volt abból a világból egy kötet, nincs kedvem megint ott lenni. Rubin Eszter első könyve is csak négyes volt, és sajnos a második még idegesítőbb, úgyhogy bár a gasztro része megint nyálcsorgató, inkább hagytam. Arra legalább jó volt ez a kis kaland, hogy a harmadik regényét is levehettem a várólistáról, ennyit Rubin Eszterről. A másik félbehagyott pedig az első könyv volt, amit Grecsó Krisztiántól olvastam, aminek nem örülök annyira, mert szeretném szeretni. Ő mindenképpen fog még ezért esélyt kapni. 

Beszerzések (0):

Hihetetlen, hogy még mindig nullán vagyok, nem is volt még ilyen év szerintem. Nem lettem különösebben libabőrös mások könyvfesztiválos kupacai láttán, az új megjelenésekre se csillan fel a szemem, úgyhogy nagyon kellemesen elvagyok így most.

Olvasások (16):

Jól bele kellett húznom a zsűrizésbe, mivel május végéig még el akarok olvasni minél több könyvet a 2018-as kiadások közül, minek eredményeképpen tizenkét kötetet olvastam ebből a kategóriából áprilisban. Szerencsére nagyon gyenge nem volt köztük, a fele a közepes, a másik fele meg az igazán jó kategóriát képviselte. Legjobban Molnár T. Eszter hajléktalanságról szóló meseregénye, A Kóbor Szálló tetszett. Emellé négy felnőttkönyv fért be, ezek közül is egy az ifjúsági zsűrizésre kellett. Legjobban a Franzennek örültem, mert ezzel bizonyítottam magamnak, hogy nincs olvasási válságom, mivel a sok félbehagyott könyv miatt már-már erre gyanakodtam. De ezt a több, mint ötszáz oldalas féltéglát simán lenyomtam, és tetszett is, ezért úgy gondolom, nincs bajom sem egy könyv hosszúságával, sem a magas irodalommal, egyszerűen vannak könyvek, amelyek nem hozzám szólnak, vagy csak épp nem a jó pillanatban tallkoztam velük. A tavaszra tervezett könyvekkel így kész vagyok (a Druckermant május elején fejeztem be, arról majd jövő hónapban írok), a várólistacsökkentési projektet meg most már biztosan elbuktam az NW miatt, de nem baj, mert a saját szabályaim szerint már az is nyereség, ha valamelyik könyvnél kikattinthatom a kis zöld várólista ikont, mondván ez sem érdekel már. 

Félbehagyások (4):

Náray könyvét más ajánlotta, féltem is, hogy nem fog tetszeni, hát be is jött sajnos. A szerelem egyenletét magam választottam, először tetszett is, voltak benne nagyon jó momentumok, de aztán meg túl sok lett az erotika meg a nyál, úgyhogy ezt is hagytam. Berg Judit regényét azért akartam elolvasni, mert zsűrizendő a második kötete. Ez is jól indult, de aztán unalomba fulladt. Az NW volt a legnagyobb csalódás, mert nagyon vártam, régen el akartam olvasni, és  Nicole Krauss regénye jó volt, úgyhogy akartam maradni ebben a közegben, de aztán nagyon más lett, mint Zadie Smith eddigi kötetei,  így végül ez is ment vissza a könyvtárba olvasatlanul. 

Beszerzések (0):

Hihetetlen, de még mindig nem vettem semmit. Nincsenek is vágyak, talán azért mert kilószám hordom haza a könyvtári könyveket. 

Olvasások (10): 

Hét darab felnőtt könyvet olvastam (ezekhez soroltam ebben a hónapban az ifjúságiakat is, mert mégiscsak inkább ide valók, mint a gyerekkönyvekhez), és nagyon elégedett vagyok, mert kivétel nélkül szerepelnek a tavaszi polcomon is. Ezzel a projekttel nagyon jól állok, hiszen már több, mint a felét elolvastam a megcélzott könyveknek, és még csak egy tavaszi hónap ment le. Volt egy várólistacsökkentős is, és bár ott messze nem haladok jól, de minden kis eredménynek örülni kell. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy végre folytattam a Neveletlen Hercegnő sorozatot, amit majdnem két éve hagytam félbe. Az olvasmányaim minősége is megfelelő volt, mindegyiket szórakoztatónak találtam. Gyerekkönyvből hármat sikerült elolvasni, ez elég gyenge, főleg, hogy lassan közeledik a zsűrizés hajrája, de áprilisban biztos, hogy behozom a lemaradást, mert már tonyosulnak a kötetek a komódon.

Félbehagyások (1): 

Ez nem saját választás volt, egy ismerősöm ajánlására olvastam, és hát meg is lett az eredménye. Gyűrtem-gyűrtem, mert nagyon nem akartam úgy visszavinni, hogy feladtam, de aztán nem bírtam tovább. Valahogy nagyon nem az én világom volt. 

A téli polc teljesítése nagyon jól sikerült, két könyv kivetelével az összeset elolvastam. Az anyósomnak ajándékba vett regényt félbehagytam, Hendrik Groen kalandjainak második része viszont csak átcsúszott tavaszra. A százéves ember (aki azóta már százegy lett) most sem okozott csalódást, de nagyon tetszett ez, és jókat mulattam ezen is. Ez és ez is nagyon kellemes volt, vagyis öt kötet nyerte a mezőnyből maximális csillagot és egyben helyet a szívemben. Ez azért nem olyan rossz arány.

A tavaszi polcról már elkezdtem ezt, és egész olvasható. Ezen kívül még négy könyv (a képen láthatóak) már itthon van, úgyhogy ezek biztosan sorra kerülnek. A neveletlen hercegnőre nagyon rákívántam, úgyhogy ki is veszem még a héten a könyvtárból az összes részt, amit nem olvastam a sorozatból, és reményeim szerint kellemesen vidám napokat töltök majd velük. Hoang regényét és Druckerman könyvét pedig már előjegyeztettem, úgyhogy ezek is biztos olvasásoknak látszanak. Zadie Smith meg várólista-csökkentős, és úgy gondoltam jó lenne ott is egy kicsit előrehaladni. A tavasz többi része meg zsűrizős hajrában telik majd, mert van még mit olvasnom onnan is.

Beszerzések (0):

Ebben a hónapban már akadt legalább egy könyv, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet, de még tudok várni vele, valószínű ezt kérem majd tesómtól szülinapomra. Egy-két zsűrizendő könyv volt még, amikre kíváncsi vagyok, és nincsenek meg a könyvtárban, de végül azokat sem rendeltem meg, úgyhogy a február is könyvvásárlás nélkül telt.

Olvasások (20):

Felnőtt könyvet csak hármat olvastam, és egyik sem volt valami roppant nagy élmény, pedig mindegyik régen várós volt, és eléggé érdekelt. A zsűrizést most eléggé megnyomtam, plusz volt egy-két random kötet is, ami velem akart jönni a könyvtárból, úgyhogy olvastam egy rahedli gyerekkönyvet. A legjobban tetszett Paulon Viktória új könyve és Maksai Kinga első regénye, de nem volt rossz Ruff Orsolya, Varró Dani és Rippl Renáta könyve sem. Így összességében nem mondhatom, hogy rossz volt a február, elégedett vagyok. Várólista-csökkentőst ugyan nem sikerült ebben a hónapban egyet sem olvasnom (egy kicsit lélekben már most feladtam, mert a nagy részéhez nem nagyon van már kedvem), viszont a három felnőtt könyv, amit olvastam, szerepelt a télre kitűzött listámon, és így azt majdnem maradéktalanul sikerült teljesítenem, de erről majd részletesebben a következő bejegyzésben. Megkaptam az 5000 elolvasott oldal után járó molyos kitüntetést is, úgyhogy azt hiszem, nincs okom panaszra.

Félbehagyások (1):

Papp Dóra zsűrizendő regényét egyszerűen nem tudtam végigolvasni, olyan szenvelgő volt. Kár pedig, mert lehetett volna ez egy nagyon jó kis történet is, de valahogy sok mindent túltolt benne a szerző, és ezáltal idegesítővé vált.

Beszerzések (0):

Most valahogy egyáltalán nem vágyom könyvet venni. Van még itthon jó pár, ami tavalyi beszerzés és szívesen elolvasnám, és a könyvtár is tele van egy csomó olyan könyvvel, ami érdekel. Ráadásul nem is volt nagyon eddig idén olyan megjelenés, amire igazán rácuppantam volna. Jó, még csak január van, de valahogy úgy érzem, ez az év nem a nagy beszerzésekről fog szólni.

Olvasások (15):

Átlagos ez a szám, de ha azt nézzük, hogy most jóval több felnőtt irodalmat olvastam, mint gyerekkönyvet, azért eléggé combos. Persze volt benne egy kis csalás is, mert a múltkori zárást teljesen a Moly alapján csináltam, és kimaradt belőle az a két könyv, amit igazából még decemberben olvastam el, de a Molyon csak januárban jelöltem elolvasottnak: ezek voltak a Kerstin Gier és a Jonasson. A Matt Haiget pedig február elsején fejeztem be, de már csak az utolsó húsz oldal volt vissza akkor, úgyhogy úgy gondoltam, ide való inkább. De még ezekkel a kozmetikai javításokkal is úgy érzem, hogy sokat olvastam, és ami a fő, jókat. Szinte alig volt olyan ami nem annyira tetszett: a Matt Haig mellett Finy Petra könyve, vagy a gyerekönyvek közül a Matricás Laci. A többi meg szinte mind vagy nagy élmény volt, az első kettő decemberről maradt kötet, Gill Sims és Vicki Grant könyve, vagy egyszerűn kellemes, mint Ruth Hogan könyve vagy A másik kert. A gyerekkönyvek közül a Neked írok, apu! egy kis gyöngyszem volt, és Dalmorka hangulatát is imádtam. Szakácskönyves téren régi vágyam teljesült, hogy végre olvashattam Szatmári Ferenctől. Az első könyve volt az igazán jó, a többi inkább feledhető, de ő mindenképpen egy nagyon figyelemreméltó tényező a kajás-bloggerek, szakácskönyv-írók között. Az olvasott könyvek közül egy volt várólistacsökkentős, ami nem egy nagy cucc ahhoz képest, hogy valaki már végzett is az egész projekttel, de azért egy könyvvel már beljebb vagyok itt is. A télre kitűzött olvasmányok közül viszont kilenc könyvet sikerült január végére abszolválnom, úgyhogy ezzel kifejezetten elégedett vagyok. A Moly egyik új kitüntetése szerint pedig már 2500 oldalt olvastam idén, szóval jól indul ez az év.

Félbehagyások (0):

Ezen a téren is nagyon jó voltam, még a kevésbé tetsző könyvek is voltak annyira érdekesek, hogy nem éreztem késztetést, hogy idő előtt letegyem őket.

Mint ahogy 2017-ben, sajnos 2018-ban is elbuktam a várólista csökkentésére szolgáló kihívást. Pedig jól indultam, január elején jártunk még, amikor már elolvastam Eric Linklater könyvét, ami nagyon kellemes kis bekuckózós olvasmány volt így az év elején. Rögtön utána jött a Gubancrom, ami ha nem is volt akkora durranás, mint vártam, azért nem bántam meg, hogy elolvastam. Pár napra rá rekord gyorsasággal végeztem Jennifer L. Holm regényével, ami viszont a legkellemesebb tavalyi olvasmányaim közé tartozott. Január közepe volt, és én már a negyedik könyvet olvastam a polcról, ráadásul ez is egy ötcsillagos olvasmány volt. És még mindig nem ért véget az év első hónapja, még belefért a Szamóca-lányok, egy régen vágyott regény Kertész Erzsébettől.

Itt egy kissé megakadt a lendület, márciusig kellett várni a következő olvasásra, de az Első benyomások is nagyon tetszett, csakúgy, mint Rain Arlender roppat vicces könyve, amit ugyanebben a hónapban síeléskor, olvastam el. Ezen a ponton a szórakoztató olvasmányok hatására az lett volna a várható, hogy újra nagy lelkesedéssel vetem bele magam a listába. De sajnos nem így történt, év végére kiderült, hogy ekkor olvastam az utolsó könyvet a  polcról. Az Ava Lavendert hazavittem a könyvtárból, de aztán nem volt kedvem olvasni, bele se kezdtem.  Flann O'Brien könyvét közben kiselejtezték, megvenni meg nem akartam, úgyhogy ez is ugrott. És ekkor adtam fel. Tudtam, hogy a kihívást már nem tudom teljesíteni, és nem is érdekelt annyira a többi könyv, hogy járjak utánuk (ebből a szempontból szerintem könnyebb annak, aki csak saját tulajdonú könyveket vesz fel a listára). 

Összességében nem vagyok elégedetlen, mert ezzel a hét könyvvel is jobb vagyok, mint tavaly, és annyi jó olvasmányélményem volt, amit csak úgy útközben döntöttem el, hogy olvasni fogok, de régen a látókörömben voltak, hogy termékeny és tudatos évnek könyvelhetem el ebből a szempontból 2018-at. Természetesen beneveztem 2019-ben is, és egy könyvet már el is olvastam a polcról. Most, hogy nézegetem, megint csak úgy a fele érdekel intenzívebben, de nem látok jelenleg okot rá, miért ne olvashatnám el az összeset. Majd meglátjuk!:-)

Bár a világban hömpölyög a sár (hogy csúnyábbat ne mondjak), magánéletileg jó volt ez a 2018-as év: jókat utaztunk, sokat olvastunk, filmeket-sorozatokat néztünk, étterembe jártunk, barátokkal-családdal töltöttük az időt, anyagilag megvolt mindenünk és az egészségünk is rendben van. Nyáron otthagytam a sulit, és most nagyon jó itthon. Egy bánatom van, hogy egekben van ismét a súlyom, úgyhogy 2019-ben a legfontosabb cél, hogy ezt valahogy sikerüljön normalizálni. 

A blogot össze-vissza írtam: a zárások voltak mindig biztosak idén is, aztán egy ideig még a heti jóságok, de később az megint abbamaradt, szerintem most már végleg. Voltak blog- és újdonságajánlók, és az utóbbi időben próbálok visszatalálni a régi metódushoz, hogy minden könyvről írjak, de ezzel most eléggé el vagyok maradva, viszont szeretném behozni magam, és újra az ilyen bejegyzésekre építeni a blogot. 

Az olvasott könyvek száma 187 volt, ami rekord, de oldalszámban megint a 30 000 alatt van egy egész kicsivel az éves teljesítményem, ami viszont ugyanannyi, mint tavaly, tehát valószínű sok rövid gyerekkönyvet olvastam 2018-ban. A Molyon van most egy új funkció, ami előrejelzi, hogy hány könyvet fogok olvasni 2019-ben: szerintük 367-et, amit nem tudom, hogyan számoltak ki, mindenesetre irreálisnak érzem. Én úgy tervezem, hogy megcélzom megint a 150-et, és ennyi. A beszerzett könyv viszont pont ugyanannyi volt, mint tavaly, 28 darab. Ez azért érdekes, nem? Annak roppant mód örülök, hogy ezek közül nagyon sokat el is olvastam, ez hatalmas eredmény az eddig évekig a polcokon porosodó könyvekhez képest, még ha az nem is sikerült, amit kitűztem, hogy mindet olvassam el. Ráadásul vettünk új könyvespolcokat, úgyhogy most minden szépen elfér, az olvasott és nem olvasott is.

A várólistacsökkentést megint elbuktam, írok is majd róla egy bejegyzést, mert itt a nagy pihizésben az is elmaradt.

Sok jó olvasmányom volt, és két nagy felfedezettem: Julie Buxbaum és E. Lockhart, az ő könyveik jelentették a legtöbb örömöt a tavalyi évben. Tom Sharpe könyvein szórakoztam még jókat, olvastam egy szenzációs regényt régi kedvencemtől, Marian Keyes-től, és voltak nagyon élvezetes darabok a zsűrizendők között is. 

Idegennyelvű olvasásban csehül állok, ha jól nézem, egy könyvet sem olvastam tavaly, ami nem magyar lett volna. Most már nem is tervezem, mint ahogy mást sem, ezért ki is vettem a terveket a bejegyzés címéből. Az biztos, hogy csinálom tovább a zsűrizést, egyébként meg teljesen ösztönből, csak a saját szórakoztatásomra akarok olvasni, aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőle. 

Beszerzések (9):

Végre megjött a két könyv, amit már vagy egy hónapja rendeltem meg a bookdepositoryról:

Jo Nesbø: Macbeth (ezt Tibornak)

E. Lockhart: The Boy Book (ezt meg magamnak, mert annyira izgat, hogy mi lesz Ruby Oliverrel, hogy nem tudok várni, míg esetleg lefordítják magyarra)

Moly-szülinapi tombolán nyertem:

Deborah Lytton: Csend

André Aciman: Szólíts a neveden

Szalay Miklós: Megtervezett érzés

David Levithan: Engedj közelebb!

A szerzőtől kaptam:

Pásztohy Panka: Halló, mama!

Ezt egy kedves molytárs segítségvel szereztem meg:

Lovranits Júlia Villő: Macskakő

Karácsonyra kaptam:

Kerstin Gier: Fellegszálló

Tibor kapta karácsonyra: 

Dan Ariely - Jeff Kreisler: A (túl)költekezés pszichológiája

Olvasások (14):

Jó sok gyerekkönyvet olvastam, így a viszonylag kevés felnőttel együtt is meglett az átlag havi olvasás. A felnőtt olvasmányok mind ötcsillagosak, és a gyerekkönyvek között is csak kevés gyenge volt, úgyhogy minőségben is jó volt ez a hónap.

Félbehagyások (2):

Anne Ostby: Boldogságforgácsok

Ezt anyósomnak vettem, és gondoltam elolvasom, de olyan érdektelennek tűnt a többi rám váró mellett, hogy inkább letettem az első fejezet után.

Balatoni József: Osztályharc

Ez zsűrizendő volt, de nem tetszett a stílusa.

2016-ban jelent meg Matt Haig karácsonyi sorozatának első része, aztán tavaly a második, idén pedig a harmadik. Rögtön szimpatikus volt a történet, vonzó a borító, úgyhogy majdnem már megjelenéskor megvettem az első kötetet, de aztán valahogy ez elmaradt. Közben beszerezte a könyvtár és kitaláltam, hogy majd 2017 karácsonyán elolvasom hangolódásképpen. Valószínűleg azonban más is így gondolta, hiszen mire mentem volna decemberben, hogy kikölcsönözzem, valaki már megelőzött. Idén ugyanez volt a célkitűzés, és bár most sem kapkodtam el a dolgot, szerencsém volt, és bent találtam az első és a második kötetet is. (A harmadik még nincs meg a könyvtárban, az jövőre marad.) Kicsit féltem egyébként, hogy nem fog tetszeni a sztori, mert mindenféle prekoncepcióim voltak, de szerencsére nagyon kellemes volt mindkét kötet. Jó üzenetű, vicces, izgalmas. Most jöttem rá arra is, hogy igazából nincs nekem bajom a kalandos történetekkel, hiszen ez is az volt, és egy percig sem untam. A stíluson múlik valószínű, mint minden. A koboldoknál önkényuralmat bevezető választott vezető munkássága pedig az áthallások miatt minden pénzt megér. A második részben aztán a viktoriánus hangulat még rátett egy lapáttal, hihetetlen, hogy mennyire magával ragadó és szórakoztató volt az egész. És ami nagyon tetszett, hogy mindkét kötetet belengte valami erkölcsi szilárdság, a jóság, a csoda és a remény diadala, ami nagyon kell a mai zaklatott korunkban. 

Ezzel a bejegyzéssel kívánok mindenkinek nagyon boldog karácsonyt és minden jót az új évben! Az idei év maradékát olvasással, pihenéssel töltöm, és reményeim szerint 2019-ben még aktívabban folytatom a blogolást.

Ilyenkor karácsony előtt sok ismerős keres meg azzal a kéréssel, hogy ajánljak könyveket a szeretteiknek. Gondoltam, talán másnak is hasznosak a listák, amelyeket idén összeírogattam ebből a célból, úgyhogy most megosztom őket itt is.

Elsőként nézzük a fodrászomnak készült listát, amelyről a 15 éves unokahúgának szeretne választani ajándékot:

1. Julie Buxbaum: Három dolgot mondj

2. Julie Buxbaum: Hogy folytassam?

3. E. Lockhart: Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája

4. Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi

5. Róbert Katalin: Szelídíts meg!

6. John Green regényei

Egyik kedves molyos ismerősöm egy 12 éves lánynak keresett könyvet:

1. Wéber Anikó: Zuhanórepülés 

2. Jennifer L. Holm: A tizennegyedik aranyhal 

3. Lucy Strange: A fülemüleerdő titka 

4. Zágoni Balázs: A gömb 

5. Finy Petra: A nagy álom 

6. Ali Benjamin: Suzy és a medúzák 

7. Miklya Luzsányi Mónika: Cília árnyai

Egyik tanítványom anyukája is kért, hogy gyűjtsek össze pár könyvet, amit a család különböző tagjaitól kaphatna az elsősorban ifjúsági fantasy regényeket kedvelő 16 éves fiú:

1. Jessica Townsend: Nevermoor

2. Christelle Dabos: A tél jegyesei

3. Frank Márton: A világ peremén

4. Majoros Nóra: Pityke és prém

5. Szakács Eszter: A Szelek Tornya

Végül pedig szomszédasszony-barátnőmnek olyan köteteket gyűjtöttem össze, amit negyvenes nők szívesen olvasnának:

1. Marian Keyes: A Mercy Close-i rejtély

2. Sarah Winman: Bádogember

3. Andy Weir: Artemis

4. Keith Stuart: Kockafiú

5. Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

Ennek a könyvnek nagyon örültem, amikor megláttam a könyvtár újdonságai között, nem is reménykedtem benne, hogy még az idei karácsonyi szezonban olvashatom. Gönyörűszép kötet, a mese is aranyos, jók a kézműves ötletek és baromi jó békebeli hangulatok vannak benne. Minimálisat vontam csak le amiatt, hogy nekem megint egy kicsit sok volt az akció és kevesebb a lélek, de összességében azért nagyon helyes könyv, ajánlom a fa alá még így az utolsó pillanatban.

A Pesti mese unoka-nagyszülő viszonyának témájánál maradva, ahhoz méltó színvonalon írt ismét Pásztohy Panka egy felnőtteknek és gyerekeknek is érdekes családi könyvet. A történet egy napjainkban nagyon aktuális felállást jelenít meg: az unoka a világ másik részén lakik, így keveset tud élőben találkozni a nagyszülőkkel. Mivel én is félek ettől a helyzettől, hogy esetleg a lányom messze kerül tőlünk, nekem nagyon megnyugtató volt, ahogyan a szerző szépen megmutatta, hogy hogyan lehet különböző trükkökkel, technikai vívmányokkal, odafigyeléssel, szeretettel a távolság ellenére nagyon erős, bensőséges kapcsolatot fenntartani a családtagok között. Nagyon tetszett a kötet felépítése, íve, a vége miatt karácsonyra kimondottan jó ajándék. A rajzok is szuperek, mint mindig. Új ez a kicsit fiús színvilág, de nagyon kellemes.

Az már kiderült rólam, hogy mennyire szeretem Nick Hornbyt, úgyhogy ha egy könyvre azt mondom, hasonlít a az ő regényeire, az nagy dicséret tőlem. Azt szeretem ezekben a történetekben, hogy rólam is szólhatnának. Nincsenek bennük nagy tragédiák vagy csodás események, csak a szokásos középosztálybeli problémák jelennek meg, amelyekkel tudok azonosulni, mert ez az én életem is. Ha a Kockafiúban felmerülő témákat nézem, akkor ismerem az autizmust, a számítógépes játékokat, a bölcsészek útkeresését, egy házasság nehézségeit, és még sorolhatnám. Keith Stuart jól mixeli ezeket az elemeket, remek stílusban tálalja, hol viccesen, hol szívhez szólóan, ez pont a megfelelő kombó nekem, úgyhogy remélem, írni fog még nekem sok könyvet. Ráadásul Tibor is szerette ezt a könyvet, ez még egy plusz pont, hiszen amikor közös kedvenceket találunk, az olyan, mint amikor nem kell kétfélét főzni, csak veszek egy könyvet, vagy kiveszem a könyvtárból, és miután elolvastam, átteszem a másik éjjeliszekrényre. Szóval ilyen ez a Keith Stuart, ajánlom férfiaknak, nőknek, főleg harmincas-negyveneseknek, nekik fog azt hiszem a legjobban tetszeni.

„És különben is, Mathilde szerencsés alkat. Azt gondolja, ha a drót nem vezeti el a szerelméhez, annyi baj legyen, nem vészes, bármikor fölakaszthatja magát vele.” 

Sébastien Japrisot pályáját krimiíróként kezdte, és elsősorban bűnügyi történeteiről ismert, nem véletlen, hogy a már pályája végén született Hosszú jegyesség című regényének fő motívuma is egy nyomozás. Egy fiatal lány keresi benne pár évvel a háború után az igazságot, a választ arra, hogy igazából hogyan halt meg a furcsa körülmények között halálraítélt szerelme. Ahogy gyűlnek a bizonyítékok, vallomások, úgy ismerjük meg a háború sok-sok szeletét a katonák és hozzátartozók szemszögéből. Ezek a különböző nézőpontok a könyv szerves részét képező levelek eltérő stílusában is megjelennek, ezzel is színesítve a regényt. Az öldöklés, a gyász, a veszteségek leírásának ellenpontjaként pedig újra és újra megjelenik a történetben a múlt, a boldog békeidők, Mathilde és Manech kapcsolatának kibontakozása, illetve a háború utáni időszak, a főhőst körülvevő segítőkész emberek, kutyák, macskák, festészet, természet adta idilli körülmények. Fontos alkotóelem még a humor, hiszen a szellemes, vicces mondatok, megjegyzések is remek kontrasztot alkotnak a sokszor nagyon megrendítő eseményekkel. Különleges, nem megszokott háborús helyzet a kiindulópont, nagyon szimpatikus a főhős, meglepő a végkifejlet, minden adott tehát ahhoz, hogy egy nagyon megkapó és egyben egyedi regény jöjjön létre, amely igazi szépirodalmi alkotás, mégis nagyon jól olvasható, szerethető. A könyvből film is készült: a sokunk által az Amélie csodálatos élete óta ismert és szeretett Jean-Pierre Jeunet vitte vászonra a történetet, nagyon szép képekkel, remek színészekkel, érzékenyen és a regényhez hűen és méltóan.

Ez az írásom szerepel a Merítés I. Világháborúra emlékező rovatában is.

A MolyMazsolázó össszeállítása közben akadtam erre a könyvre, és bár nem vagyok egy nagy rajongója a szerzőnek (csak a Zöld diót olvastam tőle, de az nem tetszett), valahogy elkezdett érdekelni Julika története, és rá is kerestem a könyvtárban, de láttam, hogy nincs meg nekik. Nem volt szándékomban képernyőn olvasni, de valahogy a keresgélés közben ráakadtam elektronikusan, és nyomban el is kezdtem, annyira jónak tűnt az eleje. És jó is maradt végig, szórakoztató, kellemes, bár néhol szívszorító is. Mert ebben a kalandos, hangulatos lányregényben van bőven társadalomkirtika is, a harmincas évek végén, a második világháború előszobájában járunk. De  a sokféle problémát olyan szépen oldják a helyes, vicces kis epizódok, az igazi békebeli kulisszák, és persze nem árulok el azzal sem titkot, hogy a végén a műfaj sajátosságainak megfelelően minden jóra fordul és elsimulnak a gondok. A történetnek van még két további része, a második kapható is antikvár, úgyhogy lehet, hogy megrendelem majd, mert annyira elbűvölt Julika személyisége, hogy szeretném tudni, hogyan alakult a sorsa.

Igaz Dórának eddig négy kötete jelent meg a Pagony Most én olvasok! sorozatában, az első két kötetben elsősök, a második két kötetben már másodikosok a bések. Én kettőt olvastam, a másodikat és most a harmadikat, és mondhatom, remek kis történetek, a legjobbak az első olvasóknak valók közül. Fordulatos, vicces és tanulságos iskolai sztorik, Horváth Ildi szuper illusztrációival.

Nem kedvencem Keresztesi József, ez a könyve pl. több sebből vérzett szerintem, és Csücsök történetét se tudtam sajnos igazán megszeretni. Pedig ez sokkal jobban sikerült, mint az előző kötete, volt benne potenciál: kreatív alapötlet, szimpatikus főszereplő, helyes rajzok, sőt még a rímek is rendben voltak. Valószínűleg nekem ezek a jövünk-megyünk-kalandozunk típusú dolgok nem jönnek be, de aki szereti az ilyesmit, mint pl. a Maszat-hegy, az biztos ezt is kedvelni fogja.

Marék Veronikának viszont rajongója vagyok, ez az utóbbi mesegyűjteménye mégsem tetszett maradéktalanul. Volt benne egy-két nagyon helyes mese, főleg az elején, de aztán volt pár nehezen emészthető is. Kár, mert lehetett volna nagy kedvenc is, főleg a retro hangulat miatt, de remélem a következő (mert ez is sorozat) meggyőzőbb lesz, mert úgy szeretném szeretni.