img_e4218_1.JPG

A téli polcomon szereplő kilenc kötet közül nyolcat sikerült elolvasni, csak a Songbird maradt ki. Nem az érdeklődés hiánya volt a gond, inkább az időzavar, mert hirtelen olyan sok könyvtári könyv szakadt a nyakamba, hogy ez már nem fért bele a végén. A tavaszi polcra nem raktam ugyan át, de várólista-csökkentős, úgyhogy remélem sikerül még idén valamikor sort keríteni rá. Az elolvasottak közül mindegyik tetszett kisebb-nagyobb mértékben, a legjobban a Szavak kékben. A polc könyvein kívül is sikerült egy-két régebben rám váró kötetet elolvasni, mint például a Cormoran Strike sorozat legutóbbi részét, vagy Catherine Rider kedves karácsonyi történetét, amely régebbi beszerzés volt már, mindig tologattam, aztán végül nem bántam meg, hogy az ünnepre készülődve a kezembe vettem. Az egyik legnagyobb élmény pedig egy olyan kötet volt, amire teljesen spontán kaptam kedvet, de Delia Owens regénye minden bizonnyal sokáig velem marad. 

A tavaszi polcra megint óvatosan rakosgattam, nem akartam most sem túlvállalni magam. Az első öt kötet könyvtári, vagy már itt is van nálam, vagy előjegyzésben, úgyhogy ezeket nagy eséllyel elolvasom a tavasz folyamán. A második ötöt pedig a saját tulajdonban lévő várólistások közül választottam, hiszen ezek számának csökkenése lenne az egyik legnagyobb célom idén. Apránként azért haladok, úgyhogy ezen a téren nincs igazán lelkifurdalásom. A tavasz nagy része a polcon lévő köteteken kívül pedig valószínű a zsűrizendő példányokról fog szólni, hiszen ilyenkor van mindig a szezon finise, június elején kell kijönnünk az aktuális listákkal. 

meseanyu 2020.03.02. 14:44

Februári zárás

img_e4217_1.JPG

Beszerzések (4):

Mivel imádom Ottoline-t, régóta tervben volt már, hogy Chris Riddell másik sorozatát, a Goth Girl-t is be kéne szerezni, és most, hogy 10%-os akció volt a Bookdepositoryn a magyar vevőknek, meg is rendeltem. Gyönyörű kis könyvek, de még egyelőre nem olvasom hanem tartogatom őket, mint valami nagyon ínyenc csokoládét.

Olvasások (13): 

Volt egy csomó zsűrizős a hónapban, elég váltotó színvonalon. Ifjúságiból nagyon tetszett Mészöly Ágnes és Molnár T. Eszter közös könyve Az emberek országa. Nagyon érdekes, hangulatos disztópia, olyan érzés volt, mintha Csodaidőket olvastam volna, ami nálam a legnagyobb dicséret a műfajban. A kisebbeknek való kötetek közül Kertész Erzsi Állati vállalat című kötete nyerte el a tetszésemet. Nagyon vicces, ugyanakkor tanulságos történet, gyönyörűen leképezi a mai társadalmunkat. Zsűrizésen kívüli gyerekkönyv volt a Halálka második része, a kedves kis zombilányról itt is írtam. Ifjúságit is olvastam csak a saját szórakoztatásomra: Frank Li története nagyon tetszett, itt olvashattok róla bővebben. Volt a hónapban könyvklubos kötet is: a Brooklyn nem volt rossz, de maradandó élmény se lesz sajnos. Viszont amire biztos sokáig fogok emlékezni, az Delia Owens regénye, az Ahol a folyami rákok énekelnek: már most mondom, hogy biztos benne lesz az év legjobb könyveinek a listájában. Erről a kötetről bővebben is szeretnék majd még írni, mert megérdemli. Várólistacsökkentős nem volt ebben a hónapban, a Fank Li viszont rajta volt a téli polcon. Az könyvek túlnyomó többségét könyvtárból vettem ki, Frank Li saját példány, a Brooklyn pedig kölcsönkérés volt. 

Félbehagyások (0):

Az egyik zsűrizősnél, Vadadi Adrienn Miénk a színpad! című köteténél voltam a legközelebb ahhoz, hogy félbehagyom, de aztán csak átrágtam magam azon is. 

meseanyu 2020.02.24. 19:37

Újdonságokról

zafon.jpg

Régen nem töltött már el akkora izgalommal új megjelenés híre, mint most, hogy megtudtam,  Zafón új trilógiát ír, és az első rész március közepére várható. Nagyon szeretem a szerzőt, és remélem ebben az új sorozatban sem kell csalódnom, a fülszövege mindenesetre nagyon ígéretes. Van benne titokzatos cica, rejtélyes ház, óceánpart... Szerintem el fog bűvölni engem. Eldöntöttem, hogy ezt kérem szülinapomra majd. Sajnos a borítója annyira nem tetszik, de majd csak túlélem valahogy.  

vampyr.jpg

Előző bejegyzésemben írtam Halálkáról, a kedves kis zombilányról, és most máris itt egy új sorozat a kissé groteszk figurák kedvelőinek: Vámpyr Vilma kalandjai. Kicsit nagyobbaknak való szerintem, mint Halálka, kisiskolásoknak, kezdő olvasóknak. Jó szövegek, vagány rajzok lesznek itt is, az biztos. Laura Ellen Anderson sorozatának már számos része megjelent angolul, remélem a magyar kiadás sem fog  megállni egynél.  

 

zafon_1.jpg

Házi diagnózisom szerint kisebb-nagyobb mértékben a férjem és a lányom is küzd a maximalizmussal, ezért felfigyeltem a Harmat kiadó új kiadványára, Thomas S. Greenspon könyvére, amelyet ugyan kiskamaszoknak ajánlanak elsősorban, de többek egybehangzó véleménye szerint bármely korosztály profitálhat belőle. A kedves hangvételű könyv illusztrációkkal, kérdésekkel és feladatokkal segíti az olvasót, hogy megértse ezt a gyakran meglehetősen kellemetlen állapotot.  

zafon_2.jpg

Erről a könyvről később akartam  írni, mert majd csak május végén jelenik meg, de mivel  jött a hír, hogy egy exkluzív rész erejéig újra összeáll a nagy csapat, úgy gondoltam, mégis most ajánlom figyelmetekbe Saul Aussterlitz könyvét, amelyben a ikonikus sorozat kulisszatitkaiba nyerhetünk bepillantást. Exkluzív interjúk, érdekes részletek, izgalmas sztorik, minden, amit kedvenc sorozatodról tudni akartál. A Jóbarátok nagy rajongójakért én biztos elolvasom majd.

 

img_4202_1.JPG

Halálka története akkor talált meg, amikor éppen nagyon nem voltam jó viszonyban az elmúlással. Unokahúgom kapta karácsonyra a sorozat első részét, és nem sokkal Hinfata halála után került a kezembe. Elsőre akkori lelkiállapotomban túl morbidnak találtam, hogy valaki ilyen gyerekkönyvet írjon, és én meg elolvassam. Persze aztán, mint oly sokszor, kiderült, hogy alaptalan volt a viszolygásom, mert ez a sorozat kifejezetten kedves, okos és szórakoztató. A hangulatát, a szereplőket egyértelműen az Addams Familyhez tudnám hasonlítani, aminek mindig is nagy rajongója voltam, és most, hogy nemrég láttam a rajzfilmváltozatot, még inkább szívembe zártam ezt a furcsa családot. Halálka ugyanolyan kastélyszerű gótikus házban lakik, mint Addamsék, és bár itt nincs nagy család, csak egy nagynéni, azért a képek alapján nagyon hasonlóak a körülményei és az életvitele. A rajzok egyébként ízlésesek, tele vannak vicces részletekkel, úgyhogy a böngészni vágyó kisgyerekek szívesen veszik majd újra és újra kezükbe a köteteket. A sztorik pedig szívmelengetőek, tanulságosak, ugyanakkor izgalmasak és rejtélyesek, de persze csak szőrmentén, hogy a kicsiknek is nyugodtan felolvashassuk őket. A sorozatnak eddig két kötete jelent meg, a képen a második látható, amelyben feltűnik egy újabb rokon, egy látogatóba érkező unokaöcs. Barbara Cantini eddig illusztrátorként tevékenykedett, ő rajzolta pl. az Ivy Pockett sorozat illusztrációit is, a Halálka az első olyan könyv, amelynek egyben írója is. 5-6 éves kortól ajánlom a sorozat köteteit, unokahúgomból kiindulva szeretni fogják a nagyobb ovisok. 

qolz5021_1.JPG

Ritka, hogy egy könyvet nem a Molyon vagy valamelyik könyves hírlevélben látok először, hanem csak úgy szembejön velem a könyvesboltban, David Yoon könyvével nem sokkal karácsony előtt mégis ez történt. Szabó Magda karácsonyi történeteire voltam rácuppanva, de ahhoz, hogy megkaphassam, vásárolni kellett valami mást 7000 forint értékben. Általában neten rendelek, de ez esetben annyira elkapott a hév, hogy minél előbb kell nekem a a Daloljanak itt angyalok, hogy egy mozizás előtt betértünk Tiborral a könyvesboltba a Plázában, azzal a céllal, hogy addig ki nem jövünk, amíg meg lesz az áhított karácsonyi könyvem. A koncepció az volt, hogy Tibor is választ valamit, meg én is, és akkor mehet melléjük a kosárba a Szabó Magda. Tibor elég gyorsan letette voksát az új Nesbø mellett, én meg csak keringtem, és nem jutottam döntésre. Egyszer csak figyelmes lettem egy szép színes borítójú könyvre, amelynek a címe is ígéretes volt. Amikor láttam, hogy Nicola Yoon férje írta, már meg is volt, hogy mit viszek haza. 

Mai napig nem értem, hogy ez a könyv miért sikkadt így el, miért nem kapott nagyobb reklámot, hírverést nálunk, nem csak a szerző híres felesége miatt lehetett volna sokkal jobban nyomni, hanem azért is, mert Amerikában már nagy sikert aratott. Jó lett a borító, szerintem jobb is, mint az amerikai, és egyébként is egy nagyon szerethető, igényes regény, ami hozza az általam nagyra tartott ifjúsági szerzők színvonalát. Egy érzelmi hullámvasút ez a történet, annyira izgalmas, fordulatos, sosem tudod, mi fog történni a következő pillanatban, emellett meg annyira hangulatos, olyan sok szerethető apró részlet van benne, andalító, lassú jelenetek, bölcsességek, mély gondolatok. Komoly társadalmi, családi problémák kerülnek terítékre, aztán meg jó megoldások, igazán olyan könyv, ami kell a mai zavaros világba, ami megmutatja a helyes utat fiataloknak, időseknek egyaránt. Bárki, bármit mond, az ilyen könyvek miatt érdemes ifjúsági irodalmat olvasni, mert esetenként, mint most is, sokkal többet tud adni egy ilyen regény, mint egy egyszerű romantikus történet. A folytatást meg nagyon várom, kíváncsi vagyok, mi történik még a roppant szimpatikus főszereplővel.

Bár már itt említettem, azért most, hogy befejeztem a harmadik részt, mindenképpen fontosnak tartom, hogy külön bejegyzésben is felhívjam a figyelmet Graeme Simsion trilógiájára, amelyben az asperger szindrómás Don Tillman viszontagságait meséli el nekünk a szerző sok szeretettel, remek humorral és mindenek előtt nagy fokú érzékenységgel. 

don_1.jpg

Az első részben Don projektet dolgoz ki arra a célra, hogy feleséget találhasson. A rendkívül módszeres furcsa fiú természetesen ezt is nagyon szabályozottan szeretné csinálni, kérdőív alapján kellene eldőlnie, hogy a jelöltek közül ki lenne számára az ideális. Hogy bejön-e a számítása, és sikerül ezen az úton párt találnia, vagy homokszem kerül a gépezetbe és győz a mindent elsöprő szerelem, az kiderül ebből a fergetegesen vicces, ugyanakkor nagyon megható regényből. 

don_2.jpg

Az előző részben Don megtalálta élete párját, akivel a második részben New-Yorkba költöznek, és hamarosan gyermeket várnak. A mi drága fura pasink természetesen ehhez a kérdéshez is a megfelelő tudatossággal áll, megpróbál a terhesség ideje alatt tökéletesen felkészülni az apaságra. Természetesen most sem megy minden zökkenőmentesen, hősünk mindenféle kalandokba keveredik az emberi kapcsolatok útvesztőjében. Az első rész nekem jobban tetszett, viccesebb volt, de ez is nagyon szórakoztató, de sokszor  inkább a haragot gerjesztő, elgondolkodtató módon.

don_4.jpgA harmadik és egyben utolsó részben Don fia már tízéves, és beilleszkedési gondjai vannak. Don természetesen erre a problémára is egész kis programot dolgoz ki. Régen találtam regényben ennyire jó életvezetési tanácsokat, imádtam Dont, példát lehet róla venni. A többi szereplőt meg fel sem sorolom, szinte mindenkinek volt valami jó meglátása, helyes reakciója, igazán zseniálisan összerakott csapat volt. És persze akadtak azért negatív figurák, konfliktusok, izgalom is, aztán meg egy kicsit meghökkentő, de mégis teljesen helyénvaló végkifejlet. Szuper volt, méltó befejezése a sorozatnak.

 

meseanyu 2020.02.02. 18:55

Januári zárás

img_e4189_1.JPG

Beszerzések (3): 

Nézegettem a régebbi várólista-csökkentéseket, és a Klikk még mindig érdekel, a könyvtárban viszont nincs meg, úgyhogy megvettem hirtelen felindulásból. Katarina Bivald regényét meg épp olvasta valaki a Molyon,  régóta kíváncsi vagyok rá, és szintén nem találtam a könyvtárban, úgyhogy hozzácsaptam a rendeléshez. Csepella Oli (ahogy Katinka nevezi) képregényének megjelenését annak idején támogattam egy kis pénzmaggal, és mindig is el akartam olvasni, de most, hogy kiderült, hogy ő a Csaknekedkislány frontembere, megvettem Katinkának (mert szereti a zenekart) és persze magamnak is, mert én meg a Nyugatosokat szeretem. 

Olvasások (8):

A Ruby Oliver sorozat második részét még a szállodában kezdtem el tavaly, de január első napjaiban fejeztem be. Szuper volt, csakúgy, mint az első rész, és végre meghozta a kedvemet az angolul olvasáshoz. L. Stipkovits Erika párkapcsolati tanácsadóját egy kedves barátnőmtől kaptam kölcsön. Nem volt rossz, de ez kenterbe veri. A Szavak kékben a karácsonyfa alatt várt ránk, és Hintafa emlékére olvastam. Az Időfutár utolsó részét tesómtól kaptam névnapomra. Még mindig zseniális sorozat, úgyhogy remélem, hogy nm zárult még le véglegesen. A csodás könyvek sora Don Tillman történetének befejező részével folytatódott, pazar szórakozás volt ez is. Aztán jött egy egész jó kis Agatha Raisin, majd Meik Wiking könyve, ami szintén karácsonyi ajándék volt. Bővebben itt írtam róla. És a Nyugat + zombikat is elolvastam rögtön a beszerzést követően. Várólista-csökkentős egy volt az olvasott kötetek között, a téli polcról pedig hármat sikerült elolvasni. 

Félbehagyások (0):

Jól indul ez az év, azt hiszem. :-)))

Mások is írnak a boldogságról, és én újra és újra el is olvasom ezeket a könyveket, de az utóbbi időben Meik Wiking lett a kedvenc szerzőm e téren.  Mert ki is lehetne hitelesebb ebben a témában, mint a koppenhágai Boldogságkutató Intézet vezetője?

hygge.jpgElőször a Hygge című könyvét olvastam, és rájöttem, hogy  nagyon sok szempontból hyggelig az életem, hiszen szeretem a párnákat, plédeket, a bekuckózást egy könyvvel és forró itallal, vagy éppen a társasjátékozást. Mégis vannak pontok, ahol nem tudok kapcsolódni ehhez az egyébként nagyon szimpatikus életfelfogáshoz. Gyertyát nem gyújtok például már egy ideje a füst miatt, és a biciklizésért sem vagyok oda. Aztán ahogy gondolkodtam, egyre inkább arra jutottam, hogy  a dánok se feltétlenül a hyggétől boldogabbak, hanem attól, hogy kevesebbet dolgoznak, többet vannak együtt a családdal, barátokkal, nagyobb a bizalom a társadalomban, és kisebbek a különbségek. Persze emellett azt is gondolom, hogy érdemes odafigyelni arra, hogy hogyan tegyük szebbé, meghittebbé a napjainknak, és ebben segít ez a kötet.

hygge_1.jpg

 Második, Lykke című kötetében Meik Wiking már nem csak Dániára fókuszál, hanem több országra kiterjedően elemzi a boldogság összetevőit, innen és onnan is hozva valami remek ötletet. Sok ilyenfajta irodalmat olvastam már, ez a könyv mégis tudott újat, érdekeset mondani, és ezek az izgalmas történetek, adatok a szerző humorával, jó stílusával együtt nagyon szórakoztatóvá tették a kötetet. Szóval itt már nem állta meg a helyét az elméletem Dániáról, hanem el kellett gondolkodnom arról, hogy mindazon társadalmi nyűg és baj mellett, ami minket magyarokat sújt, hogyan tudnánk mi is, vagy személy szerint én, boldogabbnak lenni.

 

hygge_2.jpgÉs számomra erről szólt a szerző legújabb, Az emlékteremtés művészete című könyve is. Mert habár szórakoztató és érdekes sztorikat olvashatunk a könyvben a memória működéséről, és hasznos tippeket kapunk arra, hogy hogyan jegyezzünk meg dolgokat, vagy hogyan érjük el, hogy a csodás pillanatok örökre megmaradjanak, én személy szerint azért mégis a leginkább arra kaptam ismét inspirációkat, hogy hogyan kellene igazán jól élni az életet. Hogy legyünk együtt azokkal, akiket szeretünk, hogy tűzzünk ki célokat és valósítsuk meg azokat, vagy éppen, hogy próbáljunk ki új dolgokat, lépjünk ki a komfortzónánkból. Hogy fontosak az illatok és az ízek, és hogy merjünk különbözni a többiektől. Azt hiszem, nem is indíthattam volna jobban az évet ennél a könyvnél.

 

 

roxane.jpg

Február elején jelenik meg Roxan Gay könyve, ami az első könyv a szerzőtől magyarul. Angolul már több memoárja, novellás és esszékötete, valamint egy regénye is megjelent, és a témái, kérdésfelvetései alapján érdekes és szimpatikus nőnek tűnik. A feminizmus pedig mindig is érdekelt, és ezt a könyvet jó kezdésnek érzem, hogy egy kicsit jobban elmerüljek ebben a számomra fontos témában. 

 

roxane_1.jpg

Beth Morrey első regénye Roxane Gay könyve után pár nappal várható. A sztori nekem az idős és megkeseredett főhős miatt Ove történetét juttatta eszembe, remélem olyan csodálatos is lesz, mint az. Izgalommal várom, hogy vajon ez a regény is egy olyan szép karrier kezdete lesz-e, mint Backmané. A honlapja alapján mindenesetre nagyon szerethető személyiségnek tűnik a szerző, reméljük jól is tud írni. 

 

 

roxane_2.jpg

Evie Wyldnak már két regénye van, mindkettő díjnyertes, érdekes, hogy nálunk most a másodikat adják ki magyarul először. Figyelemfelkeltő fülszöveg és borító, azt hiszem, ennek a regénynek is adok egy esélyt, bár egy kicsit a sztori a komfortzónámon kívülinek tűnik. Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy kétesélyes: lehet, hogy nagyon fog tetszeni, de az is előfordulhat, hogy egyáltalán nem. A múlt szörnyű titkait hordozó furcsa lány története szintén február elején várható.

 

roxane_3.jpg

Almási Kitti új könyve viszont már megjelent, ráadásul olyan érdekes a témája, hogy nehezen állom meg, hogy ne rendeljem meg azonnal. Jelenlegi önmagamat kereső lelkiállapotomban nagyon sokat várok ettől a könyvtől, hátha megtudom belőle, hogy én kinek, minek akarok megfelelni, és megszabadulok végre ezeknek az elvárásoknak a hálójából. Talán az életem második felét már igazán önazonosan élhetem le. 

 

 

 

img_e4170_1.JPG

Egy kedves ismerőstől jött a kérdés, hogy tudnék-e ajánlani regényeket a férjének, és a saját férjem véleményét is kikérve, most összeszedtem pár kötetet különböző kategóriákban.

Skandináv krimik után:

Mivel a fent említett férj felesége elmondása szerint sok ilyesmit fogyaszt, de már unja őket kicsit, elgondolkodtam, mit lehetne helyettük olvasni. Legelsőnek a Cormoran Strike sorozat ugrott be, amiben van valami rowlingos, érzelmes, társadalomkritikus plusz, és ezért szerintem nagyon szerethető. Szintén nem mindennapi, és épp ezért nagy kedvenc kategóriába tartoznak Lawrence Block betörős és bérgyilkosos sztorijai is, amelyek inkább a humoros vonalat képviselik.  Na, és persze Wolf Haas a rendkívül vicces Brennerrel szintén kihagyhatatlan. Aki pedig kíváncsi arra, hogy hogyan nyomoz egy rabbi, annak Harry Kemelman az embere. 

Egyéb rejtélyes történetek:

És ha ennyi krimisorozat után sem elég a titkokból és izgalmakból, akkor ajánlok még egy-két fordulatosan lebilincselő történetet. A kicsit misztikusabb vonalat ebben a szegmensben A szél árnyéka és A tizenharmadik történet képviselik, a tudományos, bölcsészesen intellektuális nyomozásokat pedig az Oxfordi sorozat, a Messzire fuss, soká maradj!, Az eltört teáspohár és A patikus háza.

Kedvenc pasijaim:

Van három kedvenc szerzőm, kettő amerikai és egy angol, akiknek imádom a világlátását, a stílusát, és ezért mindig szívesen olvasok tőlük. Nick Hornby az az író, aki viccesen, ugyanakkor szívhez szólóan ír a mindennapokról, egyik legjobb könyve az Egy fiúról, de minden mást is érdemes elolvasni tőle. Ha az ember beleszeret, úgysem tudja abbahagyni. Jonathan Franzen kicsit keményebb dió, bűnhosszú féltéglákat ír, de szerintem ő a modern idők Tolsztoja: mindent tud a napi kis játszmáinkról, meg a világban folyó dolgokról, és mindent le is ír kíméletlenül. A kedvencem tőle a Javítások. A harmadik pasi pedig Franzen druszája Jonathan Safran Foer, aki fiatalabb az előző kettőnél, kevesebbet is írt eddig náluk, de az a két regénye, ami megjelent magyarul, nálam nagyon betalált. Rém hangosan és irtó közel című regényéből film is készült, mindenképpen érdemes elolvasni. 

Könnyedek, viccesek:

Bár az előző kategóriákban is voltak olyan darabok, ahol megjelent a humor, de vannak olyan szerzők, akiket kimondottan a nevetés kedvéért olvasok. Az alap természetesen Wodehouse, kevés modern szerző tudja megközelíteni az ő színvonalát. Nekem az első tőle a Forduljon Psmithhez! volt, úgyhogy kezdőknek azt ajánlom, de rengeteg könyvet írt, tehát akár az idők végezetéig is el lehet vele lenni. Jonas Jonassonnak is minden könyve telitalálat, hihetetlen fantáziája van a fickónak. A százéves emberrel futott be, aminek azóta már megjelent a szintén szuper második része is, de akinek bejön ez a fajta humor, annak a szerző minden könyve tetszeni fog.  Tom Sharpe is zseniális, bár néha annyira abszurd, hogy azért kell egy nagyfokú nyitottság hozzá, mert nála mindenre fel kell készülni. Én teljesen véletlenül botlottam bele Wiltbe pár évvel ezelőtt, de azóta beszereztem a szerző minden magyarul fellelhető könyvét.

 Egyéb:

Nem akartam az előző kategóriába tenni, mert bár sokszor baromira vicces is, azért nagyon mély dolgokkal is foglalkozik ez a sorozat, amelynek én most a harmadik részét olvasom nagy élvezettel, ezek pedig pedig Graeme Simsion Don Tillmanról szóló történetei. Aki szereti Sheldont az Agymenőkből, az Dont is imádni fogja. Szintén a vegyes kategóriába tartoznak Fredrik Backman művei, Ove története például kihagyhatatlan szerintem. Nevetős és pityergős, szívmelengető és szívszorító, egy egyszerűen de nagyszerűen megírt könyv. Az ilyen történetek teszik jobb hellyé ezt a világot. Két könyvet gondoltam még itt a végén mindenképpen megemlíteni, az egyiket azért, mert bár nálam csak közepes volt, de a férjemnek nagyon tetszett, így azt gondolom kihagyhatatlan a célközönség szempontjából. Andy Weir A marsi című könyvének főszereplője rendkívül szimpatikus figura, már csak az ő találékonysága, optimizmusa, élni akarása miatt is érdemes elolvasni a könyvet. Az utolsó kötet pedig közös kedvencünk a férjemmel: Ernest Cline-tól a Ready Player One. Nem gondoltam volna, hogy engem ez az egész ennyire leköt majd, de tényleg roppant jó könyv. Mert hiába nem izgatnak a számítógépes játékok, meg a 80-as évek fíling se jött át annyira, mint vártam, lehetett volna kidolgozottabb a disztópikus világ is, de mégis nagyon olvasmányos, izgalmas és kellően érzelmes volt ahhoz, hogy szeretni tudjam. Remek munka.

meseanyu 2020.01.12. 17:21

Hintafa emlékére

img_e4162_1.JPG

Amióta Hintafa elment, minden nap gondoltam rá, nézegettem a blogját, a várólistáját, a félbehagyott könyveit, és egyre inkább arra jutottam, hogy szeretnék olyan könyveket olvasni majd rendszeresen, amiket ő olvasott volna, de már sajnos nem tudott. Vagy amiket nagyon szeretett. Az életének nagyon fontos szelete volt az olvasás, a könyvek, én is a közös hobbi által ismertem meg, úgyhogy úgy gondoltam, szép lenne így emlékezni rá. Nem írok listákat, nem vállalok semmit, de ha kedvet kapok valamihez az ő könyvei közül, akkor úgy olvasom majd őket, mintha egy kicsit ő is velem lenne, a vállam felett belekukkantva a lapokba.

Az első ilyen regény, amit az ő emlékére olvastam,  nálunk a karácsonyfa alatt volt, és bizony Hintafának is nagy szerepe volt ebben. Borzasztó belegondolni, hogy október végén milyen szeretettel, lelkesedéssel írt egy olyan könyvről, amelynek központi témája a gyász, és alig két hónapra rá őt gyászoljuk. Torokszorító ezeket a sorokat olvasni tőle:

"Gyönyörűre álmodott könyv arról, hogy néha az olyan jelentéktelennek tűnő dolgok, mint a szavak igenis segíthetnek továbblépni, túlélni, megélni."

Köszönöm, kedves  Hintafa, ezt a könyvet neked, minden szavaddal egyetértek, tényleg egy nagyon szerethető és értékes történet. Minden benne van, ami egy könyveket szerető embert boldoggá tehet, emellett pedig csodaszép gondolatok életről, halálról, szeretetről, szerelemről.

Cath Crowley főhősnője a regény végén megnyugvást talál ezekben a gondolatokban, amelyekbe talán mi is kapaszkodhatunk:

"Mesélek neki Calról és George-ról. Az elképzelésről, miszerint az emlékek képesek átköltözni a halottakból az élőkbe. Mesélek arról a lehetetlenül szép gondolatról, hogy talán Cal lelke a halála pillanatában képes volt erre az utazásra. Elmondom neki, hogy szerintem Cal egész életében ezt tette: hagyott magából egy darabot mindenben és mindenkiben, akiket szeretett. Olyan sok volt benne az élet, hogy egyszer csak túlcsordult benne, és elillant."

Nyugodj békében, Hintafa!

meseanyu 2020.01.07. 18:41

Ruby Oliver

lockhart.jpg

Emily Lockharttól eddig még minden tetszett, amit olvastam, nem is tudom van-e még ilyen egyöntetűen ötcsillagos szerző az életemben. 2018 áprilisában kerültem először kapcsolatba vele, bár hallani hallottam már róla előtte is. Akkor véletlenszerűen jött szembe Frankie Landau-Banks története a könyvtárban, és mondhatom rögtön elbűvölt. A többi könyvét úgy gondoltam nyárra halasztom, július elején gyors egymásutánban elolvastam a Szemfényvesztést és a Pasilistát, a nyaralásra pedig jött velem Horvátországba a Hazudósok. Csodálatos, izgalmas, érzelmes és sokszor humoros történetek voltak, pont amilyeneket szeretek, de sajnos pár hónap alatt ott tartottam, hogy nincs több magyarul megjelent könyve a szerzőnőnek. A Pasilista ráadásul egy sorozat első része, és nagyon kíváncsivá tett, hogyan folytatódik a főhős, Ruby Oliver története, úgyhogy legyőzve az averziómat, ami az angolul olvasással szemben áll fenn, gyorsan meg is rendeltem a második részt.

lockhart_1.jpg

Ott is várt rám hűségesen az éjjeliszekrényen bő egy évet, mert valahogy hozzákezdeni mégsem volt igazán kedvem (az averzióm nem tűnt hát el varázsütésre, ahogy reméltem). Végül csak összeszedtem magam a tavalyi év végén, és a csúfos várólista-csökkentési bukásomon kicsit szépítve, belefogtam a szállodában. Lockhart  pedig már az első oldalon eltüntette a kétségeimet, még ha nem is értettem minden szót, és nem volt annyira otthonos olvasni, mint egy magyar vagy akár gy német szöveget, a stílus és a sztori vitt magával.

lockhart_2.jpg

Ruby Oliver Seattle-ben él a szüleivel egy lakóhajón (milyen menő már!), és egy elit gimnáziumba jár. Megvan a jó kis baráti köre, szereti a filmeket és a könyveket, éli a tizenöt évesek gondtalan világát, mígnem egy nap feje tetejére áll körülötte minden. Itt indul az első rész, és a másodikban ez csak fokozódik. Kicsit más már a világ azóta, hogy Lockhart megírta ezt a nagyszerű sorozatot (2005-ben jelent meg az első rész), de valahogy mégis az az érzésem, hogy olyan jól összeszedte a különböző szituációkat, problémákat barátokkal, szerelmekkel, fiúkkal, lányokkal, hogy ez mindig is így volt, és mindig is így lesz. A kamaszkori kapcsolatok hajszálpontos leírása, néha torokszorító, de néha meg nagyon vicces, szinte letehetetlen. Az a fajta ifjúsági regény, ami szerintem az idősebb korosztálynak is élvezhető, egy csomó popkulturális, pszichológiai, életvezetési utalással, humorral, kedvelhető és utálható szereplőkkel egyaránt. Azért az látszott, hogy lassabban olvastam, mint egy hasonló hosszúságú könyvet az anyanyelvemen, de határozottan szórakoztató volt, és ez nagy örömmel töltött el. Köszönöm, Emily Lockhart és Ruby Oliver, hogy meghoztátok a kedvem az angolul olvasáshoz, azonnal meg is rendeltem a sorozat még hiányzó két kötetét, aztán meg lehet, hogy jöhet a szerzőnő többi, még magyarul meg nem jelent könyve. Ráadásul hamarosan jön a legújabb!

varolista.jpg

Mint ahogy az éves zárásban már írtam, sajnos 2019-ben sem sikerült teljesítenem a várólista-csökkentésre kiírt kihívást. A kezdés pedig ismét nagyon lendületes volt, január ötödikén már el is olvastam az első kötetet a listáról, Petrik Adrien könyve ráadásul nagyon kellemes olvasmánynak bizonyult.  Aztán kimaradt egy kis idő, a következő darabra csak márciusban került sor, de Aristotle és Dante története is tetszett alapvetően. És ennyi, tulajdonképpen ezt a két könyvet olvastam el a tizenkettőből. Persze próbálkoztam még, áprilisban Zadie Smith könyvét,  májusban pedig a Bagelt és a Pletykaanyut hagytam félbe. Kemény Zsófi regényét csak kihoztam a könyvtárból, aztán visszavittem, és így jártam Emma Donoghue kötetével is, egyszerűen nem volt hozzájuk hangulatom. A Klikk nem volt meg a könyvtárban, de szerintem meg fogom rendelni, mert még mindig érdekel, mint ahogy ez, ez és ez is, csak valahogy elkerültük egymást a tavalyi évben. Ruby Oliver sztorijának második részét most olvasom, nem sikerült befejezni 2020-ban, de nagyon tetszik, úgyhogy előreláthatólag folytatni is fogom ezt a sorozatot.

A számok tekintetében mélypontnak tűnik tehát a 2019-es év, abból a szempontból meg előremutató, hogy végre visszataláltam szerintem a radaromhoz, nem hagyom magam befolyásolni, tudatosabban döntök, és ezért nagy reményekkel nézek a 2020-as várólista-csökkentés elébe. Idén először 24 könyvvel indulok, ráadásul nagyon könnyen teljesíthető tételek is vannak, úgyhogy remélem végre megfordul a trend, és újra ügyes várólista-csökkentő leszek.  

meseanyu 2020.01.04. 11:32

Ilyen volt 2019

img_e4144_1.JPG

Idén "csak" 157 könyvet olvastam, tehát kevesebbet, mint tavaly, de oldalszámban megint alig valamivel maradok el a 30.000-től, úgyhogy ugyanaz pepitában ismét, mint már évek óta. Elégedett is vagyok ezzel, bár egy kicsit irigykedem az 50.000 oldalasok klubjára a Molyon, de úgy érzem, az én életvitelem mellett az kivitelezhetetlen, túl sok mindent akarok csinálni az olvasáson kívül is. Például blogot írni, mert az 2019-ben elég gyengén muzsikált, talán a leggyengébben eddig, de nagy kedvet érzek rá, úgyhogy remélem, nem fogy el a motiváció, és 2020. termékeny lesz a blog szempontjából. 

Az idei év nagy felfedezettjei Gill Sims és Ruth Hogan. Mindkettőjüktől két kötetet olvastam, és bár nagyon különbözőek voltak, mégis rendkívül nekem valóak. De a régi kedvencek közül is voltak visszatérők, több sorozatomnak is új részét olvastam, nagyon tetszett például ez vagy ez. Bírom ezeket a vagány öregembereket! Olvastam újra Franzentől és Pamela Druckermantól, mindkét könyv tetszett. Marina Leky is új szerző az életemben, ráadásul német, akinek még csak ez az egy könyve jelent meg magyarul, de az annyira jó volt, hogy nagy lelkesedésemben megrendeltem az összes többit németül. Egyet már el is olvastam, és remélem 2020-ban sikerül a többit is. Lucy Strange-nek és Kate Mortonnak is jelent meg új könyve, mindkettő szuper volt, Veronica Henry pedig két könyvével is bizonyította, hogy szintén nagyon hangulatos, kellemes könyveket tud írni, biztosan fogok még olvasni tőle. Végigolvastam a Bexi-sorozatot és folytattam Agatha Raisin kalandjait, amelyből még tíz olvasatlan kötet maradt, de nem kizárt, hogy idén elolvasom azokat is.  Olvastam pár ismeretterjesztőt pszichológiai témákban, az evésről és a házasságról, a legjobban ez tetszett közülük. A gyerekkönyvektől kicsit megcsömörlöttem 2019-ben, kevés volt az igazán nagy élmény közöttük, komolyan el is gondolkodtam rajta, hogy kell-e nekem ez az egész zsűrizés. Mondjuk ezez meg ez nagyon tetszett, és volt még egy-két jól megírt, kedves kötet, de összességében fáraszt már ez az egész, nem is tudom, mi van velem...

A beszerzett könyvek száma 32 volt, négy kötettel több, mint tavaly, és kb. a felét el is olvastam, ami nem rossz arány szerintem. A maradék nagy részét tervezem elolvasni 2020-ban, mint ahogy a 2018-as beszerzések közül is sikerült minimálisra csökkenteni az olvasatlanokat.

A várólista-csökkentés bukó volt idén is, de erről majd egy külön bejegyzésben írok, ahogy szoktam. Egyébként azt gondolom, hogy egészen tudatos voltam, és jól válogattam össze az olvasmányaimat, ezt az is bizonyítja, hogy mindössze nyolc könyvet hagytam félbe, azokat is az év első felében. Nagyon felszabadító érzés, hogy nem kényszerítettem magam semmire, hanem az ösztöneimet követve választottam, ezt szeretném folytatni idén is. Benevezek azért újra a várólista-csökkentésre, de ezúttal 24 kötettel, úgyhogy nagyon remélem, hogy végre újra sikerül megcsinálnom. Az évszakos tervek is maradnak, azokkal elég jól haladtam, ha nem is olvastam el az összeset, azért mindig sikerült egész jó mértékben a tervezettek közül választani.

meseanyu 2020.01.03. 10:07

Decemberi zárás

img_4143_1.JPG

Beszerzések (6):

Még karácsony előtt gyorsan megvettem Leiner Laura új könyvét, hogy azzal hangolódjak az ünnepekre, és nem is kellett csalódnom, minden hibája ellenére kellemes olvasmány volt. A többi decemberi beszerzés meg a Jézuska számlájára írható, a karácsonyfa alatt várt minket ez, ez, ez, ez és ez

Olvasások (7):

Két gyerekkönyvet olvastam csak (többet terveztem, de nem volt hozzájuk kedvem): ezt és ezt. Nem voltak rosszak, de mindkettő csak négy csillagot kapott.

Végre elolvastam az "új" Galbraith könyvet, ami már nagyon régóta várt az éjjeli szekrényen. Ez is csak négyes volt, de legalább nem annyira szörnyen ijesztő és gyomorforgató, mint az előző, úgyhogy szívesen olvasom majd tovább a sorozatot, ha jönnek új részek. A következő könyvklubos könyvünk hangulatos volt, ámde cselekményben meglehetősen gyenge, viszont ez nekem így is elég volt a négyesre. Szabó Magda karácsonyi könyve se lett ötös, pedig az elején nagyon úgy tűnt, zseniális írásokat olvashattam, de aztán a közepétől nem kötött le annyira. Catherine Rider kis tinglitanglija, amit annyit halogattam, mert nem voltak róla olyan jó vélemények, viszont meglepetésszerűen hibátlan volt, nagyon jó kis karácsonyi olvasmány. Aztán jött Leiner Laura, mint fentebb írtam,  szintén megfelelő hangolódó olvasmánynak bizonyult. És az év végére maradt a karácsonyinak hitt Agatha Raisin, de sajnos ebből a hangulatból elég kevés volt benne. Ettől függetlenül szórkakoztató volt, ez a sorozat most megint megtalált, úgy érzem. 

Félbehagyások (0):

Most már hónapok óta jó vagyok ebben a viszonylatban, remélem ez így is marad, mert az azt jelenti, hogy jó könyveket választok, hiszen a rosszakat a jövőben is szívbaj nélkül fogom félbehagyni. 

 

burc2494.JPG

Ezennel elvonulok olvasni, pihenni, beszélgetni, filmezni, enni, inni, majd csak januárban jövök újra. Nektek is hasonló jókat kívánok, szeretetben, élményekben gazdag ünnepeket, és minden jót az új esztendőre!

danyadi.jpg

Mindig is nagyon érdekelt, hogy a városban jártomban-keltemben milyen növények, fák, virágok vesznek körül, úgyhogy hiánypótlónak érzem ezt a kis könyvecskét, szépséges külleme pedig még inkább tökéletes ajándékká teszi. A mesés illusztrációk szintén az építész-tervezőgrafikus szerző munkái, a növények meghatározását pedig kertészmérnök édesanyja segítette. A könyvből sok kultúrtörténeti érdekességet is megtudhatunk, és nem csak a dísznövények, hanem a gazok is külön fejezetet kapnak.

 

tabornok.jpg

Csiffáry Gabriella könyvére is a kert miatt figyeltem fel, de számos más, ennél jóval egzotikusabb hobbi is előkerül híres magyarjaink életéből. Az érdekes történetek mellett a könyvet gazdag képanyag is színesíti. Megvallom őszintén, én nem ismertem eddig a szerzőt, de ahogy most utána néztem, látom, hogy nagyon érdekes könyveket írt, különösen ez keltette fel az érdeklődésemet. (Hát persze, hogy az Alaska nyomában miatt. :D)

 

vonat.jpg

A férjem kicsi kora óta nagy vonatmániás, úgyhogy nem volt kérdés, hogy nálunk ott lesz a fa alatt Sarah Baxter könyve. Gyönyörű kivitelű, rendkívül érdekes könyv, tele képekkel és történetekkel. Azt hiszem én is szívesen lapozgatom majd az ünnepek alatt. És persze titokban azt is remélem, hogy ötleteket is kapunk valamilyen jó kis vonatútra, mert ha az Orient Expresszt nem is tudjuk megfizetni, azért azt a régi vágyamat, hogy egyszer hálókocsis vonattal utazzak, még nem adtam fel. 

 

term.jpg

Természetes gyógymódokról sok könyvet találni, de ilyen szép és tartalmas összefoglalás, mint a HVG kiadó új kötete, ritkán kerül az ember kezébe. Ez a gyönyörű képekkel díszített, minden fontos tudnivalót tartalmazó könyv is olyan, hogy szinte minden háztartásban ott lenne a helye a polcokon, és biztos mindenkinek van olyan rokona, barátja, aki örülne, ha ezt kapná ajándékba a Jézuskától.

 

tea.jpg

2016-os kávéról szóló könyve után Szuna Noémi most a teáról, teázásról is írt egyet, nem mellesleg pedig ezzel egyidejűleg a kávésat is újra kiadták, tehát akár a két kötet párban is ajándékozható. A gasztronómiai szakember mindkét forró italt jól ismeri, alaposan, de ugyanakkor olvasmányosan mutatja be történetüket, fajtáikat és a hozzájuk kapcsolódó érdekességeket. A kötetek végén receptek is találhatóak. 

 

 

nyuszi.jpg

 

Jörg Mühle cuki kisnyuszis sorozatában egyszerű, hétköznapi dolgok történnek a főhőssel, az első részben fürödni, a második részben pedig  aludni megy. A szerző maga illusztrálta a kis történeteket kedves, ízléses rajzokkal. 

 

 

pindur.jpg

 

Pindur egy kiscica, és vele is hasonló dolgok történnek, mint a kisgyerekekkel, például nincs meg a cumija, fél a sötétben, vagy éppen bilizni tanul. A Kolibri sorozatának alkotóiról nem derül ki semmi sajnos, de itt is elmondható, hogy nagyon aranyos, színes rajzok kísérik a szöveget.

 

 

pofanka.jpg

 

Dániel András kuflijai a legkisebbeket is igyekeznek meghódítani, Pofánka társaságában ismerkedhetnek a togyogók ezzel a kedves világgal. A kivitel ezúttal kemény lapos, de a rajzok ugyanolyan jópofák, a történet a már megszokott kissé abszurd módon vicces, úgyhogy szerintem minden baba imádni fogja ezt a könyvet.

 

agocs.jpg

Agócs Írisz kisfiának írta a Mesék Barnabásnak című sorozatot. Már három kötet kapható, amelyek mindegyikében más a főszereplő, de a témák minden kicsinek ismerősek, és a rajzok a szerző-illusztrátortól megszokott módon übercukik.

 

 

sam.jpg

 

Sam Taplin keresgélős-kukucskálós sorozatában már számos állatot elrejtett a kis rókától az unikornisig (hat része jelent meg eddig a sorozatnak), én most az évszakhoz és a karácsonyhoz leginkább illőt, a rénszarvasost ajánlom figyelmetekbe. Minőségi kivitel, nem árthatnak neki a kicsiny ujjak, emellett pedig csodaszép is. 

 

vurusbegy.jpg

 

És még egy ablakos, nyitogatható kötetet hoztam, Agnese Baruzzi és Gabriella Clima munkáját. A történet főszereplői vörösbegyek, de van egy pillangós rész is. A könyveket színpompás rajzok, és a természet csodáit bemutató egyszerű történetek jellemzik. 

 

 

leiner.jpg

Biztosan a szezon legnagyobb slágere lesz, és számos karácsonyfa alatt ott lapul majd Leiner Laura új könyve, amely csodaszép karácsonyi borítóval és ünnepi tematikával csábítja a vásárlót, ha a szerző neve önmagában nem lenne elég. Én ezt a kötetet magamnak vettem meg, és hamarosan olvasom majd hangolódásképpen, de szerintem a célcsoportnak is örömet lehet vele okozni.

 

 

kek.jpg

Cath Crowley regénye valószínűleg az egyik legnépszerűbb ifjúsági regény volt a Molyon az utóbbi időben, mindenki áradozott róla. Igazi könyvmolyoknak való kulissza, egy könyvesbolt várja az olvasót, könyvek minden mennyiségben, és persze szerelem. Nálunk ott lesz a fa alatt, kicsit persze önző okból is, mert én is nagyon szeretném elolvasni.

 

 

frank.jpg

A rendkívül népszerű Nicola Yoon férje, David Yoon megirigyelte felesége sikerét és megírta első ifjúsági regényét. Érdekes módon ezt a könyvet nem övezte túl nagy figyelem a Molyon, úgyhogy (ilyen is ritkán történik) teljesen véletlenül fedeztem fel a könyvesboltban. A fülszöveg alapján nagyon kedves történetnek tűnik, úgyhogy mindjárt haza is jött velem. Ráadásul egy sorozat első része, úgyhogy nagyon izgulok, hogy jó legyen.

 

london.jpg

 

Nálam Catherine Rider Csók New Yorkban című könyve kerül majd sorra hamarosan, amely az első része a világ különböző nagyvárosaiban elcsattanó csókokat középpontba állító sorozatnak. Idén a párizsi rész után megjelent a londoni is, ami ismét igazán hangulatos, romantikus karácsonyi történetnek tűnik. Jó ajándék szerintem ez is álmodozó tinilányoknak.

 

 

 

amy.jpg

Erre a könyvre a témája és a gyönyörű borítója miatt figyeltem fel. Az alapszituáció szerintem sok könyvmoly számára egy álom: a főhős, Miranda egy könyvesboltot örököl. Szóval a csodálatos kulissza már adott, és a cselekmény is izgalmasnak hangzik: van itt rejtély, kincsvadászat, családi titkok. Na, és persze a szerelmi szál se hiányozhat.

 

 

peters.jpg

Pauline Peters új krimisorozatának is nagyon tetszetősek a borítói, Victoria Bredon kalandjaiból két kötet jelent már meg idén. A huszadik század eleje mindig is az egyik kedvenc korszakom volt, az önálló, vagány hősnőknek se nagyon tudok ellenállni, úgyhogy hasonló ízléssel rendelkezőknek ajánlom ajándékba. Ez is izgalmas, fordulatos és nem utolsó sorban romantikus történet.

 

 

pattillo.jpg

Beth Pattillo könyvének viszont nem tetszik a borítója, a tartalma viszont annál figyelemfelkeltőbb. Bár imádom Jane Austent, néha tartok az ő nevével fémjelzett modern regényektől, mert volt már köztük elég nagy csalódás is. Most viszont valamiért azt mondják az ösztöneim, hogy ez jó lesz, ráadásul a fülszöveg szerint kacagtató és szívszorító, ami a kedvenc kombinációm. 

 

 

don.jpg

Imádom Don Tillmant, úgyhogy nagyon vártam már az új részt Graeme Simsion sorozatából. Nálunk már biztos ott lesz a fa alatt (ezzel most ellenőrzöm is egyben, hogy a férjem olvassa-e a blogot, mint ahogy szerintem nem :D), úgyhogy biztos más is örülne neki, aki ismeri és szereti az eddigi részeket. Vagy akár az egész sorozatot is lehet egyben ajándékozni, ha kellően nagyvonalú a Jézuska. 

 

 

 

taho.jpg

Még soha nem hallottam a Thug Kitchen honlapról, de most, hogy az első könyvük megjelent magyarul, egy kicsit utánanéztem, és mondhatom, beleszerelmesedtem. Számos ínycsiklandó receptet olvashatunk náluk, laza, szabad szájú, vicces stílusban. Podcast is van, és Amerikában már három könyvük kapható. Céljuk, hogy rászoktassák az embereket a készételek helyett az egészséges alapanyagokból, frissen főzött étkekre. 

 

street.jpg

A konyha magyar fenegyerekének, Fördős Zének is ugyanez a célja, hogy elhiggyük, kis odafigyeléssel olyan rendszert alakíthatunk ki, amelynek segítségével egyszerűen tudunk nagyszerűeket főzni, és közben nem hízunk el. Hal és sok zöldség, vegán kaják, de a hagyományos ételek lightosabb változatai is helyet kaptak a könyvben. Az egészséges életmód jegyében van vitamintáblázat, és arra is tippeket kapunk, hogy hogyan tudjuk ledolgozni a kalóriákat.

 

francia.jpg

És akkor mivel három a magyar igazság, jöjjön még egy fantasztikus fickó, egy igazi youtube-sztár, a francia Alexis Gabriel Ainouz. Alaprecepteket, konyhai trükköket találunk a kötetében, és természetesen, hiszen ez a franciáknak nagyon fontos, segítséget ahhoz is, hogy milyen bort párosítsunk az ételekhez. Alexist Jamie Oliver fedezte fel, és mentorához hasonlóan ő is a lazaság mellett az újító kíváncsiságra és a főzés iránti szenvedélyre esküszik.

 

morzsa.jpg

A végére pedig jöjjön egy hölgy, Csigó Zita, aki nálam már Csomagolj ebédet! című könyvével is jó pontokat szerzett. Remélem, hogy az új könyve is ugyanolyan informatív, innovatív és szép kivitelű lesz, mint az előző, a témája legalábbis nagyon meggyőző. Hiszen kinél ne lenne maradék kaja, főleg így ünnepek táján, és ki ne keresné arra a megoldást, hogy ezt ne kelljen kidobni, akár környezetvédelmi, akár spórolási szempontok miatt.

img_e4109_1.JPG

Tizenöt könyvet raktam fel az őszi polcomra, és ebből nyolcat olvastam el, a kilencediket meg félig. Kettő nem tetszett: a Csend és Szerencsés flótás, mindkettőtől sokkal többet vártam, aztán meg jobbára csak untam őket. De a többi mind kiemelkedő élmény volt, úgyhogy azt gondolom, jól telt az ősz. Ráadásul volt olyan, ami random esett be pluszba, és nagyon kellemes meglepetést jelentett: Ruth Hogan második könyve és Cecilia Ahern novellái. Olvastam egy csomó zsűrizendő gyerekkönyvet is, de egyik se volt valami nagy durranás, talán csak ez az egy tetszett igazán. Egy-két non-fiction is belefért az őszbe, a legjobb ez volt közülük. Várólista-csökkentéssel egyáltalán nem haladtam, de nem is nagyon érdekelnek, egyet tervezek még belőlük mindenképpen elolvasni a közeljövőben, ezt fel is tettem a téli polcra

Most visszafogott voltam a tervezéssel, a téli polcon csak kilenc könyv szerepel. Ezek mindegyike vagy már a birtokomban van, vagy hamarosan érkezik a háztartásba, egyedül az Agatha Raisint fogom könyvtárból kivenni. Amennyiben ezekkel még a február vége előtt sikerül végezni, akkor nekiállok a 2020-as várólista-csökkentésnek. Eddig mindig kemény voltam, és csak tizenkét könyvvel indultam, de mivel most már sokadig éve bukom el ezt a projektet egy-egy rosszul megválasztott könyv miatt, most bővített listát csináltam, hátha így ügyesebb, motiváltabb leszek. És hátha sikerül elolvasni mind a huszonnégyet, az lenne csak az igazán nagy siker, titokban vágyom is rá.

 

Még ősszel kért meg egy kedves ismerős, hogy ajánljak a lányának, aki most ment első osztályba, olyan könyveket, amelyek felkelthetik az érdeklődését, ugyanakkor sikerélményt is nyújtanak. Akkor összeszedtem egy pár könyvet, és azóta tervezem, hogy lesz belőle egy bejegyzés. Mostanra, hogy a kis elsősök talán már tényleg lassan olvasnak, végre meg is írtam, és egyben ez az első része a karácsonyi ajánlóimnak.

A magyar szerzők könyvei közül kézenfekvő ebben a témában a Pagony Most én olvasok! sorozatáról beszélni, nekem Igaz Dóra és Wéber Anikó könyvei tetszettek ezek közül a legjobban. 

marci_1.jpg

 

Wéber Anikó főhőse egy Marci nevű kisfiú, az ő iskolai kalandjait ismerhetjük meg kötetről kötetre (öt részes eddig a sorozat). Jó végkicsengésű, érdekes történetek,  jó eséllyel felkeltik a kezdő olvasók érdeklődését. Van farsangos, kirándulós rész, nyomozás, izgalom, és persze a tipikus hétköznapi szituációk is megjelennek. A helyes illusztrációkat Rátkai Kornél készítette.

 

 igaz.jpg

Igaz Dóra sorozatának főszereplője szintén egy kisfiú, őt Palinak hívják. Ennek a sorozatnak is öt része van, és a történetek is nagyon hasonlóak, mint Wéber Anikónál. Van szó az ültetésről, az iskolába bevitt játékokról, a legutoljára megjelent részben pedig erdei iskolába megy az osztály. Itt is nagyon jók a rajzok, Horváth Ildi munkái. Mindkét sorozatban az tetszik, hogy az egyszerűségük ellenére nagyon érdekesek, élvezhetőek a történetek. 

 

Fontos egyébként szerintem ezeknél a könyveknél, hogy mindegyik sorozat, tehát ha a gyereknek bejön, lehet sorra olvasni az egyes részeket. Ezért a külföldiek közül is sorozatokat választottam.

hanna.jpg

Holdas Hanna, a kis vámpírtündér történetei lazák, viccesek, de a jó hangulat mellett mindig van valami probléma, amit sikerül tanulságosan megoldani. A rajzok itt nekem annyira nem tetszenek, de a fekete-rózsaszín színvilág és a kicsit csilli-villi, rajzfilmes stílus valószínűleg sok kislány szívét megnyeri. A sorozatból nyolc kötet jelent meg eddig nálunk.

 

 

greti.jpg

Szintén jó hosszú, már kilenc résszel büszkélkedhet a Garabonci Grétiről szóló sorozat. Könnyen olvasható szöveg, sok helyes illusztráció, kimondottan kezdő olvasóknak való. Az iskolai, hétköznapi sztorik mellett itt is van egy kis varázslat, ami színesíti a történeteket.

 

 

 

enid.jpg

És a végére egy klasszikus szerző: Enid Blython gyerekkönyvei a britek több generációjának kedvencei. Ő írta a népszerű Noddy sorozat alapjául szolgáló történeteket, most pedig a Kolibri jóvoltából a magyar olvasók is megismerkedhetnek Öt kölyök című sorozatával, amit Jamie Littler modern illusztrációi tesznek a mai gyerekek számára még vonzóbbá. Négy kötet jelent meg eddig a sorozatból.

 

 

Hogy könnyebb legyen a tájékozódás, ide linkelem mindegyik sorozat első részét a Molyról. A cím után a sorozatra kattintva láthatóvá válnak a folytatások is:

Wéber Anikó: Marci iskolás lesz

Igaz Dóra: Tiki otthonra talál

Harriet Muncaster: Holdas Hanna iskolás lesz

Wanda Coven: Garabonci Gréti nagy titka

Enid Blyton: Lovas kaland

meseanyu 2019.12.02. 15:14

Novemberi zárás

evpb4129_1.JPG

Beszerzések (14): 

Az úgy volt, hogy kellett nekem ez a Szabó Magda, amit csak bizonyos vásárlási összeg felett lehetett megkapni, úgyhogy megvettem az új Nesbot Tibornak, magamnak meg hirtelen felindulásból ezt a kötetet választottam (előtte még csak nem is hallottam róla). Ez a könyvklubbunk következő darabja, ami nem volt meg a könyvtárban, Bródy Lilit meg valamelyik molyos értékelés juttatta eszembe, és mivel a Manci nagyon tetszett, megrendeltem tőle mindent, ami csak volt antikvárban a Librinél: ezt, ezt, ezt és ezt. A Moly-szülinapon idén is sok tombolával sikerült nyerni: ezt, ezt, ezt, ezt és ezt sikerült hazahozni. Szél Dávid könyvét meg azért rendeltem meg, mert akartam valamit olvasni az életközépi válságról.

Olvasások(6):

Hat könyvet olvastam összesen, ez mind felnőtt volt, és a fele non-fiction. Hanyagolom most a zsűrizést, ezért nem voltak gyerekkönyvek, decemberben majd azért lesz egy-kettő, és 2020 első felében is, úgyhogy ez most a pihenés ideje volt ilyen szempontból. Olvastam egy novellás kötetet, amit ritkán teszek, de lehet, hogy többet kéne, mert ez most nagyon tetszett. Hatalmas fantáziával és még nagyobb empátiával megírt történetek voltak, rövidek, de annál erősebb mondanivalójúak a női létről, a társadalmi, lelki problémákról. Cecilia Ahern pedig bevonult azok közé a szerzők közé, akiktől szeretnék még olvasni. Ruth Hogannek már az másik regénye is nagyon tetszett, most pedig véglegesen bevonult a kedvencek közé. Ez most sötétebb, megrázóbb volt, mint az előző, de ugyanúgy tökéletes. A csodálatos hangulatok, leírások, a szereplők miatt az ember legszívesebben beköltözne Hogan könyveibe. Gill Sims is hozta a formáját, fergetegesen vicces volt Ellen történetének második része is, nagyon élveztem az ismerős családi, iskolai szituációkat. 

Ismeretterjesztő vonalon John Gottman házasságról szóló könyve vitte a prímet, melegen ajánlom mindenkinek, zseniális megközelítése a párkapcsolati problémáknak. Doreen Virtue kötete most nem ütött akkorát, talán már túl sokat olvastam az evés témájáról, de mindenképpen alapos és hasznos könyvnek tartom. A HVG A terapeuta esetei sorozatából már olvastam Lukács Liza könyvét, most Szél Dávidé került sorra az életközépi válságról. Nem volt rossz, de úgy érzem ezekben a rövid kis kötetekben nem igazán sikerül az adott problémát körbejárni, megint egy kicsit többet vártam. 

Félbehagyások (0): 

Azt hiszem ismét körültekintően, a radaromra hallgatva választottam, úgyhogy elégedett vagyok magammal.

meseanyu 2019.11.15. 19:54

Októberi zárás

voyz0191.JPG

Beszerzések (0): 

Az október eseménytelenül telt a beszerzések terén, de nem kell izgulni, novemberben megint beindultam, úgyhogy lesz miről beszámolni legközelebb.

Olvasások (13):

Ahogy elkezdtem a havi polcot csinálni a Molyon, bevillant, hogy annyira macerás, és annyi ideig tart, csomó érdekesebb dologtól veszi el az időmet, úgyhogy úgy döntöttem, felhagyok vele. Azért megszámoltam, hogy kilenc gyerekkönyvet olvastam októberben és öt felnőtt könyvet, vagyis a szokásos számok megint. Gyerekkönyvek közül a Sárkányovi tetszett a legjobban, roppant cuki kis könyv volt, a felnőttek közül meg kettő volt a favorit: a Mici néni két élete (ez is egy bűbáj volt), illetve a Helycserés támadás, ami egy szellemes, szórakoztató és egyben elgondolkodtató történet, nagyon kellemes meglepetés volt. A gyerekkönyvek közül az utolsó helyen a Pomádé király új ruhája és A tündérkeresztanya áll holtversenyben. Nem voltak olvashatatlanok, de egyáltalán nem tudtak felmutatni semmi kiemelkedő erényt. A felnőttkönyveknél pedig a Szerencsés flótás volt, ami a legkevésbé tetszett, hatalmas csalódás volt, ezerszer jobbat vártam. Egy non-fictiont olvastam az asszertivitásról, ez is több lesz majd novemberben, mert eléggé rácuppantam a pszichológiára. A könyvklubunk is most indult a szomszédokkal, az első olvasmányt én ajánlottam, a fenti képen látható kötetet. Nem mindenkinek tetszett, sőt mondhatjuk, hogy a többségnek nem, de nekem nagyon. Biztos ufó vagyok. Ez a könyv léphetett a képzeletbeli dobogó harmadik fokára, így három emlékezetes, öt csillagos könyvvel zártam a hónapot, ami azért nem rossz.

Félbehagyások (0):

Tovább emeli a hónap fényét, hogy félbehagyni se kellett semmit. Remélem idénre ez már így is marad.

süti beállítások módosítása