2016-ban jelent meg Matt Haig karácsonyi sorozatának első része, aztán tavaly a második, idén pedig a harmadik. Rögtön szimpatikus volt a történet, vonzó a borító, úgyhogy majdnem már megjelenéskor megvettem az első kötetet, de aztán valahogy ez elmaradt. Közben beszerezte a könyvtár és kitaláltam, hogy majd 2017 karácsonyán elolvasom hangolódásképpen. Valószínűleg azonban más is így gondolta, hiszen mire mentem volna decemberben, hogy kikölcsönözzem, valaki már megelőzött. Idén ugyanez volt a célkitűzés, és bár most sem kapkodtam el a dolgot, szerencsém volt, és bent találtam az első és a második kötetet is. (A harmadik még nincs meg a könyvtárban, az jövőre marad.) Kicsit féltem egyébként, hogy nem fog tetszeni a sztori, mert mindenféle prekoncepcióim voltak, de szerencsére nagyon kellemes volt mindkét kötet. Jó üzenetű, vicces, izgalmas. Most jöttem rá arra is, hogy igazából nincs nekem bajom a kalandos történetekkel, hiszen ez is az volt, és egy percig sem untam. A stíluson múlik valószínű, mint minden. A koboldoknál önkényuralmat bevezető választott vezető munkássága pedig az áthallások miatt minden pénzt megér. A második részben aztán a viktoriánus hangulat még rátett egy lapáttal, hihetetlen, hogy mennyire magával ragadó és szórakoztató volt az egész. És ami nagyon tetszett, hogy mindkét kötetet belengte valami erkölcsi szilárdság, a jóság, a csoda és a remény diadala, ami nagyon kell a mai zaklatott korunkban. 

Ezzel a bejegyzéssel kívánok mindenkinek nagyon boldog karácsonyt és minden jót az új évben! Az idei év maradékát olvasással, pihenéssel töltöm, és reményeim szerint 2019-ben még aktívabban folytatom a blogolást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.