Igaz Dórának eddig négy kötete jelent meg a Pagony Most én olvasok! sorozatában, az első két kötetben elsősök, a második két kötetben már másodikosok a bések. Én kettőt olvastam, a másodikat és most a harmadikat, és mondhatom, remek kis történetek, a legjobbak az első olvasóknak valók közül. Fordulatos, vicces és tanulságos iskolai sztorik, Horváth Ildi szuper illusztrációival.

Nem kedvencem Keresztesi József, ez a könyve pl. több sebből vérzett szerintem, és Csücsök történetét se tudtam sajnos igazán megszeretni. Pedig ez sokkal jobban sikerült, mint az előző kötete, volt benne potenciál: kreatív alapötlet, szimpatikus főszereplő, helyes rajzok, sőt még a rímek is rendben voltak. Valószínűleg nekem ezek a jövünk-megyünk-kalandozunk típusú dolgok nem jönnek be, de aki szereti az ilyesmit, mint pl. a Maszat-hegy, az biztos ezt is kedvelni fogja.

Marék Veronikának viszont rajongója vagyok, ez az utóbbi mesegyűjteménye mégsem tetszett maradéktalanul. Volt benne egy-két nagyon helyes mese, főleg az elején, de aztán volt pár nehezen emészthető is. Kár, mert lehetett volna nagy kedvenc is, főleg a retro hangulat miatt, de remélem a következő (mert ez is sorozat) meggyőzőbb lesz, mert úgy szeretném szeretni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.