Nem tudom, mit tudnak ezek az angolszász ötvenes férfiemberek, de legutóbb Hornby-nál éreztem azt, hogy ennyire kompatibilis velem. Franzent eddig is nagyon bírtam, szinte minden könyvét olvastam, és ha rákeresel a nevére a blog keresőjében (mint ahogy én is tettem), kiderül, hogy ráadásul állandóan emlegetem is mindenféle összefüggésekben. Ezért persze természetes volt, hogy ezt az esszékötetét is sorra veszem előbb-utóbb, hiszen itt olyan dolgokról mesél, ami nem csak azért érdekes, mert az ő életéből vett epizódok, hanem ráadásul a regényeiben megjelenő motívumok is felismerhetőek sok történetben.

Engem nagyon jól elszórakoztatott, de persze nehezen tudom megítélni objektíven, hogy ebben mennyi szerepe volt annak, hogy egy hullámhosszon vagyok Franzennel. Viszont talán pont ezért érdemes valakinek, aki még semmit sem olvasott tőle, ezzel kezdeni, mert itt rövidebb idő alatt, kevesebb energia befektetéssel kiderül, hogy tud-e valamit kezdeni vele, mint ha nekiállna valamelyik 700 oldalas féltéglájának. A könyv rövidsége miatt a túlírás veszélye sem állt fenn, ami mondjuk a nagyregényeiben helyenként előfordul, viszont csapongott azért, ami számomra szerethető, de szintén lehet zavaró is. Egyébként meg Franzenről sok rosszat el lehet mondani, de hogy nem ír olvasmányosan, azt nem nagyon, ez most is így volt, úgyhogy még egy érv a pozitív oldalra. Nekem emellett nem csak az előadásmód volt kellemes, hanem magukat a témákat is érdekesnek találtam, különösen a német nyelvről írtakat, itt éreztem leginkább a lelki rokonságot. De érdekeltek a madármegfigyelős történetek, vagy a kamasz sztorik, a csínyek, a helykeresés, a másik nem megismerése, meg a család, a szülők, a testvérek viselt dolgai. Érdekes volt a vallási rész is, és végig azt éreztem, hogy csupa olyan dologról ír, ami engem is érdekel, olyan meglátásokkal, frappáns mondatokkal, amelyekkel nagyon betalál. Felületesebb írás persze, mint egy hosszabb lélegzetű epikus mű, de ezáltal kevésbé nyomasztó is, mert Franzen azért azt is tud.

Szóval összességében sok minden szól mellette, meg ellene, most van az az eset, hogy nem tudom igazán, kinek tetszene és kinek nem, de annak, akit egy kicsit is érdekel a szerző (vagy az amerikai középosztály élete), mindenképpen érdemes elolvasni, mert ha nem is lesz katartikus élmény (mondjuk az azért nekem sem volt), érdekesnek mindenképpen érdekes.

2015-ös kiadás az Európától, a városi könyvtárból kölcsönözve. A megszokott módon igényes, a címlapkép viszont ritka ronda. A fent látható ellenben gyönyörű szerintem, bár az is igaz, hogy stlílusban nem illik az eddig magyarul megjelent Franzen kötetek sorába.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.