Mint már írtam, volt mit ünnepelnünk május vége felé közeledve: szülinapom, házassági évforduló, na meg Katinka belső vizsgái is mind ötösre sikerültek. Úgyhogy fogtuk magunkat és egy péntek estére helyet foglaltunk a győrújbaráti Pipacsba. Egyszer már próbálkoztunk a hellyel, anyák napján szerettünk volna ott enni, de akkor telt ház volt. Most szerencsére volt hely, meg közeli parkoló is, így csak egy kis sprintbe került, hogy a zuhogó esőben (akkor volt az a pár napos özönvíz) fedél alá kerüljünk. Az étteremben ekkor még nem volt vendég rajtunk kívül (este hatkor), engem mondjuk ez cseppet sem zavart, de Tibor azért parázott, hogy igaza lesz a sógornőmnek, hogy nem jár ide senki. Családi kapcsolataink egy része ugyanis Győrújbaráton lakik, de nem voltak még a Pipacsban, mert pont szemben van vele a Sarokház (amely méltatlanul túlértékelt vendéglátóipari egység szerintem), ahol ők törzsvendégek, és mégis hogy venné ki magát, ha átpártolnak a konkurenciához. Mondjuk így utólag konkurenciának nem nevezném, a két éttermet nem lehet egy napon említeni, teljesen más súlycsoportban vannak, ezt az is bizonyítja, hogy a Pipacs bekerült az ország 100 legjobb étterme közé a Gault Millau szerint 12 ponttal. Összehasonlításképpen: nagy kedvencünk, a Viator, 13 pontos, tehát a művelt franciák szerint a Pipacs csak egy hajszállal marad el tőle.

A hely nem túl nagy, de nagyon barátságos, tetszettek a színes székek meg a tábla a falon, tényleg franciás, bisztrós hangulatot sikerült ide varázsolni. Meleg időben szerintem a terasz is nagyon kellemes lehet, nem kizárt, hogy még az idén azt is kipróbáljuk.

A pincéreknek is franciásan hosszú kötényük van, ezt mindig nagyon bírom, és nagyon kedvesek, nincs semmi tudálékosság meg sznobság. Mivel először egyedül voltunk, természetes volt a sürgölődnek körülöttünk, de amikor kezdett megtelni a hely sem vesztett a színvonalából a kiszolgálás, végig készségesek, de nem tolakodóak voltak.

A választék szerintem kielégítő, főleg, hogy a sima étlap mindig kiegészül az úgy nevezett Piacos ételekkel, amelyek a fekete táblán szerepelnek, és mindig az idénynek megfelelő alapanyagokból készülnek, most a spárga, eper és rebarbara volt soron. Én rögtön innen választottam előételt, grillezett kecskesajtot spárgával. Aztán Tibor is azt kérte.

De előtte még felszolgálták az étvágygerjesztő falatkákat, ami csirkecombfilé volt rántva,  kis szószocskákkal (paprikás és vaszabis) meg puha kenyérrel:

Főételnek én malacot ettem petrezselymes krumplipürével, meg isteni lilahagyma-lekvárral, ami sajnos lemaradt a képről:

Tibor bárányt evett zöldborsóval:

Katinka pedig parmezánban sült jércemellet grillezett zöldségekkel:

Isteni volt a főételem, de egy részét átruháztam Tiborra, hogy tudjak desszertet enni, málna fagyis creme brulée-t választottam:

Katinkának is sok lett a kaja ( nagyon bőségesek voltak az adagok), így az övét meg elcsomagoltattuk, hogy beleférjen még a desszert. Ő természetesen csokisat választott, mint mindig:

Összességében nagyon meg voltunk elégedve mindennel, úgyhogy mint fentebb is írtam, biztos visszajövünk még ide. A számla pedig átlagos volt, az ár-érték arány mindenképpen kiemelkedő. Inni csak vizet ittunk, mert csak később fedeztem fel, hogy van házi limonádéjuk, de legközelebb azt is biztos kipróbálom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.