Irtó régen olvastam Petrik Adrien első könyvét, a másodikkal is mindig kacérkodtam, hogy meg kéne venni, aztán jött a harmadik, és egy pillanatra, eltelve az új házunkkal, úgy éreztem, nem kell ez már nekem. Aztán szembe jött a könyvtárban, és ahogy hazahoztam, azonnal rácuppantam, nagyon-nagyon élveztem olvasni, szinte le se tudtam tenni. Petrik Adrien olyan nő, amilyen mindig is szerettem volna lenni, aztán ahogy haladt előre az élet, kiderült, hogy én még sem ilyen vagyok, hanem sok mindenben más, de most már azt is tudom, hogy ez nem baj, mert sokféleképpen lehet szeretni az életet, és varázslatossá tenni a hétköznapokat, és ő erre inspirál a könyveivel. Mert nem az a fontos, hogy hány macskád vagy gyereked van, meg hogy eszel-e virágokat és jársz-e gombászni, hanem hogy szereted-e felfedezni a világ csodáit, és tudsz-e új reggeleknek úgy futni neki, hogy ma biztos történik valami jó vagy szép. Nekem még a rinyálása is bejött, mert arra gondoltam, hogy igen ő is emberből van, neki is vannak gondjai, ő sem egy istennő, hanem tud bizony irracionális is lenni, és gúzsba köti őt is néha az aggodalom. Örülök nagyon, hogy így esett az eset, és nem kellett csalódnom egy nagy hősnőmben, úgyhogy jöhet a kertes könyve is, különösen, hogy lassan nagyon aktuális lesz nálunk a kertészet. Már látom is, hogy ott kacsingat rám a könyv a megyei polcán, de ahhoz hogy beiratkozhassak (fogadalom saját magamnak), le kell nyomnom az idei várólistás kupacomat, amiből még semmit sem olvastam. Hja, oly nehéz az életem! ;-)

2013-as kiadás a Sanoma-tól, a városi könyvtárból kölcsönözve. Nagyon szép kivitelű könyv, gyönyörű fotókkal, a címlapkép is nagyon eltalált.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.