Ismét sorra került egy Murakami, szépen beosztva olvasgatom a regényeit, mert bár sosem lesz kedvenc szerzőm, minden kötete kellő mértékben leköt, és talán csak egy volt, a Norvég erdő, ami kevéssé tetszett, a többi stablilan hozta eddig a nem tökéletes, de azért elég jó színvonalat. Ez a könyve is ilyen volt, ráadásul rövid is, amit különösen szeretek. Ilyenkor nincsenek üresjáratok, felesleges körök, talán ha tíz oldal volt, ami picit untatott, egyébként meg végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Minden volt benne, ami egy jó Murakami regényhez kell, egyre inkább kezdem sejteni, hogy sok újat már nem tud nekem írni, valahogy mindig ugyanazok a szereplők, ugyanazok a problémák köszönnek vissza. De nem baj ez, nem kell nagy adagban fogyasztani, és akkor nem telítődöm túlságosan. Azért ha igazságos akarok lenni, ebben a könyvben  újdonság volt az eddigiekhez képest, hogy európai helyszínekre is elvetődtek a szereplők, és ez új színeket, ízeket hozott. 

A borító tetszett, ez a külcsín szerintem passzol a szerző stílusához. 2008-as Geopen kiadás, összességében rendben volt, de nem értem, hogy miért angolból fordították, miért nem japánból.

Könyvtári kölcsönzés volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.