Láttam a filmet még nagyon régen, és úgy emlékszem tetszett, ettől függetlenül a végére hagytam ezt a regényt Hornbytól, először szerettem volna tőle olyan történeteket olvasni, amelyeket még nem ismerek. Meg féltem is, hogy így, hogy ismerem a sztorit (meglepő módon elég sok mindenre emlékeztem), unni fogom a könyvet. Na, ebből nem lett semmi, hihetetlenül élveztem Hornby humorát, szinte minden oldalon találtam valami kacagnivalót, amit aztán lelkesen fel is olvastam a férjemnek, bizonyítandó, hogy Hornby mennyire remek író, mert sajnos ő a Pop, csajok, satöbbi után levette a kezét  a szerzőről, annyira nem tetszett neki. Mondjuk nekem sem, de a többi Hornbyból kiindulva tudtam én, hogy vannak még itt gyöngyszemek, és ez a kötet tényleg különlegesen jónak bizonyult. Will és Marcus nekem nagyon szimpatikusak voltak, mindkettőjük sorsáról szívesen olvastam, és bár az utolsó húsz oldalon nekem kicsit ellaposodott a könyv addig sodró lenülete, jelen esetben a végkifejletben sem láttam semmi kivetnivalót.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.