Annyi mindenkiről megváltozik az ember véleménye az idők során, Erdős Renée például abszolút nem volt a várólistámon, azt gondoltam, hogy talán egy múlt század eleji Fejős Éva lehetett, és az olyanokból, köszönöm szépen, nem kérek. De ahogy egyre több kicsit már elfeledett és/vagy leszólt húszas-harmincas évekbeli szerzőt olvasok, egyre inkább rá kell jönnöm, hogy akkor még a szórakoztató irodalomban is minőséget írtak. Erdős Renée kifejezetten szépen, igényesen ír, jól kidolgozottan boncolgatja a lélektani szálakat, és bár nekem a történet kissé túl szenvedős, bizarr és ezáltal már-már szappanoperás, azért még így is bőven a tűréshatáron belül van. Azt külön kiemelném, hogy az erotikus része, amivel annak idején vihart keltett, mai szemmel már szinte habkönnyűen lányregényes, de mégis nagyon fontos kérdéseket vet fel, és nagyon egészségesen mutatja be a szexualitást (nem úgy mint egyes könyvek manapság). Nem mondom, hogy rögtön nyúlok, és veszem elő a szerző más köteteit, de összességében nem bánom, hogy megismerkedtem vele, érdekes kultúrtörténeti megtapasztalás volt. Az meg külön tetszett, hogy a főhős pont korombeli volt, és bár más problémák nyomasztották, de azért sok mindenben magamra ismertem, főleg, hogy ismét előkerült a ház utáni vágy, ami aztán meg is valósult egy csodálatos villa képében, és ez nagyon hangulatossá tette a regényt. (A képen az írónő háza látható.) Nekem ez a korszak különben is kedvencem, már csak a dialógusok miatt is elolvasgatnám napestig ezeket a könnyű kis regénykéket. A Mancinál élveztem így a miliőt, de ott azért  a humor, a könnyedség adott még egy olyan pluszt, ami azt a kis tinlitangli történetet igazi kedvenccé tette. Úgyhogy egyelőre inkább Bródy Lili mint Erdős Renée, de aki szereti a szívszorító történeteket, az a Brüsszeli csipkét is élvezni fogja.

1990-es Garabonciás kiadás, kedves ismerőstől kölcsönözve. Jó kis könyveket adott ki ez a kiadó (nem tudom létezik-e még), többek között pl. a Cilikéket is, és ezért kijár nekik a tisztelet, de sajnos ezeket a Dunai Imre féle borítókat nem tudtam megszeretni azóta sem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.