Van egy nagyon jó kis recept, hogy két idősíkon futtatjuk a történetet, a múltban és a jelenben, és mindenhol vannak fordulatok, meglepetések, meg titkok, és nem utolsó sorban romantika, ha van eszük, tanítják is ezt az íróiskolában, hiszen számtalan nőnemű olvasó elalél az ilyesmitől. Én sem vagyok kivétel, szívesen olvasom pl. ebből a műfajból Kate Mortont, de az is igaz, hogy számomra ez a recept akkor tud igazán működni, ha kerül bele még valami kis fűszer, hangulat, egyediség. Ha ez a plusz nincsen meg, akkor sajnos unalomba fullad ez az egész, mint ahogy legutóbb Louise Walters Levelek a bőröndből című kötetével jártam. Több számomra mértékadó véleményformálónak is tetszett, így nagy reményekkel vágtam bele, és először úgy tűnt, engem is elkap a gépszíj. Bár a két idősík közül inkább a jelen tetszett, de mindkét szálat szívesen és érdeklődéssel olvastam. Aztán valahogy egyre érdektelenebbé vált számomra. Pedig volt benne sok jóság (pl. a jelenben a könyvesboltot imádtam), és szerencsére egyáltalán nem volt gagyi vagy túlontúl vontatott a stílusa, de egyszerűen nem ragadott meg olyan szinten, hogy faljam a lapokat. A végére már egészen másképp faltam őket, meglehetősen gyorsan lapoztam, és gyakorlatilag sok helyen csak átfutottam az oldalakat, mert azért az nagyon érdekelt, mi lesz a vége. A jelen szállal meg is voltam elégedve ezen a téren (bár azt meg már az elejétől lehetett sejteni), a múlttal meg kevésbé, de hát ez van, nem alakulhat minden úgy, ahogy én szeretném. Szóval számomra ez a könyv a felejthető, de nem különösebben rossz emlékekkel teli olvasás kategóriájába került, és az legalább pozitív, hogy sikerült kipipálnom, eggyel kevesebb könyv, ami után ácsingózom.

2014-es kiadás az Athenaeum-tól, a városi könyvtárból kölcsönözve. Szerintem a borító szörnyen ízléstelen és gagyi, és hogy alul a kis csaj mit keres ott, fel nem foghatom. A felső kép is csak vázlatosan hozható összefüggésbe a könyvesbolttal, én mindenesetre nem ilyennek képzeltem. Csodálatos külföldi borítók vannak, fentebb láthattok kettőt, de bármelyik kenterbe veri a magyart.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.