Többek véleménye szerint a La Maréda a környék legjobb étterme, de nekünk valamiért nem lett kedvenc. Ugyanúgy 13 pontos a Gault&Millau szerint, mint a Viator, tehát 1 ponttal feljebb van, mint a Pipacs, de nálunk valahogy mégis a harmadik helyre szorul ebben a sorban. Nemrégiben, Helga barátnőm látogatása idején, mégis erre az étteremre esett a választásunk, mivel időről időre azért meglessük, mi is folyik arrafelé.

A La Maréda egyértelmű hátránya szerintem az elhelyezkedése, ebben előzi a Viator, és a berendezése, belsőépítészete, amit mostanában alakítottak át, és sokat vártam tőle, de valahogy továbbra sem meggyőző számomra. Ebben meg a Pipacs előzi. Mi egyébként a nagy melegben a teraszon ültünk le, ahol kényelmes helyünk volt, ez a rész dizájnban se rossz, csak annyit mondok, hogy ugyanolyan a padlóburkolatuk, mint a mi teraszunké. :-) Viszont a terasz elég kicsi, és nincs olyan remek kilátás, mint a Széchenyi téren. 

A menüsor a jobb éttermekben megszokott étvágygerjesztővel indult, ami jelen esetben kőrözött volt házi kenyérrel. Finom volt, de semmi extra, én a Viatoros egyszerű sózott vajat többre értékelem.

Tanulva a múltkoriból, hogy a Pipacsban túlzottan jóllaktunk a három fogással, most nem kértünk előételt, mert desszertnek viszont kell lennie. Én főételnek kacsaduettet kértem, ami az étlap szerint a comb mellett kacsamájas rilettet jelentett, de abban  a kis ropogós kockában, ami egyébként nagyon ízletes volt, én a májat még nyomokban sem tudtam felfedezni. Ezen kívül viszont minden klassz volt: a hagymás püré és a coleslaw (mondjuk én annak egyébként is nagy rajongója vagyok), egy egész picit megbolondított, de alapjaiban hagyományos fogás. Tibor is ugyanezt rendelte.

Katinkát lebeszélte az apja arról, hogy borjú bécsit kérjen, pedig sajnos tényleg ez az egyik olyan fogás, amit biztosan meg fog enni, és nem megy a finnyázás körbe-körbe, ami azért meg tudja keseríteni az éttermi ebédet. Most hősiesen bevállalta a kacsamellet, ami számítottam rá, hogy annyira nem fog bejönni, mert ezt általában rózsaszínre sütik, és én sem szeretem, többnyire rágós is. De legalább natúr hús, amit meg szeret. Az előérzetem sajnos bejött, így félúton cseréltek apával. A köret nudli volt, meg bogyós gyümölcsök, ami jól nézett ki, és állítólag finom is volt.

Helga salátát kért lazaccal, ami egy viszonylag biztonságos választás, ízlett is neki, nekem annyira nem jött volna be, mert tele volt  balzsamecettel, és azt nem csípem annyira. Neki mondjuk még ennek a felét is el kellett csomagoltatni, hogy tudjon enni desszertet. Nem egy nagyétkű csaj! :-)

Desszertnek Helga banán splitet kért, amit én a banán iránt táplált kisebb mértékű ellenszenvem miatt nem is vettem számításba, de neki ízlett, a tálalás meg nagyon szép volt.

Katinka a szokásos csokisat választotta, amivel én is kacérkodtam, de én végül a krémest kértem, apa meg megette, amit nagylelkűen hagytunk neki mindketten. A krémes nagyon könnyű volt, és a tonkabab tényleg érdekes aromát adott neki. Állítólag a csokifelfújt is jó volt, de a tálalás azért hagyott kívánnivalót maga után szerintem. A krémesnél ez is nagyon rendben volt.

Összességében megint arra jutottunk, hogy jót lehet enni a La Marédában, udvarias a kiszolgálás, és az árak sem elszálltak, így biztosan ellátogatunk még ide, de egyelőre nem ez a kedvenc környékbeli éttermünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.