Nagyon hirtelen jött ez az utazás, nem terveztünk idén városlátogatást, mondván, másra kell a pénz, de aztán Tibornak céges dolga akadt Barcelonától 50 kilométerre, és úgy gondoltuk, ezt a lehetőséget nem lehet kihagyni. Úgyhogy rohamlétekkel ment a repjegyfoglalás (Austrian-nel repültünk Bécsből), meg a szállodafoglalás, aztán azon vettük észre magunkat egy szombat reggel, hogy a repülőn ülünk. Jó korán ment a gép, és Barcelonában szuper könnyen bejutottunk a városba busszal, úgyhogy tíz órakor már a Plaça de Catalunya-n a Hard Rock Café shopjában voltunk, és beszereztük otthon maradt Katinkánknak a vigaszdíjat, a kötelező pólót (van már ilyenje Koppenhágából és Stockholmból is). Ezek után gondoltuk, megkeressük a hotelt, hátha be lehet már jelentkezni, vagy legalább otthagyni a cuccot, úgyhogy elkezdtünk lefelé sétálni a Ramblán. Ez az utca rám nem tett különösebben nagy benyomást, tele volt turistacsalogató kütyüárussal, és a virágosok is, amelyekről az útikönyv ódákat zengett, elég gagyik voltak, nálunk egy jobb boltban ezerszer szebb csokrokat kötnek. De azért már itt is megvolt a barcelonai fíling, a kovácsoltvas erkélykorlátok meg a színes spaletták, és legalább az első kötelező kört letudtuk. Mondjuk aztán még sokszor jöttünk erre, mert a szállodánk egy ezzel párhuzamos utcában volt, közel a kikötőhöz. Meg is találtuk könnyedén, kész is volt a szobánk, a szálloda mindent összevetve eddigi utainkat tekintve a legjobb volt: fiatalos, modern, tiszta, és jó volt a reggeli is. Na, meg marha közel volt minden. 

Egy kis felfrissülés után el is indultunk felfedezni a belvárost, megnéztük a Boquería piacot (nem voltam tőle elájulva, bár tagadhatatlanul rengetegféle zöldség, gyümölcs meg tengeri herkentyű volt), bebarangoltuk a gótikus negyedet meg a Bornt, ez nagyon kellemes rész volt, kis utcácskákkal, szép régi házakkal, egyedi kis üzletekkel. Ettünk az egyik téren egy nem túl drága, de nem is túl nagy hatású menüt, aztán megnéztük a Ciutadella parkot, amelyben éppen valami  nagy össznépi dzsembori volt, így nem sokat láttunk a helyből sajnos. Mindenesetre voltak pálmafák meg szabadon élő papagájok mindenfelé, tetszettek nagyon a platánok is, de összességében nem voltam lenyűgözve a növényzettől a városban, sokkal több és szebb virágot vártam. Estefelé még megkerestük a Butifarringot, amit itt ajánlottak. Nem volt rossz a kéksajtos, kolbászos szendvics, amit ettünk, de hiányoltam belőle a zöldséget, és ez sajnos az egész ott tartózkodásunk alatt bánatom volt, hogy a katalánok nem nagyon zöldségesek én viszont igen.

Másnap felültünk a városnéző buszra, a Barcelona City Tourt ajánlották a szállodában (mert van többféle is), egy napos jegyet vettünk rá, úgyhogy elhatároztuk, hogy először végig megyünk a zöld, aztán meg a narancssárga vonalon. Bár egy kicsit hűvös volt aznap, azért nagyon jó döntés volt a buszozás, a nagy távolságok miatt igazán csak így tudta az ember megnézni az összes nevezetességet. Először a Sagrada Família-nál szálltunk le, de nem mentünk be, csak megcsodáltuk kívülről, meg fényképeztünk egyet-kettőt. Az időbe se fért bele, meg sajnáltuk is a pénzt a belépőre. Mondjuk, ha két napos jegyet vettünk volna, az lett volna az ideális, mert akkor több helyen le tudtunk volna szállni, és még több mindent megnézni, így csak a minket leginkább érdeklők kerültek sorra, a többit meg a buszból láttuk, meg a fülhallgatónkban szóló szöveget hallgattuk meg róluk. Következő megállónk a Güell park volt, ide be is mentünk, érdemes is volt, jót sétáltunk, nézelődtünk. Utána visszamentünk a Plaça de Catalunya-ra, és átszálltunk a sárga vonalra. Ez a Montjuïc-ra ment, és itt csak a Jardins de Miramarnál szálltunk le, mert már benne jártunk a délutánban és a cél az volt, hogy este kilencre odaérjünk a Plaça d'Espanya-ra, mert akkor kezdődött a Font Mágica műsora, és előtte még valamit kajálni is akartunk. Ha Katinka velünk lett volna, biztos megnézzük a Poble Espanyolt is, ami szintén ezen a vonalon volt, és egyfajta skanzen, meg ha több időnk van, elmegyünk a busszal a stadionba is, szóval még egyszer hangsúlyozom, hogy aki teheti, inkább kétnapos jegyet vegyen a buszra, mert egy vonalra kell azért egy nap, ha igazán mindenre kíváncsi az ember. A híres kút zenés, fényes műsora nem volt számomra semmi extra, közben el is eredt az eső, úgyhogy még esernyővel is jól eláztunk, mire visszatrappoltunk a szállodába. 

Harmadik nap már túl voltunk minden kötelező körön, úgyhogy nagyjából csak lődörögtünk, megnéztünk egy-két Gaudí-épületet  az Eixample negyedben, amelyeket az útikönyv ajánlgatott, aztán kisétáltunk még egyszer a kikötőbe, beültünk egy Starbucksba (rengeteg van egyébként a városban), és csendesen szemlélődtünk. Búcsúestként pedig beültünk a Plaça Reial egyik elegáns éttermébe, és végre ettük egy igazi jó vacsorát egy üveg fehérborral. Ez a tér szerepelt A szél árnyékában is, és utólag bánom, hogy nem barangoltunk egy kicsit a regény helyszínei szerint, szívesen megnéztem volna a Tbidabo villáit is pl., de hát mindent nem lehet. Majd talán egyszer még visszamegyünk Katinkával, és akkor. 

Utolsó nap volt Tibor megbeszélése, reggeli után kimetróztunk a bérelt kocsiért, aztán elautóztunk Ódena-ba, és amíg Tibor tárgyalt, én olvastam. Abban a kisvárosban nem volt semmi látnivaló, de mákunkra teljesen útba esett Montserrat, ahol megnéztük a kolostort, sétálgattunk. Lélegzetelállító és egyben félelmetes a kilátás meg az autóút is, úgyhogy azért egyrészt hálás voltam, hogy láthattam ezt a szép helyet, másrészt meg azért, mert épségben fel- és leértünk. A repülőtéren leadtuk az autót, aztán még ettünk, ittunk, vásároltunk, és végül egy kissé viharos repülőút után éjfélre értünk Győrbe. Összességében nagyon élveztem ez a kis kiruccanást, de azért nem teljesen értem, hogy lehet Barcelona Európa harmadik leglátogatottabb városa, csak Párizs és London előzi meg. Azért annyival nem tud többet szerintem, mint a többi hasonszőrű. Azt mondják, talán a foci miatt is, meg persze a jó idő, amiből most azért olyan sokat nem tapasztaltunk, de hát városnézéskor nem is az a cél, hogy folyjon rólunk a víz. Az esőt a már említett egy este kivételével viszont megúsztuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.