szécsi3.jpg

Nem volt egy egyszerű terhességem, ezért nem is nagyon szeretem máshogy aposztrofálni, de a címbe mégsem mertem ezt a mára már kiátkozott szót írni, mert még megköveznek. Megkínlódtam az én drága kislányommal az állandó émelygéssel és lakodalmas kutyára hajazó hányásokkal kezdődő, puffadással és gyomorégéssel folytatódó, végül életveszélyes toxémiába torkolló 37 hét alatt. Ezért tetszett nagyon, hogy Szécsi Noémi (a képen) kíméletlen őszinteséggel ír le mindent, ami ezzel az állapottal járni tud, nem szépít, nem cukormázaz, hanem viccesen, önirónikusan vall arról, ő hogyan élte meg ezt a kilenc hónapot. Persze némely részlet riasztó lehet annak, aki még nem szült, de minden kellemetlenségen túl is süt a sorokból az a meggyőződés, hogy megéri ez az egész.  A kismama naplója nem akar több lenni, mint amit a cím alapján várhatunk, könnyű, üdítő szórakozás. Én határozottan kedvet kaptam a második részhez is. No meg lassan el kéne olvasnom Szécsi Noémi új könyvét a Gondolatolvasót, mert ettől a nőtől mindenre kíváncsi vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

https://jokonyvek.blog.hu/api/trackback/id/tr905774702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andi (F) 2014.01.22. 19:51:44

Én még soha nem kérdeztem meg tőletek, hogy Katinkának miért nincsen testvére...? Lehet, hogy értem már!
Puszillak Benneteket!
A.

meseanyu · http://jokonyvek.blog.hu 2014.01.25. 06:46:59

@andalgocia: Hát igen. :-) Egyébként meg az az érdekes, hogy nekem volt egy fellángolásom, amikor K. olyan 5 éves lehetett, hogy kéne testvér, de T. nem akarta ezt még egyszer végigcsinálni, féltett...
süti beállítások módosítása