Az első könyv, amit elolvastam idén Neil Gaiman és Terry Pratchett közös könyve, az Elveszett próféciák volt. Nem tudom miért tologattam olyan sokáig ezt a könyvet, tesóm, férjem már elolvasták, jó véleménnyel voltak róla, nálam meg csak porosodott az éjjeliszekrényen, még a tavalyi várólista-csökkentésre sem sikerült felkerülnie. Aztán 2013 végén felvettem arra a pár könyvből álló listára, amit még az év vége előtt el akartam olvasni, és el is kezdtem még a szilveszteri wellness alatt, de befejezni már csak januárban tudtam. Mindenesetre az biztos, hogy jó nagy elvárásokkal indulok most a 2014-es évnek olvasás terén is, mert ez a könyv  magasra tette a mércét. Olyan volt, mintha az egyik kedvenc Moore-omat olvastam volna, csak egy kicsit még jobb, vulgaritás é szexizmus nélkül. Gaiman-től még alig olvastam, Patchettől meg ez az első, de az biztos, hogy jönnek még az én utcámba, annyira szórakoztató könyvet sikerült összehozniuk. Egy pillanatig sem volt unalmas, kedves, vicces történet, nagyon szerethető karakterekkel. A vége picit összecsapottnak tűnt, az utolsó pár oldalon kissé összekavarodtak szerintem a dolgok, de addig minden érhető, jól követhető és indokolt volt. De ettől a kis hiányosságától eltekintve számomra mindenképpen előkelő helyet foglal el a műfaj mezőnyében ez a kötet, és még biztos sokáig jó szívvel fogok visszagondolni rá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.