2013.09.03. 16:25
Kepes András: Tövispuszta
Bírom a Kepest, néztem az adásait, vannak is tőle interjúköteteink, még egy előadására is elcipelt a férjem megismerkedésünk hajnalán, mégis féltem ettől a könyvtől, mert ugye attól, hogy valaki kiváló riporter és szimpatikus ember, tud-e jó regényt írni? Aztán kiderült, hogy kár volt félni, mert ilyen ínséges időkben, amikor mindent félbehagyok, mert nem köt le semmi, és igazán szomjazom az olyan kötetekre, amelyek első pillanattól magukkal ragadnak, Kepes könyve igazi felüdülés volt. Olvasmányos, élvezetes, vicces és megható, én talán ezt a kombót szeretem a legjobban. Nem mondom, hogy bekerül a kedvencek közé, meg persze a világirodalom remekei között sincs ott a helye feltétlenül, de azt hiszem, nekem ez nem is kell egy felhőtlen olvasmányélményhez. Tisztességes, korrekt munka, semmi több, de a mai világban, főleg az Ulpius munkásságát elnézve, már ez is nagy szó. Ez legalább egy határozottan vállalható kötet tőlük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
