Ezt a könyvet már évezredek óta kerestem, nem volt a könyvtárban, nem lehetett sehonnan megrendelni, most így utólag talán az univerzum nem akarta, hogy elolvassam. De sikerült kitrükközni a felsőbb hatalmakat, és megszereztem, a kézhez vétel délutánján pedig már el is olvastam. 

Lehet, hogy kőszívű vagyok, de engem ez a történet inkább felidegesített, mint meghatott, kezdve az alapvetésen, hogy a fiatal lány levelezni kezd a kétszer annyi idős nős festővel. Nagyon nem volt szimpatikus a főszereplő nő, olyan kis egzaltált, antiszociális kis csajnak tűnt, aki nem találja a helyét a világában, ezért most elcsábítja a más férjét. Persze volt benne aztán egy nagy csavar, amire mondjuk kb. a felénél rá lehetett jönni, de akkor is, ez valahogy nem fér bele nekem. Na, szóval csalódás volt, nem lett nagy kedvenc, ahogy vártam, pedig egyébként nagyon jól ír a szerző, gyönyörű hangulatokat fest, ezért nem is mondom, hogy alapjában rossz könyv ez, csak a sztori nekem nagyon nem feküdt, ezért egy kicsit még talán pörgök rajta, aztán meg valószínűleg (remélem) a feledés homályába vész.

Ja, és Glattauer hasonló témájú könyvét most már biztosan nem olvasom el, nem mintha eddig annyira akartam volna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.