Norfolktól még nem olvastam, de vágytam már régóta A Lempiére-lexikonra, aztán ez akadt a kezembe, és habár a hozzáértők szerint ez meg sem közelíti a szerző első és legnépszerűbb regényét, azért nekem nagyon kellemes órákat okozott. Pedig nem egy nagy durranás a sztori, sokkal szövevényesebbre számítottam, de Norfolk olyan jól tálalja az egészet, olyan gördülékenyen, szépen ír, hogy engem egészen elvarázsolt. Lehet, hogy nem több az egész, mint egy történelmi bestseller (ebben nem tudok állást foglalni, mert nem nagyon olvasok ilyesmit), és azt is megértem, ha durcásan vonja össze a szemöldökét az, aki az íróról alkotott eddigi képe alapjántöbbet várt, de  azt hiszem a mai piacon már az is nagy szó, ha valaki igényesen tud szórakoztatni. Úgy, hogy közben nem kell a stilisztikai hibákon, idétlen szófordulatokon, erőltetetten sablonos történetvezetésen bosszankodni. Ez az első benyomás számomra nagyon jó volt, úgyhogy biztos fogok még olvasni Norfolktól, ezt a könyvét pedig ajánlom azoknak, akik szeretik a szép leírásokat, ételekről, lakomákról kertekről, na és persze az izgalmas, szívhez szóló történeteket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.