Valahogy Beatrix Potter gyerekkönyvei elkerültek minket, pedig ahogy nézem, öt éves volt a gyerek, amikor a General Press elkezdte megjelentetni őket. Mondjuk azt nem értem, hogy a szocializmusban miért nem jelentek meg ezek a mesék, hiszen azért jó pár nyugati klasszikust olvashattunk, vajon kinek csípték Betarix Potter állatkái a szemét? Pedig igazi békebeli hangulatú kis mesék ezek, amióta a Beatrix Potter életéről készült filmet láttam, igyekszem elolvasni a történeteit, és nem értem, miért kerültem őket eddig. Mert a történetek bájosak, aranyosak, Beatrix Potter élete pedig egyszerre felemelő, szívszorító, izgalmas, és gyakran még mulatságos is. A film engem egyenesen lenyűgözött, köszönhetően a remek forgatókönyv mellett a kitűnő színészeknek, és a csodás képeknek, helyszíneknek. A könyv ehhez képest egy kicsit gyengébb volt, persze nem lehet az ilyen filmforgatókönyvekből írt regényektől csodát várni. A jelenetek most is frissek, üdék, rendkívül jól átgondoltak, a párbeszédek pergők, a stílus meg olyan kis lányregényes, kellemes. Mindenesetre a filmet nagyon ajánlom, és a könyvet is érdemes elolvasni, ha az ember egy rövidke kis szívmelengető olvasmányra vágyik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.