Még csak március közepe van, és én már az ötödik könyvet olvasom a várólista-csökkentő projektem keretében.  Vásárolni viszont csak négyet vásároltam, úgyhogy most megrendelhetem jutalomként a Szent Johanna Gimi nyolcadik, befejező részét. Ez egyben azt is jelenti, hogy hamarosan várható egy összefoglaló bejegyzés a sorozatról.

Lawrence Block jelen könyve most megint egy olyan kötet volt, amit nem tudom miért tologattam évekig, hiszen tudtam, mire számítsak, olvastam már nem egy Blockot, és a bérgyilkos sorozatból is már kettőt, amelyek határozottan elnyerték tetszésemet. Mondjuk a sorrend marha vicces, ahogy ezeket a Keller sztorikat olvastam: először az utolsó, negyediket olvastam, aztán a másodikat, most a harmadikat, és az első marad utoljára. Először nehéz volt követni az eseményeket, visszaszokni ehhez a meglehetősen ugrálós, kihagyós, töredezett stílushoz, de aztán annyira elragadott a hangulat, hogy nagy megelégedéssel raktam le a könyvet a végén. Jó kis darab ez, ha nem is a legjobb, felépítésében az elsőhöz hasonlít (amit ugye nem olvastam még, csak így hallottam), vagyis nem annyira koherensen összefüggő történet, hanem időrendben egymás után következő novellák füzére, amelyek között van ugyan kapcsolat, meg visszautalások, de nekem mégis jobban tetszik, ha egy kicsit szorosabban, feszesebben egy történetté állnak össze az egyes kalandok. Viszont Block zseniális, annyira jól ír, emberien, finoman humorosan, izgalmasan, hogy a kis döccenők ellenére is remek szórakozás ez a kötete is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.