Nagyon sokáig olvastam ezt a regényt, és ezt nem lehet csak azzal magyarázni, hogy hosszú. Biztos, hogy nekem is mások már az olvasási szokásaim, mint kamaszkoromban, akkor egy semmittevős nyáron nem kellett volna több két hétnél, hogy kivégezzem, mint ahogy tette ezt kedves férjem is annak idején, és ez nála állandó érv volt, ha panaszkodtam, hogy nem olvas eleget, hogy ő viszont olvasta a Háború és békét. Szóval 2011  utolsó napjaiban gyürkőztem neki, és 2013 elején fejeztem be, kicsit több, mint egy év alatt. Volt, amikor nagyon olvastatta magát, teljesen belefeledkeztem a hétköznapok csodás leírásaiba, a szerelmi bonyodalmakba, a családi kapcsolatokba, a lélek rejtelmeibe. Aztán voltak a háborús részek, a hadtudományi, történelmi fejtegetések, azok sajnos nem kötöttek le annyira. De még ez sem lett volna baj, csak mintha Tolsztoj nem találta volna meg a helyes arányt, néha szinte nagyítóval kellett keresgetni a békés, szívmelengető jeleneteket. Talán ezért győzött nálam az Anna Karenina, ezért került közelebb a szívemhez. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a Háború és békét nem volt érdemes elolvasni, azt hiszem megvan ennek a könyvnek is a helye az életemben. Volt egy-két szereplő, akit nagyon szerettem, Pierre, szívem csücske, vagy Marja hercegnő, Natasaként pedig végig Audrey Hepburnt láttam, és értettem, hogy miért töri sorra a férfi szíveket. Amikor kíváncsi voltam, hogy hogyan is lesz ez most tovább, érdekelt az adott, szívemhez közel álló szereplő sorsa, szinte faltam az oldalakat. De aztán mindezt megszakította egy hihetetlenül lassan csörgedező csata leírás, vagy egy filozófiai gondolatfutam, és ilyenkor ahelyett, hogy szépen átrágtam volna magam ezeken, inkább félretettem a könyvet, és erőt gyűjtöttem a folytatáshoz. Tehát ez az oka, hogy ilyen sokáig tartott elolvasni. De mindenképpen azt mondom (és ez most nem rábeszélés, mert lehet élni úgy is, hogy az ember nem olvasta ezt a négy kötetet), ha van az embernek egy kis ideje lelassulni, kézbe lehet azért venni a Háború és békét, még ma is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.