Ezzel a könyvvel már a megjelenés óta szemeztem, aztán valamelyik tavalyi Európa akcióban meg is vettem. Végül mégis a várólista csökkentésre kellett várnia (megjegyzem mint az abban az akcióban vásárolt másik három kötetnek is), mert valahogy sosem nyúltam érte. Pedig vékony könyv, haladós, úgyhogy igazán nem kell olyan nagy levegőt venni az elolvasásához. Most így utólag egyébként nem is tudom, hogy mi vonzott benne annyira (persze a molyos jó véleményeket nem számítva), mert ugyan mi örömöm telhet egy általam kevéssé (és még finoman fogalmaztam) szeretett rágcsálóról szóló történetben. Valahogy egy lehengerlően humoros, és végső soron pozitív kicsengésű regényt vártam (hogy honnan szedtem ezt, nem tudom), és ezt nem kaptam meg. Voltak persze itt-ott felcsillanó helyes kis részek, főleg patkányunk olvasási szokásait tekintve, tetszett a könyvesbolt is, mint helyszín, de mégsem tudott magával ragadni a történet. Ez van, nem kell minden könyvet szeretni, nekem ez olyan se meleg, se hideg élmény volt, de nem mondanám egyértelműen elhibázottnak a történetet, lehet hogy másokban egészen más húrokat penget meg.

Fogadalmammal jól állok: eddig még csak egy könyvet vettem idén, az Agatha Raisin sorozat legutolsó részét, és már elolvastam egyet a várólistámról.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.