Nem sok könyvet veszek (legalábbis szeretném azt hinni), de vannak olyanok, amelyeket egyszerűen szeretek a polcomon tudni. Zafón művei is ilyenek. A szél árnyéka annak idején rögtön egyik kedvencemmé avatta a szerzőt, és most nagyon vártam ezt a kötetet, főleg mert állandóan halogatták a megjelenést, ezzel is húzva az idegeimet. De aztán meglett, és leküzdve az összes előtte várakozót, hirtelen azon kaptam magam, hogy nagyon jó lenne most így karácsony előtt valami ilyesmit olvasni. És jó is lett. Mert Zafón stílusa utánozhatatlanul könnyed és elegáns, mert Fermín még mindig imádni való, a párbeszédek szellemesek és szórakoztatók, a történet pedig úgy indázik, ahogy azt már megszokhattuk. Kicsit kevésbé volt ez most gótikus, megértem azokat is, akik ezt hiányolták, de nekem összességében olyan kellemes, olyan szívet melengető olvasmány volt, ami igazán széppé tette ezt a karácsony előtti időszakot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.